Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-15 / 11. szám
177 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 178 vonni azzal, hogy hiányzik az arra megkivántató idő, valamint az egyeseknek az az alapos ismerése, melyet mégis előre föl kell tennünk, ha a személyes szükségeknek megfelelően akarjuk gondozni a lelket. Jól tudjuk, hogy a lelkésznek nagyon sok hivatali teendője van, b főként nagyobb gyülekezetekben rendkívül igénybe van ő véve ; számításba vesszük azt is, hogy az egyháztagok nagy részénél alig van ma már meg az a hajlandóság, hogy tűrje, vagy még inkább szivesen fogadja a lelkipásztornak az ő életébe, annak rendjébe vagy rendetlenségébe oly módon való beavatkozását, amilyet kivált a családok és egyének lelki gondozása igényel ; látjuk, hogy korunk rohanó árama sok lelket inkább elsodorni készül a vallástól, egyháztól, s ezek barátaitól, képviselőitől, mintsemhogy közelebb hozná azokat ezekhez : és mégis épen ezekre a nehéz körülményekre tekintettel sürgetjük mi a lelkigóndozást, s nem tartjuk kizártnak annak a lehetőségét, mert azt hisszük, hogy egy lelkiösmeretes lelkész végre is talál hat gyülekezete tagjainak lelki gondozására annyi időt, hogy nem keveset tehet ezen a téren, lassan előhaladó munkájában megismerkedvén gyülekezetének lehetőleg minden tagjával. Ha pedig végül azt mondják, hogy a lelkipásztorkodás veszedelmessé lehet a lelkész személyére és hivatására nézve, mert megtörténhetik, hogy a gyülekezet kötelességRzerü szemmeltartása leselkedéssé s a besugás pártolásává válik ; hogy így a lelkipásztor a legalsó osztályú emberekkel jővén érintkezésbe, azok szokásait elsajátítja, vagy pedig, azok fölötti fensŐségét érezvén, szerénytelenné, s elbizakodottá lesz : olyan képek ezek, amelyekkkel komolyan foglalkozni nem is akarunk. Bizonyos dolog, hogy ügyetlen kezekben veszedelmessé válhatik a lelkipásztori gondozás, — de hiszen amit mi ennek nevezünk, az a maga vonásaiban sohasem torzulhat át arra a képre, melyet a fentebbiekben rajzoltunk meg. A lelkipásztorkodás, helyes irányban gyakorolva, sokkal inkább kitűnő iskola a keresztyénségre nézve, s egészen alkalmas arra, hogy a lelkészi hivatal más teendőinek vezetésében való képességet is emelje, valamint hogy a személynek és hivatalnak becsülést, tiszteletet, bizalmat és mélyreható üdvös hatást biztosítson. A szorgalmas és hű lelkipásztorok, kik okosan körültekintve és szeretettel folytatják hivatalukat, gyülekezeteiknek a legbecsültebb és legszeretettebb lelkibarátai és tanácsadói, kik magoknak az evangyéliom nyilvános hirdetésére nemcsak fogékony sziveket készítenek, s ez által magok s munkájok számára sikeres hatást biztosítanak, hanem azokból a tapasztalatokból és megfigyelésekből, melyeket mint lelkipásztorok tesznek, hitszónoki hivatásuk céljaira is megmérhetetlen nyereséget húznak. Áldás emberei ők, nemcsak az élő nemzedék számára, hanem működésükkel jótékonyan hatnak a következő nemzedék életére is. Bírálat a dunántúli ref. egyházkerület tantery-javaslatához. Egyházkerületünk tanügyi bizottsága 1907. szept. 27 — 28. napján Pápán tartott ülésén elfogadta s az egyházkerületnek elfogadásra ajánlotta a Pethes János képzőintézeti igazgató ur által készített tanterv-javaslatot. Ezen javaslatot általánosságban mi is elfogadhatónak tartjuk, amennyiben az megfelel úgy a vallásos nevelés és oktatás kívánalmainak, valamint a paedagogia egyéb követelményeinek is. Az egyes tantárgyaknál azonban némi pótlások illetve módosítások kivánatosak, melyeket az alábbiakban foglalunk össze : Hit- és erkölcstan : Nagyon helyes az I. és II, oszt.-nál a vallásoktatásnak a beszéd- és értelemgyakorlatok körébe való utalása. A beszéd- és értelem gyakorlatok főcélja az erkölcsi nevelés, a kedélyképzés, az etikai alap és az iskolai életnek a házi élettel való kapcsolatba hozatala. — Mivel pedig legfőbb elvnek kell tekinteni a közvetlen szemléletből való kiindulást, inkább az iskolai élet legyen e fokon az oktatás kiinduló pontja s ezért javasoljuk, hogy a tervezetben az I. oszt. tananyagának a beszéd- és értelem gyakorlati részeinél az I-ső rész a II ikkal cseréljen helyet, s igy a kiinduló pont az iskola legyen, mely részből a: „kis iskola, nagy iskola, pápai főiskola“ elhagyandó. Szükségesnek tartjuk még az I. oszt. tananyagánál a teremtés történetének felvételét. Kezdje a gyermek az emberiség gyermekkorán, mely dolgok jobban beleilleszkednek az ő gondolatvilágába, mint a Jézus életénél előforduló : farizeus, angyal, stb. fogalmak. Bár őszinte elismeréssel adózunk a beszéd- és értelem gyakorlat egyéb összeállításáért, nem mulaszthatjuk el megjegyezni, hogy a kedély nevelésere kevés gond van fordítva a tervezetben. Ezért már itt figyelmébe ajánljuk a vezérkönyv megirójának, hogy Petőfi, Tompa, Szaboleska, Pósa népies költeményeiről meg ne feledkezzék. A jelen összeállítás kellő útbaigazítás nélkül egyes tanítót száraz, akadémikus fejtegetésekre vezethetne. Itt jegyezzük meg azt is, hogy a javaslat azon kitétele : „Az olvasmányok tartalma támaszkodik a beszéd- és értelem gyakorlatok tárgyköreire (l. Magyarnyelv II. oszt.) megfordítva alkalmazandó. A beszéd- és értelem gyakorlat támaszkodjék a helyesen választott olvasmányokra, -- mi által az olvasásra több idő jut; azért van olyan sok rosszul olvasó gyermek, mivel az olvasó órából a magyarázat sok időt lefoglal. Az órarendet úgy készítse a tanító, hogy a beszéd- és értelemgyakorlati óra közvetlen előzze meg az olvasást. A beszéd- és értelem gyakorlat körébe felveendő a képolvasás is. A gyermek a kép iránt érdeklődik, megfigyelése és Ítélő képessége pedig fejlődik. Fűszerezni kell e tárgyat egyes alkalmas időben megválasztott kirándulásokkal, hogy általa a gyermek fogékony szivét és lelkét nemesítsük, ismereteit szaporítsuk, látkörét tágítsuk, feltárva előtte a természet
