Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-24 / 4. szám
53 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 54 abban rejlik, hogy a magyar protestántizmus vezető szerepet játszott a magyar művelődés, felvilágosodás, kultúra téréin. Örökké tartó büszkeségünk lesz az a szerep, amelyet egyházunk a magyar kultúra terén betöltött; de méltónak kell is bizonyulnia ezen tradíciókhoz. És ha már arra nem is gondolhatunk többet, bogy a jövőben vezető szerepet játszunk, mint a múltban tettük, — és hozzá teszem, hál’ Istennek azért, mert azon egyéb faktorai a magyar nemzeti életnek, amelyek a múltban közönyösebbek voltak a kultúra, felvilágosodás, művelődés ügyei iránt, ma mar intenzívebb munkát fejtenek ki ezen téren ; ha talán ma már elsőbbségről, dominálásról nem is lehet szó többé, de lehet és kell hogy legyen szó arról, hogy ebben a nemes versenyben, amelyet állam, felekezet és társadalom kifejtenek a művelődés terén, az első sorban küzdők közt ott maradhassunk. Annyit halljuk egymás ellen kijátszott jelszavakként: felekezeti, nemzeti kultúra ! Én azt tartom, nem ellentétek, hanem egy nemzet életének, dús tenyészetének kiearjadzó, egymás mellett megélhető termékeny ágai ezek és azt tartom, hogy a nemzeti élet teljes, erőteljes kifejtéséhez hozzá tartozik, hogy a kultúra oltárára állam, társadalom, felekezetek egyformán meghozzák áldozatukat és azt tartom, hogy egy-egy életerős ágat vág le az, aki akár az államnak, akár az egyházaknak le akarja metszeni kulturális intézményeit. Egy nemzeti élet akkor fejlődik ki teljesebben, akkor hoz áldásos eredményeket, ha minden faktor erejének megfeszíjésével igyekszik előre vinni a kultúrát. De van még egy harmadik általános emberi természeti ok is arra, hogy a protestántizmus ügyével rokonszenvezzen a magyar nemzet társadalmának minden öntudatos faktora. Ha a doigok mélyére tekintünk, mindazon mozgató erők, mindazon ellentétes tényezők változatos játéka és harca közt, amelyek mozgása, súrlódásai és küzdelmei az emberiség életét betöltik, talán a legmélyebbre ható probléma az a küzdelem, amely az emberiség lelkében a hit és tudás, az Istenhez való felemelkedés és földi élet küzdelmeiben való elmerülés közt van. És ha ezen mélységes problémának rejtelmeivel foglalkozunk, lehetetlen meg nem borzadnunk attól az örvénytől, amely a hitben a tradíció merevségét hirdető egyház és a tudásban a minden hitet és tekintélyt tagadás szellemének összecsapásából keletkezik. Én egyáltalán nem vonom kétségbe erkölcsi ér tékét és jelentőségét oly egyháznak sem, amely a hitet, tradíciót változhatatlan merevségében képviseli; nem az én álláspontom, de tisztelettel hajlok meg előtte, mint az emberi lét egyik becses, értékes alaposzlopa előtt. De nézzünk körül mindenütt a világon és mit tapasztalunk? Mindenütt ott, hol a hitbeli tradíció közvetítő, áthidaló szellemi tényező nélkül ütközik össze a negáció álláspontjával, a nemzeti társadalom ott mindenütt két ellentétes táborra szakadt. Látunk vallásos embereket, kik ellenségei a tudománynak és látunk tudományos, félvilágosodott embereket, kik a hitnek ellenségei. És az ember megborzad, ha meggondolja, hogy ezen rettenetes ellentét magukban véve jogosult és erkölcsi igazolással bíró, de egyoldalú és szélsőségbe menő álláspontok összecsapásából állt elő. És csak azon nemzetek társadalma, amelyeknek művelődésében mint egyik sarkalatos faktor, a protestantizmus szerepel, mutat fel példát arra, hogy vannak felvilágosodott emberek, a haladás okos apostolai, kik ezen tudományos, magas színvonalukat a tételes valláshoz való. igaz hithez való ragaszkodással párosítják. Ebben van szerintem legmélyebb világtörténelmi rendeltetése a protestántizmusnak, ebben van oly erkölcsi értéke, amelyet meg kell becsülni azoknak is, kik nem hozzá tartoznak. De hogy ezen rendeltetését be tudja a protestántizmus tölteni, ahoz nehéz, erős, az emberi léleknek legjavát megfeszítő munkára vaj szüksége. Szüksége van arra, hogy az a fiatal generáció, amely hivatva lesz előbbre vinni a protestáns kultúra fáklyáját, az a fiatal generáció fel legyen fegyverkezve a szellemi élet legerősebb fegyvereivel ; a kultúrának, pozitív tudásnak, tételes hitnek legtisztább, legmélyebb forrásából merítsen. Ezért vallom én azt, hogy a protestantizmus jövője a nagy protestáns tanintézetek jövőjével van elválhatlanul összefűzve és ezért estek jól azon szavak, amelyeket a protestáns theologusok képzéséről ma püspökünk szájából hallottunk. Tényleg úgy áll a dolog : semmi sem fontosabb egyházunk jövőjére nézve, mint az a kérdés, hogy az a fiatal generáció szellemi és erkölcsi képzettsége minő vértezetével lép ki az életbe és semmi sem fontosabb, mint hogy ezt a generációt elvezessük a hit és tudásforrásaihoz és azt mondjuk neki : igyál mind a kettőből és azután saját lelkednek becsületes igaz, őszinte semmi problémától vissza nem riadó, kutató munkálkodásával alkosd meg azt a világnézetet magadnak, amellyel igaz vallásos fel világosodott ember létedre vihesd előbbre kultúránkat. A mi kultúránknak egyiránt távol kell maradni azon sekélyes félműveltségtől, a racionalizmusnak azon felszínen úszó tajtékjától, amely ma oly hányaveti módon gyakorolja a legnagyobb problémák felett kritikáját, de távol kell maradni a tradíció merev szellemétől; de legtávolabb kell maradni a hipokrizistőb Nincsen borzasztóbb dolog előttem és azt hiszem igazán vallásos kedélyű és becsületes ember előtt nem lehet borzasztóbb, mint arra kényszerülni, hogy hazudjon valaki az Ur Isten előtt. Tegyük azon helyzetbe lelkipásztorainkat, hogy mindenki, aki Krisztus tanát igaz, alázatos lélekkel hirdeti, hirdethesse azt a tant, amit igaznak talál. Mentsük meg egyházunkat a formalizmustól, a hipokrizistőb állítsunk ahelyett pozitív vallásosságot. De azután ezen alapon tegyük lehetővé minden kutató számára a szabad vizsgálódás alapján való igaz, becsületes munkát. Ez a magasztos hivatás vár a mi főiskoláinkra ; az a magasztos hivatás vár a mi főiskolánk vezetőire, hogy ezen irányban gyakorolják befolyásokat. Ma a magam üdvözlő szavát ehez kapcsolom. Üdvözlöm a püspök urat azért, amit ezen tekintetben tanügyi programonként kifejtett. Használja fel egyéniségét, annak varázsát arra, hogy egy igazán
