Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-13 / 24. szám

401

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

402

lelkészeket, hogy épen ezeknek a házasfeleknek egy pillanatig se hagyjanak békét a házasság megkötése után. Különös figyelmébe ajánlja nekik e szerencsétleneket. Beájuk uszítja egész híz gólkodásukat, eszéig ességüket és leleményességüket. Kijelenti, hogy az ilyen gyermekek kath. neveltetését nehézzé tevő polgári törvény rendelkezéseit, mint a mindennepi tapasztalat eléggé bizonyítja, ki lehet játszani és utasítja a lelkészeket, hogy a felolaoztatás megtagadásával kényszerítsék vegyesházasságban élő hitsorsosaikat a törvé) i y m égsz égésé re.

Valóban, fötiszteletü közgyűlés, ezzel az utasítással szemben nehéz hidegvérünket megtartani. És kétszerié fáj a különböző vallásfelekezetek közötti nagy szolidaritás tudatától s a felekezeti béke szentségétől áthatott hazaszeretö magyar embernek, hogy ez a szerencsétlen instrukció elkeseríti, megmérgezi a Ne Temere orvoslása révén keletkezett békés, testvéries, emelkedett hangulatot. Én nem tudom, minők lesznek ez instrukció gyakorlati következményei. Én nem tudom, belé bocsátja-e a katbolikus klérus annyi ezer magyar család házi tűzhelyének szentélyébe ennek az izgatásnak mérgezett nyilait. De kötelességemnek tartottam már most reá mutatni erre a veszedelemre, kérve kérni a magyar katholicizmus illetékes tényezőit, hogy ne rombolják le önmaguk legszebb alkotásukat, de egyúttal figyelmeztetni is őket arra, hogy amennyiben — amitől Isten óvjon — ténnyé válnék e fenyegetés és megindulna a hajsza a magyar társadalom vegyes házasságban élő széles rétegeiben, akkor azután nemcsak annak, aki szivén viseli a lelki szabadság és lelki béke nagy érdekeit, de mindenkinek, aki a magyar törvény tekintélyét kigunyoltatni, lábbal tiportatni nem engedi, fegyvert kell ragadnia s azt nem szabad letennie mindaddig, mig nem biztosítja a magyar törvény álláspontjának diadalát.

Ma nem kivánok e kérő és figyelmeztető szónál tovább menni és csak azt kérem, hogy amidőn megelégedéssel vesz egyházkerületünk tudomást a „Provida constitutio“ hatályát a magyar birodalomra, tehát Horvátországra is kiterjesztő pápai dekrétumról, egyúttal sajnálkozását fejezze ki az ezen dekrétumot ismertető püspöki instrukciónak súlyos aggályokat keltő hangja és tartalma felett.

Jun. 7-én és 8-án nagyarányú ünnepségek keretében folyt le érdemdús püspökünk : főt. Antal Gábor 40 éves lelkészi jubileuma. Az ünnepelt férfiú nagy erényeihez, érdemeihez mindenkép méltó volt az ünneplés. Össve is verődött akkora közönség, amilyet ős Komárom falai sokáig nem fognak látni. A vendégek nagy része már 7-én megjelent, köztük gróf Tisza István kér. főgondnok is, aki nagy kisérettel a d. u. 3 ó. 56 p.-kor érkező gyorsvonattal jött meg. Komáromból óriási fogadó közönség várta a főgondnokot, akit a pályaudvaron Komárommegye és Komárom sz. kir. város nevében Kálmán Rudi lf főispán meleg szavakkal üdvözölt. A főgondnok válasza után kocsiba szállt, előtte és mellette a komáromi gazdák 30 tagú diszbandériuma lovagolt. Mintegy 62 fogat vett részt a menetben s egész úthosszát nagyszámú közönség üdvözölte az illusztris vendéget, ki Kálmáu Rudolf főispánhoz szállt.

Este a Dalárda-kertben ismerkedési estélyt rendezett a Prot. Nőegylet. A díszesen felterített asztalok mellett foglalt helyet a vendégek nagy része. 9 óra után érkezett meg a Vargha Sándor hitoktató rendezte lampionos menet, amely megállapodva az étterem előtt, a menetben jövő dalárda Sulacsik Lajos ének vezér vezetésével üdvözlő dalt énekelt, majd Kacz Lajos presbyter az egyház nevében lelkes szavakkal üdvözölte Püspök Urat. A válasz után ismét felhangzott az ének s ekkor dr. Kiss Gyula lendületes beszéddel köszöntötte gr. Tisza Istvánt, aki válaszában kivonta magát az üunepeltetésből, mert úgymond: „a mai nap az Antal Gábor ünnepnapja“. Még a szentkirályszabjai egyh. énekkar énekelt s a szülőföld nevében Csomasz Gyula lelkész néhány meleg szóval üdvözölte a Püspököt.

A jubileumi ünnepség 8-án ment végbe a dunántúli egyházkerületi gyűlés keretében, amely reggel féltiz órakor díszközgyűléssel kezdődött a református kollégiumi épület nagytermében, majd pedig a Jókai Mór-utcai templomban. A kollégiumi épületben tartott diszközgyülési terem zsúfolásig megtelt a kerületi gyűlés és a képviseletek tagjaival, kiknek legnagyobb része diszmagyar ruhában, illetve papi palástban jelent meg. Czike Lajos legidősebb esperes, főiskolai gonduok a jubileummal vonatkozásban mondott szép imája után Tisza István gróf főgondnok rövid beszéddel megnyi otta az ülést. A gyűlés formai megalakítása után küldöttség ment Antal Gábor püspökért, akivel élükön a gyüléstagok és vendégek a templomba bevonultak. Megjelentek a protestáns egyházak vezérférfiiai közül Antal Gábor püspökön és Tisza István gróf főgondnokon kívül Darányi Ignác és Deyen/eld József gróf református egyházkerületi főgondnokok, Zsilinszky Mihály evangélikus egyházkerületi felügyelő, Baksay Sándor és Eröss Lajos reí. és Gyurátz Ferenc ev. püspökök, Szilassy Aladár, Bethlen Pál gr., Puky Gyula, Beöthy Zsolt, Hegedűs István, az e. h. kér. e. h. megyéinek gondnokai és esperesei, Szabó Kálmán, Mórocza Kálmáu és Somogyi Gyula kivételével, akik gyengélkedésük miatt nem jelenhettek meg. És még sokan az egyház és társadalom ve