Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-22 / 12. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 12. szám. Pápa, 1908. március 22.-A.Z EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények , , , Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János ■ szerkesztő címére küldendők.-------- = főmunkatárs címére küldendők. -----Nem lehet hallgatni, mikor a lélek beszélni késztet.* Igaz-e csakugyan, hogy mi olykor-olykor haboztunk afölött, hogy mit kell tennünk, hogy helyesen cselekedjünk? Igaz-e csakugyan, hogy ne tudtuk volna mindig, hogy mi a mi kötelességünk ? Kissé kétlem, mert a lelkiismeret szava nagyon is parancsoló. Jobb volna inkább azt mondani, hogy nem a kötelesség értelmezésének két módja között ingadozunk, hanem óhajtásaink, gyarlóságaink vagy érzelmeink és aközött, amiről jól tudjuk, hogy az kötelesség. De ha biztos kivezető utat akartok ebből a zavarból, támaszszátok a dolgot Isten elé, tudakozzátok, hogy mit követel, milyen áldozatot kell hoznotok, hogy helybenhagyását kiérdemeljétek, és ha még akkor is haboztok, valljátok be, hogy nem Isten, hanem más valaki vagy valami ösztönöz benneteket. Nagyon sok minden igaznak tűnhetik fel az emberek előtt, mig ha Isten elé terjesztjük azokat, igazságuk szerte foszlik, mint a köd és a pára. Megtedd-e ezt? Ne tedd-e meg azt? Hogy véget vess a kinoB határozatlannágnak, járulj Isten elé, és ne legjobb barátod, vagy bármiféle ember elé, légyen az a szentség hírében álló áldozár, vagy egyházfejedelem. Isten előtt! ez a gondolat megdönt minden kathediát, minden gyóntató széket és minden papirendet. Végül jő a védekezés legnevezetesebb része, ez: mert nem lehet, hogy amelyeket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. Nem lehet, hogy ne szóljunk. Amely napon a lelkiismeret embere ez önérzetes szavakat kimondotta, minden era* E részlet közlésével fel akarjuk hivui olvasóink figyelmét Calas Theoiünak „Vasárnapról vasárnapra“ c. jeles művére, mit Szalóczy Pál tiszavalki ref. lelkésztársunk fordított le franciából magyarra. A kötetben 54 beszéd van az év minden vasárnapjára és ünnepeire. A munka kapható Kókai Lajosnál, Budapesten. Ára fűzve 4 50 K. Szerk. béri zsarnokságot arculcsapás ért, azon a napon született meg a gondolat és hitszabadság, hogy soha többé meg ne halljon az. A zsarnokok sokszor próbálták azt vérbefojtani, a római egyhoz is, tőletelhetőleg mindent megtett annak elnyomására, de mindig ujult erővel, megifjodva kelt fel ismét és ma már jár világhódító utján, úgy hogy gyalázat hárul arra az egynéhány nemzetre, ahol valaki, vallásos hitéért még most is háborgatásnak van kitéve. Tehát van egy terület, melyen meg kell adni a császárnak, ami a császáré, és egy másik, melyen Istennek is meg kell adni, ami az Istené. A szabadságnak örökre vége lenne, hanem volna egy szentély: az emberi Öntudat, a lelkiismeret, ahol mindig menedéket találhat az. Senkinek nincs joga, legyen az tisztviselő, pap, sőt maga az apa, hogy egy másik emberre egy hitvallást ráerőszakoljon, hogy felette vallási dolgokban tekintélyt gyakoroljon. Az embert egyedül Isten oldozhatja fel. Ha egyszer a lelkek ebben a tűzben megacélozódnak, akkor sem puhák, sem gyávák nem lesznek s nem ingadoznak, mint a nádszál. Az ember hitéről csak Istennek tartozik számot adni; ez az apostoli első keresztyénség nagy elve, és nemes büszkeséggel mondom, hogy ez a protestantizmusé is, mely a Krisztus kereszt.yénsége, a Szentirásokbau gyökerező keresztyénség. Mikor 1521-ben Luther, a wormsi birodalmi gyűlésen megjelent, a föld legnagyobb hatalmasságai vették körül, V. Károly császár, Ferdináud főherceg, a választó fejedelmek, hercegek, birodalmi grófok, püspökök, pápai követek, — és ő, az igénytelen, egyszerű barát, mikor ezek a nagyságok véleményének visszavonására szólították fel, e szavakkal nyilatkoztatta ki a Szentirásra, alapított hitét: Itt állok, másként nem csulekedhetem, Isten engem úgy segéljen!
