Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-22 / 12. szám
191 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 192 Melyik a nagyobb, melyik a kisebbik veszély ? Régi diák korunk boldog napjaiban tanultuk „Incidit in Scyllam, qui vult vitare Charybdim.“ Scillába esik, ki elakarja kerülni Charybdist. Két vészes szirt a délolaezországi partok közül, a tenger elrejtett vészei, a vihartól zaklatott hajós nem tudja, melyiket kerülje el, hogy a másikba ne ütközzék. Ez a kép jut akaratlanul is eszembe az adózási munkálatok napvilágot látott tárgyalásai közül. Nagy ügyhöz méltó buzgalommal, minden határozatából kisugárzó jóindulattal, lélekismeretes kötelességérzettel végzi a bizottság, különösen annak nagy érdemű elnöke, egyházkerületünk főgondnoka, a maga munkáját, kivévén annak terheiből az oroszlán részt önmagának, s annál fájóbb, leverőbb éreznünk, hogy mink, mi kisebbek is mindannyian, e bizottság, s annak kiváló vezetője is, bizonytalanság, kétség között tépelődik. Keresi, kutatja a jobbat, a célravezetőbbet, amellyel hitfelekezetünk — s végetlen köszönet érte — lelkészi karunk érdekeit megóvhatná! Mert az tény, annyit konstatálnia kell, még az elfogult kételkedőnek is, hogy annyi jóakarattal, a lelkészi kar érdekeinek ily praedomináló megvédésével, s az erre való törekvéssel, még talán nem is találkoztunk egyházi életünk legújabb történetében ! Magával az adóügyi munkálatokkal, a rovatokkal, a régi és uj adó közötti különbséggel, költségvetési hiánnyal, a kérvény s mellékleteivel talán felesleges is, aminthogy az a sok hozzászólás, ami e tárgyban elhangzott, a gömöri lelkésztársaknak adott — de szükséges — válaszon kívül, egyetlen lépéssel sem vitte elébbre az ügyet, csak a bizonytalanság, a sötétben tapogatózás kellemetlen érzetét volt alkalmas növelni, s azok most már egyszerű összeadás, Összehasonlítás, s az előirt kellékek szerinti szigorú megvizsgálásnak tárgyai!“ Elég lessz e az ezen célra kérésünk felett is adott államsegély ? Mivel s miként fog pótoltatni az elő állandó hiány ? Le kell-e szállítanunk bizonyos százalék szerint az egyes gyülekezetek részéről indokoltan kórt, s kényszerűségből megállapított segélyösszeget, s ezzel emelni a törvény szakasza 13. §-ban foglalt adókulcsot? Vagy a magas állam fogja a hiányzó tetemes különbözetet fedezni, ezzel a kérdéssel sem foglalkozom. Egyedül a díjlevelek értékelésének kérdése az, mely szólásra késztet. Igazán lehetetlen megütközéssel nem gondolkozni afelett, hogy mennyiszer, s hányfélekép értékeltettek már, s fognak értékeltetni még ezentűl is a lelkészi és tanítói díjlevelek ! ! A 80-as években, amikor a fizetési minimum 800 forintban állapítatott meg, s a lelkészi, tanítói állások osztályoztattak, minden egyház törekedett a maga egyházi tisztviselőinek díjlevelét lehetőleg magasra becsülni: a kisebbek, hogy megüssék a mértéket, a nagyobbak, hogy a felsőbb osztályokba jussanak. Majd 1893-ban, mikor a tanítói nyugdíj megállapítása tárgyában a közigazgatási felbecslés eszközöltetett, hogy mennél magasabb legyen a nyugdíj-igény, mindenütt túlbecsültetett a javadalom, viszont, amikor állami fizetéskiegészítésről volt szó, hogy mennél nagyobb legyen a kiegészítési összeg, lehetőleg lejebb értékeltetett! ! 1894-ben a lelkészi jövedelem, basonlókép a tanítói is az u. n. Jelentő-ivekben felszámíttatott, értékeltetett, nálunk Barsban még a lakások legmagasabban, máshol alacsonyabban, amint a helyi felfogás és érdekek irányították az értékelést s az összeíró bizottság gondolkozását. 1898-ban a kongrua alá számítottuk fel, igen sok helyen oly alacsonyan és szerencsével, hogy nem egy egyházmegyében az elsők lettek utolsók, s megfordítva az utolsók elsőkké. S most legújabban az 1907. évi XXVII. t.-o. alapján újólag a tanítói javadalmak iratnak össze, értékeltetnek nemcsak az államsegélyre igényt tartó helyében, hanem minden valószínűség szerint az összes tanítói állomásokon. Hányszor s hányfélekép eszközölt intézkedés, mennyi különbözőség, mennyi igazságtalanság ! S nincs, aki rendet teremtsen, aki egységes alapon, az igazságnak és valóságnak megfelelőleg tudná rendezni és értékelni az ezerféle értékeléseket ! Adóügyi bizottságunk is habozott, gondolkozott keresve a jobbat, a sok közül legmegfelelőbbet. Konventünk, s az az által kiadott utasítás a kongruát veszi alapul, annak értékelését fogadja el, s eddigi elkészült adóügyi munkálataink ezen az alapon értékeltettek. De előállott az aggodalom, jelek mutatkoztak, amelyek a legnagyobb óvatosságra késztettek, mert akadtak már edddig is gyülekezetek, melyek hangosan mondották, hogy 1600 koronára értékeltetett a lelkészi javadalom a kongruával együtt, s mert az adóügyi munkálatoknál is akként számítatott, ők tehát megadják az 1600 koronát, b a lelkészi díjlap egyes tételeit megszüntetik, vagy az egyház céljaira használják fel. S habár egyházi bíróságaink, a lelkész megdönthetetlen magánjoga, két oldalú szerződésből származott jogaira hivatkozva fel-Jobb és megbízhatóbb olcsóbban senki sem ad, mint Fábián Béla magkereskedése Budapest, Üllői-ut II. szám. Kálvin-tér mellett. Tessék; árjegyzéket kérni!
