Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-10 / 2. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 21 22 más embert, de az akkor nem úgy ült ott, mint püspök, mint szuperintendens, mint rabbinus, hanem úgy ült ott, mint kinevezett vagy megválasztott pairje az országnak. Még egy példát említek meg; meglehet, hogy itt-ott visszatetszésre talál, de nem tehetek róla, ez meggyőződésem. Annyiszor említtetett már az egyházi javak elvétele; egy helyt elvették, nem adtak helyébe semmit, más helyt elvették és a, státus vállalta magára az egyház költségeit. En ezt oly lépésnek tartom, mely nem vezet az én főcélom felé, hogy t. i. a státus csak annyiban avatkozzék az egyház dolgaiba, amennyire szükséges; ez oly lépés, amely ettől visszafelé vezet. Azt hiszem tehát, nem azt kell kimondani, hogy az egyházi javak elvétetnek, hanem meg kell külöraböztetni, hogy mik az egyház valóságos tulajdonai, és mik a státus tulajdonai a maga kulturális céljaira; és ha ez meg lesz külömböztetve és a status a magáét megtartja és használja a kultúrái célokra, a másiknak elvételét azért is károsnak tartanám, mert a státusnak kellene födözni a kultusz költségeit, ami megint messze vezetne attól, amit akarok, még pedig visszafelé vezetne. (Folyt köv.) Balta Endre csetényi ref. lelkész. A dunántúli református lelt eszi hivataloknak. Annak a munkának, melyre az O. R. L. E. vállalkozott, egyik nem kicsinvlendő része a szociális tevékenység, az a gazdasági munka, melyet a M. K. B. Sz. vállalt magára. E munka az az Archimedesi pont, melyből egyházi és társadalmi bajaink legnagyobbikát, a szegénységet meg lehet szüntetni. Ismeretes előttünk a háztartási kiadás fontossága, mely ha valami módon megtakarítással jár, mindenesetre nagy előny egy család életében; hiszen tudjuk azt, hogy a háztartás költségei a mai viszonyok között csaknem teljes jövedelmünket megemésztik, pedig még azonkívül ott van az adó, a gyermeknevelés, cselédtartás ; terhes gond mellett is teljes képtelenség azon jövedelemből, melyet egy kongruás pap élvez, mindent fedezni. Az a szegény kongruás pap kétszeresen szenved, mint ember és igehirdető, kinek biztatni, a reményt fél- Bzinen tartani és ébreszteni kell. Hogy végezhetné munkáját jó hangulattal, midőn o maga és családja a hajótörés felé közéig. Kellett tehát és kell kedves testvéreim oly módot és eszközt feltalálnunk, mely némileg csökkentené házi kiadásunkat, s ezenkívül oly alapot is hozhatna létre, melyből tanuló gyermekeinket segélyezhetnénk. És ez ime: a „Magyar Közös Bevásárló Szövetkezet“, melynek célja olcsóbb és jobb minőségű cikkek beszerzése. Már egy ízben tettem, de szükségesnek látom ismét felkérni lelkésztestvéreimet, hogy akik a M. K. B. Sz. kitöltendő iveit kezünkbe vettük: tegyünk valamit ; szervezzük s alakítsuk meg e társulatot s a szervező gyűléseken aláirt tagok névjegyzékét hitelesítve az öt felügyelő bizottsági tag által, akár Sonkádra, akár Nagyölvedre, kérem, küldjék be. Ha netalán a szervezésnél fennakadás történne, kérem az illető lelkészi hivatal jelentését, én kész vagyok úgy a teljes útbaigazítást, valamint a felvilágosítást megadni. Megjegyezni kivánom, hogy a kereskedőkkeli szerződés ott helyben is megköthető azokkal, kik a kívánt percentet megadják, mely üzletvezetői felett a megválasztott öttagú felügyelő bizottság őrködik. Felkérem tehát ez uj-év beálltával lelkésztestvéreim, adjon ki-ki életjelt magáról, szervezi-e, vagy nem ! ! És miért ? Ezt' annyival inkább kérem a legrövidebb idő alatt, mivel én is, mint igazgatósági tag, szabályrendeletünk értelmében kötelezettség alatt állok ez egyházkerület részéről jelentésemet megadni Kocsis József ügyvezetőmnek. Ismét kérve-kérem tehát lelkésztársaimtól a fentjelzett jelentéseket miheztartás végett. Pólya Lajos ref. lelkész, igazgatósági tag. Zsilinszky Mihály levele a Budapesti Napló szerkesztőjéhez.* Tisztelt Szerkesztő Ur ! Ne vegye rósz néven, hogy szives felhívására mindezideig nem válaszoltam. Nem lehet fogalma arról a temérdek levélről, mely naponta érkezik hozzám az ország különböző részeiből, s melynek nyugodt átolvasása is órákba kerül. A válaszolás fizikai lehetetlenség. Mindenki szeretné tudni, mi az oka, hogy a kormány nem akarja megerősíteni a VallásegyeDlőségi szövetség alapszabályait? Erre azonban én kielégítő választ nem tudok adni, mivel gróf Andrássy és Apponyi miniszter uraknak szándékát nem ismerem. Azzal pedig nem akarom őket gyanúsítani, hogy egy komoly irányú társulattal szemben hatalmi játékot engednének meg maguknak. Katholikus vallásu barátaim ugyan azzal akarnak reám hatni, hogy ime a kath. népszövetség alapszabályainak megerősítése előtt is merészelt gyűléseket tartani, miért nem tehetnék ezt meg a felekezeti különbség nélkül szövetkező honpolgárok is ? Erre csak azt válaszolhatom, hogy a mai világban a régi latin közmondás igaz*Ő excellenciája lapunkhoz is megküldvén e levelet, szives készséggel közöljük. Kívánatosnak, szükségesnek látszik, hogy a protestáns lelkészek élénk figyelemmel kísérjék a „Ne temere“ hatását ; mindazokat a kísérleteket, amelyekkel ennek nyomában népünk áttérésére, vagy legalább a házasságkötéseknél a gyermekek átigérésére bírni több-kevesebb erőszakoskodással megpróbálják. Szerk.
