Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-30 / 22. szám
Huszadik évíoiyam. 22. szám. Pápa, 1909. május 30. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő cimére küldendők. —-----Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre 4 K); hirdetések, reklamációk Faragó János — ••• főmunkatárs cimére küldendőd.--------Piinköstben. A leiek ünnepét ünnepeljük. A világosság és igazság lelkének, az erő és bátorság lelkének ünnepét. Szintügy harsog templomainkban az ének : Jövel Szentlélek Úr Isten ! Ah, milyen sokszor ünnepelte már a keresztyén világ ezt az emlékünnepet! Ah, milyen sokszor harsogott már az ének, szinte ostromolva az eget! És mégis csak testiek vagyunk. De menynyire azok. És mégis olyan földhöz ragadottak vagyunk. A világ folyása, annak nem közönséges, kiemelkedőbb és megdöbbentőbb eseményei szinte sorakoztak, hogy rémületesen tárják élőnkbe a léleknélküli, testi voltunkat; annak a mennyei világosságnak és igazságnak hiányát. Szörnyen erőt vett a világon a hiúság, a feltűnés vágya ; és mivel ezeknek eléréséhez elsőrendű eszköz a pénz, a gazdagság: a lélek árán is kész ezt megszerezni. Rettentő példák bizonyítják nap nap után, hogy igaza van a krisztusi léleknek, mely ezt mondja: »Akik megakarnak gazdagulni, esnek kisértetbe és tőrbe, és sok balgatag és káros kívánságokba, melyek bémerítik az embereket a halálos veszedelembe. Mert minden gonoszságnak gyökere a pénznek szerelme.« (I. Tim. VI: 9, 10.) Ott egy szertelenül hiú, mulatni vágyó nő hamis végrendelet csinálására vesz rá tanult férfiakat; itt egy ugyanolyan az anyja meggyilkolására bujt föl szintén olyan férfiakat. Nem említünk többet; pedig gazdag példatárral szolgál az élet a pénzhamisítók, váltóhamisítók, sikkasztok, anyagilag bukottak, öngyilkosok világából! De amikor így fel-feJsóhajtunk és szörnyűködünk, ne felejtsük el, hogy a nagy bűnösök mellett vannak kis bűnösök is. Ne csak másokat ítéljünk meg hát; magunk felett is tartsunk egy kis szemlét. Próbáljuk meg magunkat, mint az apostol mondja! Alázatosak, szerények, kevéssel megelégedők vagyunk-e? Nem akarunk-e mi is minden áron felkapni a hiúság paripájára; vagy nem nyargalunk-e már rajta? Nem versenyzünk-e a pénz, a jólét szerelméért — sötétben, hátat fordítva a világosságnak és igazságnak. Ünnepelünk . . . Szívből ünnepelünk-e ? Éneklésünkben ott van-e a szív erős vágya, szinte követelő vágya a világosság és igazság, az erő és bátorság leikéért.? Vagy csak a hanganyagunk erőssége van ott? Van-e bennnünk erő és bátorság szembeszállni a hamissággal, a sötétséggel, bárhol, bármi formában nyilatkozzék is az? Van-e bennünk erő és bátorság, hogy ha kell, hát szenvedjünk testi, lelki nyughatatlanságot, szenvedjünk anyagi veszteséget is az igazságért; sőt kockára tegyük az életünket is, mint ahogy kockára tette és föl is áldozta sok vértanúja az igazságnak ?! Az apostolok ilyen lélekért esedeztek nagy egyetértéssel. Ilyen íélekért kell nekünk is esedeznünk. És ha majd ez az esedezés szinte a követelés elutasíthatatlanságával lép föl: meg is fogjuk nyerni.
