Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
709 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 710 Szózatot énekelték el a lelkészek, majd Tüdős István lelkész, alelnök koszorút helyezett egypár lendületes szó kíséretében a szobor talapzatára. Innen a gályarabok emlékoszlopához vonultak, ahol Nagy Vince, csapdi lelkész tette le a református papok koszorúját, amelyen ez a felírás állott : A gályarabok emlékére — Az ORLE tagjai. Ezután „A gályarabok emlékoszlopánál“ című hatalmas ódáját szavalta el Nagy Vince. A magasan szárnyaló, gyönyörű költemény, megrázó erejével s maró tendenciájával óriási hatást keltett a hallgatóság sorában, Voltak sorok, amelyek könnyeket csaltak ki a lelkészek szemeiből, másutt pedig buzdítást, erőt kölcsönzött a szivekbe. A lelkész poétát, aki kitűnő előadásban mondotta el költeményét, erősen megtapsolták és megéljenezték. Ezután néhány zsoltárt énekeltek a lelkészek s ezzel az ünnepség véget is ért. Az ORLE második napján Kocsis József sonkádi lelkész a közös bevásárlási szövetkezet tervezetét ismertette. Előadta, hogy kezdeményezése folytán a lelkésztársak között nagy az érdeklődés a szövetkezet iránt. Eddig 2037 tag jelentkezett. Határozati javaslatot terjesztett elő, hogy mondja ki az ORLE közgyűlés, hogy a magyar közös bevásárlási szövetkezetét az egyesület erkölcsileg támogatja, s az ügy előkészítésére bizottságot küld ki. Ferenczy Gyula dr. helyesnek tartja az indítványt, kifejti a közös szövetkezet praktikus voltát és célját. Ajánlja, hogy lépjenek összeköttetésije az ország nagy kereskedőivel. Kovács László ellenzi az üzleti szervezkedést. A közgyűlés elfogadta a határozati javaslatot. Ezután az egyházi kultusz reformjának ügyét tárgyalták. Eöry Tamás lázári lelkész indítványa, mely sokban hajlik a katholikus vallás ceremóniái felé, nagy visszatetszést keltett; felolvasását óriási zaj kisérte. Csiky Lajos magyarázó előadását tartotta meg ezután s kifejtette, hogy a református egyház erőssége az egyszerűség. Az Eöry indítványa helytelen, mert a katholicizmus felé hajlik. A maga részéről kétségkívül amellett van, hogy a kultusz fejlesztessék és reformáltaesék, azonban nem olyan értelemben, mint ahogy Eöry kívánná. Rövidíteni kellene az úrvacsora szertartását; temetés alkalmával végleg meg kellene szüntetni az utcai éneklést, stb. Határozati javaslata az, hogy a közgyűlés a kultusz reformjára küldjön ki bizottságot Földváry Jenő és többek hozzászólása után a közgyűlés elfogadta Csiky javaslatát. Utazás Bécsbe. Irta: Borsos István. (Folytatás és vége.) Másnap korán reggel indultunk Pozsonyból s kíváncsian ültünk az ablakok mellé, hogy gyönyörködjünk a váltakozó tájképekben. De csakhamar síirü köd szállott alá, mely eltakart előlünk mindent s csak akkor kezdett oszladozni, mikor már Bécs felé közeledtünk. Mindenfelé óriási kémények s hatalmas gyártelepek jelezték a nagy város közeledtét. Az állomásról kettős sorokban gyalog siettünk a Hotel Oedenburg-ba. Ez volt a főtanyánk. Itt kaptuk előre megszabott árért mindannyian az étkezést s itt volt elszálásolva a tanulók egyharmada. A többi a szomszédos Arany-Bárány-ban és Belveder hotelben kapott szállást. Kis podgyászainkat lerakva tüstént nyakunkba vettük a várost s késő estig, az étkezés idejét kivéve, alig állottunk meg egy pillanatra. Kihasználtunk minden percet arra, hogy minél többet lássunk s minél több tapasztalattal gazdagodjunk. Legelőször a kapucinusok sírboltját kerestük fel, ahol a Habsburg-ház tagjai pihennek. II. Mátyás király és császár óta a családnak majdnem minden tagját ide temették. Most 132 Habsburg nyugszik e hatalmas sírboltban. Különös érzés fogja el az embert, mikor ott jár a hatalmas és egyszerű koporsók és siremlékek között. A történet mintegy megelevenedni látszik előttünk, mikor ott állunk egy-egy hatalmas uralkodó koporsójánál, akik alatt annyi nehéz küzdelmet élt át hazánk. Mindannyi közt legfényesebb síremléke van Mária Teréziának s körülötte nyugosznak nagyszámú gyermekei. A kapucinus atya minden nevezetesebb koporsónál elmondta magyarázatát németül s azután egyik tanártársunk magyarul ismételte az ifjúság előtt. Őszinte meghatottság érzésével állottunk Rudolf trónörökös és Erzsébet királynénk koporsójánál. Mindkettőt most is egész halom virág és koszorú borította. Innen a közel fekvő Kunsthistorische Museumba siettünk, hogy minél tovább gyönyörködhessünk páratlanul gazdag művészi gyűjteményeiben. Előbb azonban gyönyörködve állottunk meg azon a pompás téren, mely előtte elterül, melynek másik oldalát meg a másik hatalmas, császári gyűjtemény, a Naturhistorische Museum képezi. A tér közepén pedig Mária Terézia kolosszális szobra emelkedik. Valóban remek alkotmány. De nem sokáig gyönyörködhettünk benne, mert sietni kellett a múzeumba. Ott voltunk azután csaknem d. u. 2 óráig s még akkor is alig tudtunk megválni tőle. S még akkor is mennyi töménytelen kincs maradt, amit egyáltalán nem nézhettünk meg. Hiszen hetek kellenének ahhoz, hogy csak egy kissé alaposabban szemügyre vehesse az ember az ott összegyűjtött s gyönyörűen kiállított művészi kincset. Legjobban gyönyörködtünk a görög és görög-római művészet számtalan sok, szép emlékében. Addig élveztük itt a sok látnivalót, mig egyszer csak azt vettük észre, hogy kevés idő jut majd a képtárra. De előbb mégis csak meg kellett állanunk az óriási előcsarnokban, melynél szebbet alig lehet látni. Felső részét Munkácsy Mihály hatalmas festménye díszíti. A képtárat már csak úgy nézhettük meg, hogy kiszemeltük a legnagyobb festőket : Rafaelt, Tiziánt, Rubenset stb. s csak azok remek alkotásait vettük alaposabban szemügyre. Mennyi szép
