Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-06 / 23. szám
385 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 386 Sérvét pőrének áttétele s folytatása a svájci városok és egyházak előtt. Elitéltetése** Mikor az írásos vita Kálvin és Servet közt befejezést nyert, a szeptember 19-iki ülésében elhatározta a bíróság, hogy most már az összes periratokat lemásoltatja s elküldi azokat a berni, zürichi, bázeli és schaffhauseni egyházaknak, valamint ugyanezen városok tanácsainak is tanulmányozás és az Ítélethozatalra nézve tanácsadás végett. Az iratok másolása két álló napig tartott. Servet örült nagyon a dolog ilyetén fordulatán, mert feltétlenül hitte a libertinekkel együtt, hogy a válasz reá nézve mindegyik egyháztól és várostól csakis felmentő irányú lehet. És nem alaptalanul. Köztudomású volt ugyanis Kálvinnak a bázeli egyházzal való meglehetős hideg viszonya, a berniektől pedig bizonyos vallási különbözőség is választá el, Zürich viszont nagy türelmességéről volt mindig nevezetes. Servet annyira bizonyos volt a felmentése reményében, hogy nem habozott maga lépni fel nyíltan, mint vádló Kálvin ellen. Szeptember 22-én már arra kért a bíróságot, hogy helyezze Kálvint vád alá; vádiratot nyújt be, melynek pontjai felől megkérdeztetni kivánja Kálvin Jánost a bíróság által, egyben kéri a Kálvin bebörtönöztetését és fogvatartását mindaddig, mig az általa indított megtorló pör vagy az ő, vagy a Kálvin halála árán be nem fejeztetik. Vádiratát igy fejezi be : „Miért is ezt a varázslót nem csak kárhoztatni kell, de az önök városából ki is kell pusztítani, vagyonára nézve pedig kérem az urakat, hogy azt az én elvesztett vagyonom helyett nekem Ítéljék ide.“ — Kipusztíttatni Kálvint penfből, rajta boszuját kitölteni, s annak tanai helyett a maga tanításait elfogadtatni : ez volt Servet egyedüli célja. Pedig e vádiratával csak következetlenségét árulta cl Servet, aki, mig pőre folyamán folyton azt hangoztatta, hogy vallási ügyekben Ítélkezni a világi törvényszék egyetáltalán nem hivatott, addig most éppen ő az, aki Kálvin ellen egyenesen az általa kifogásolt bíróság ítéletét kéri. Tapasztalnia kellett azonban csakhamar, hogy számításaiban nagyot csalódott. A Kis Tanács, mitől oly sokat remélt, még csak rá se gondolt a Kálvin ellen beadott vádirat tárgyalására; nem akarta ugyanis a két ügyet összezavarni, mielőtt az egyikben ítéletet hozott volna. Servetet ez szerfelett aggasztá. Ügy látszik, meg is báná elhibázott lépését, mert már pld. az október 10-én beadott kérvényében — panaszkodva börtöne kínzó hidegségéről — egészen más hangot * Részlet Gyenge János bélzerindi református lelkésznek „Servet Mihály pőre és Kálvin viszonya ahhoz“ cimü értékes munkájából. A munka Servet arcképével Budapesten Hornyánszkynál jelent meg. kezd használni. Panasza orvoslásával meg is bízzák azonnal Darlod szindikust és Roset államtitkárt hogy számára a szükséges, vastagabb ruhákat megvegyék. Ezalatt az állami követ folytatólagosan egymás után bejárta a négy város egyházi és polgári hatóságait s október 18-ika volt, amikor csaknem egyhónapi távoliét után jelentette Jaquemoz Jernoz a Tanácsnak, hogy küldetésének eleget tett és a válaszokat meghozta. A feleletek lefordításával eltelt két egész nap. Október 20-án erre összeült a bíróság; de hogy szélesebb betekintést nyerhessen a kapott iratokba, elhalasztá pár napra az ügy érdemleges tárgyalását. A beérkezett válaszok tartalma Servetre nézve nagyon lesújtó volt. A négy város világi és egyházi tanácsai, melyek azelőtt mindig nagy türelmességükről voltak nevezetesek az eretnekségekkel szemben, most egyszerre szakítanak eddigi magatartásukkal és teljes egyértelemmel kárhoztatják Servetet nemcsak, de sőt arra kérik Genfet, hogy mivel Servet tévtanaival az egész egyetemes keresztyén egyházat állandóan veszélyezteti, hasson oda, hogy ettől a „pestistől“ egyházunk „gyökeresen“ orvosoltassék. Az egyes egyházak feleleteit, amelyek közül egyikmásik nagyon is hosszadalmas, nem tartom szükségesnek egész terjedelmükben ideiktatni, hanem csupán részleteket közlök azokból. A zürichi egyház a leghosszabban válaszolt. Válaszában szélesen tárgyalja theologia alapon a Servet káromló és eretnek voltát. Sürgeti Servettel szemben a Kálvin védelembevételét; majd arra figyelmezteti a genfieket, hogy nekik ez eset elbírálásánál meg kell mutatniok igaz hitüket és buzgóságukat, „mert — mint Írja — a mi egyházaink messze úgy vannak elhíresztelve, mint az eretnekség pártfogói; most azonban az isteni gondviselés alkalmat adott önöknek és nekünk, hogy magunkat ez igazságtalan gyanútól tisztázhassuk, csak önök legyenek elég éberek és ügyesek e gonosz ragály továbbterjesztésének a megakadályozásában, amiben különben, —- hogy így cselekszenek — egyáltalán nem is kédelkedünk.“ A schaffhauseni egyház teljesen egyetértett a zürichiekkel, magáévá tette és aláírta azoknak a válaszát egész terjedelmében; de hogy még nyomatékosabb legyen a saját részéről Servet kárhoztatása, az alábbi szavakkal toldotta meg a zürichiek válaszát: „mi nem kédelkedünk, hogy dicséretes bölcsességük szerint önök Servet e merényletét el nem nyomják, nehogy az ő káromlásai a Krisztus tagjait továbbra is háborgassák; mert hosszú okoskodásokat használni az ő tévedései lerombolására, annyit jelentene, vele szemben, mint félrebeszélni egy bolonddal*. A genfi bi róság további magatartására nézve azonban legmérvadóbb a berniek felelete volt és pedig azért, mert Genf Bernnel szemben bizonyos függő viszonyban állott. Egyfelől a genfieknek Bernnel fennálló polgári és fegyveres szövetsége, másfelől pedig
