Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-22 / 34. szám
Huszadik évfolyam. 34. szám. Pápa, 1909. augusztus 22. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Alap szellemi részét illető közlemények t t , Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), nirdetések, reklamációk Faragó János ■ - szeraesztő címére küldendők............ " : főmunkatárs címére küldendők. -Vallásos Bizony szomorú dolog, hogy még a mai művelt korban is, amikor állam és egyház szinte versenyeznek egymással az iskolák felállításában s a nép művelésében, amikor városokban és falvakban mind nagyobb számmal alakulnak a különböző című erkölcsnemesítő egyesületek: még mindig a vallástalanság miatt hangzik a panasz s így a cimben foglalt kérdéssel is folyvást foglalkoznunk kell. Természetes állapotnak az lenne mondható, ha minden téren fokozatos haladást láthatnánk. Ámde mit tapasztalunk? Lépést tart-e a vallásosság a tudománnyal? Lépést, csakhogy nem párhuzamosan, hanem egymástól folyton távolodva. Mig a tudományokban előre halad az emberiség, az erkölcsi élet terén nemcsak nem halad, sőt hova-tovább süllyed. Alig múlik el nap, hogy a lapok törvényszéki rovatai valami hajmeresztő bűntény tárgyalásáról ne hoznának hirt s a vádlott a legtöbb esetben nem is megtörtén, nem bűnbánóan áll bírái elé, hanem azzal az undorító büszkeséggel, hogy borzalmas cselekedetét mily nagy leleményességgel tudta végrehajtani! S az ilyen rémalakok száma csak nem akar apadni, sőt mind sűrűbben halljuk, hogy itt gyújtogattak, ott raboltak, itt édes anyja életét oltotta ki az elvetemült fiú, amott fegyveres haramiák törtek a házba s bestiális kegyetlenséggel leölték annak minden lakóját. S ha csak a tanulatlan nagy tömeg soraiból kerülnének ki az ily szörnyetegek, még talán tudnánk rá magyarázatot találni; de hát az úgynevezett úri bűnök : a sikkasztások, csanevelés. lások, öngyilkosságok is mind gyakrabban követik egymást. Az isteni és emberi törvények megrontóinak folyton növekvő táborában most már nemcsak erdei cigányokat, hanem iskolázott embereket — Pap Bélákat, Vojtha Antalokat és Jánossy Aladárokat is elég nagy számban láthatunk. S ugyan mi lehet az oka, hogy Isten képére teremtett emberek ennyire meg tudnak magukról feledkezni s ennyire le tudnak a bűn fertőjébe sülyedni ? — Az,* hogy nem részesültek vallásos nevelésben. Tanultak mindenről, csak Istenről nem; igyekeztek szerezni mindent, csak hitet nem. Neveltetésöknél tehát „csak az egy szükséges dolog“ nem részesült figyelemben s ha csepegtettek is valamikor szivükbe hitet, ennek a hitnek nem adtak a nevelők kellő alapot s az ész és szív művelésében nem volt meg a kívánatos összhang. Hiba volt tehát a nevelési rendszerben. Hangzik is a vád uton-utfélen, hogy az iskolai nevelés nem felel meg a követelményeknek. Van benne igaz ; de mindenért kizárólag az iskolát vonni felelősségre talán mégsem igazságos dolog. Mert hiszen az alapot, a kiindulási pontot a családi nevelés adja meg s ha ez eltéveszti az irányt, keserves és bizonytalan eredményű munka vár az iskolára. Amikor azt látjuk, hogy az a kis újonciskolás nem tanult meg otthon még csak három szóból álló fohászt sam elmondani, de a káromkodásban, trágár beszédekben már korát messze túlhaladó jártassággal bir; amikor azt látjuk, hogy a gyermek javát célzó nevelési eljárásban
