Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-15 / 11. szám
175 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 176 tagjaihoz. Hogy ez a munka az Ur értelme szerint való és az apostolok is így értették, tanítja ezt mindenekelőtt magának Krisztusnak példája, aki mikor a gyülekezetek előtt tanítói hivatalában működött, amellett vagy felkereste az egyeseket is, (a samaritánus nőt, a Bethesda tó melletti beteget, a bethániai családot, Zakéust, Lázárnak családját), vagy azok keresték őt fel (mint Nikodémus és a gazdag ifjú). Ide járulnak még Jézusnak azok a mondásai, melyeket az egyetlen lélek értékéről, az egy bűnös megtérése folytán az égben levő örömről mondott, továbbá ide sorozandók az elveszett juh és drakhma fölötti példázatai. Hasonló szellemben működtek az apostolok is, s adtak utasításokat és tanításokat a gyülekezetek elöljáróinak és véneinek. Ha továbbá valamennyi keresztyénnek kötelességévé teszi Krisztus vallása, hogy intsék egymást teljes szeretetben, illő volna-e az a lelkészi hivatal viselőjéhez, hogy csak ott tegyen valamit a gyülekezet építésére, ahol az teljes istenitiszteletre, vagy bizonyos szent cse lekményekben való részvételre gyűl egybe ? Ha a lelkészi hivatalnak az a rendeltetése, hogy a keresztyénség ápolását a maga folytonosságában biztosítsa, akkor annyival nagyobb szüksége van a lelkigondozásra, mert megtörténhetik és nagyon gyakran mégis történik, hogy a gyülekezet tagjai közt hiányzik a kölcsönös intésre és építésre való hajlam és képesség. Ha a keresztyénségnek az egyesek közti egyházi ápolását vesszük tekintetbe, ennek kezdetében és folytatásában, ez oldalról is előtűnik a lelki gondozás szükségessége. A gyermekek keresztyéni neveltetése a házi nevelés és tanítás területére esik, amikor a hivatalos ápolás csak közvetve, a szülékre való hatás által léphet előtérbe; majd következik az iskolai tanítás ideje, amely alatt a gyermekek a tanító kezében lévén, reájok a lelkész ismét csak közvetve hathat, s csak a konfirmációi oktatással kezdődik a közvetlen hivatali hatás, de a konfirmáció után a gyülekezet ifjú tagjai, a keresztyén életben való továbbképeztetésökre nézve főként csak a gyülekezeti életre s a közös istenitiszteletre szorítkozhatnak. Ámde nem kell fejtegetnünk, hogy az egész gyülekezetnek tartott prédikáció csak a közös szükségeket veszi tekintetbe, holott mily igen nagyon különböző a gyülekezeti tagok életiránya; mily fontos a szokásoknak, viszonyoknak, életmódoknak, környezeteknek befolyása az egyháztagok keresztyéni fejlődésére; mily kevesen hajlandók, vagy képesek saját szükségeik szerint használni fel azt, amit a közös épülés nyújt 1 Ha hozzávesszük ezekhez, hogy senkinek a keresztyénsége nincs fogyatkozás nélkül, hanem igenis mindenj kinek szüksége van az oltalmazásra, a fejlesztésre ; főként ha azokra gondolunk, akikre nem lehet hatni nyilvános beszédek és cselekmények utján, nevezetesen az elesett öregekre, betegekre, foglyokra, kik szintén a gyülekezethez tartoznak, de a nyilvános istenitiszteletben részt nem vehetnek; a templomkerülőkre, kik nem is akarnak benne részt venni, és sok másokra, kik azt beszélik, hogy az istenitiszteletre nincs semmi szükségük, vagy azok nem elégítik ki őket: mindezekből nyilvánvalónak látszik előttünk a lelkipásztorkodás föltétlenül szükséges volta. Némelyek nélkülözhetőnek nyilvánítják azt, abból az okból, mert a gyülekezet minden tagjának úgy is kötelessége a kölcsönös építés. Erre azonban igen könynyen azt felelhetjük, hogy amennyiben a lelkész is tagja a gyülekezetnek, ő is tartozik ennek a kötelességének megfelelni, s mint theologiailag képzett embertől, ki a keresztyénség lelkét a maga teljességében megismerhette, tőle várják az ilyen munkát elsősorban. De meg nem lehet azt a véletlennek hagyni fenn, hogy vájjon a gyülekezet tagjai betöltik-e a kölcsönös építés szükségét, vagy hogy mindannyian képesek-e azt betölteni ? Mivel azonban megdönthetien tény, hogy nem mindenkinek van ahhoz tehetsége és akarata, épen azért, áll fenn a lelkészi hivatal, hogy e munkát végezze, szakadatlanul gyakorolja és azt helyes irányban vezesse. Ha a lelkigondozást mellőzbetőnek nyilvánítjuk, éppen olyan joggal tehetjük azt a többi lelkészi teendőkkel szemben is. Azt is mondják, hogy a lelkigondozás illetlen dolog, mert nem egyeztethető össze az evangyéliom által parancsolt lelkiösmereti szabadsággal, s az egyesnek a Krisztushoz való állásával. Azt mondják, hogy e nagy elvek ellen vét a lelkész, ha mint lelkipásztor a gyülekezeti tagok lelkiösmereti birójául tolja föl magát, s a keresztyénségben való magoktartását vizsgálódása és irányítása tárgyává teszi. De hiszen, hanem sérti az a keresztyén szabadságot, bogy mi odaállunk a gyülekezet elé és sokszor feddvén és dorgálván, felhívjuk Isten akaratának maga — megalázásával való teljesítésére ; ha megragadjuk hallgatóink lelkét, s buzgó imádságunk szárnyain magunkkal visszük a mennyei Atya trónja elé : miért sértené a hivek lelki szabadságát a lelkipásztori gondozás is, mely szintén a lelket akarja megragadni, s mely a gyülekezeti tagok életének, állapotának és szükségeinek szemmeltartása által a lelkész más egyházszolgálati tevékenységének akar biztos alapot szerezni ? A lelki gondozás lehetőségét is kétségbe akarják Jobb és megbízhatóbb olcsóbban senki sem ad, mint Fábián Sála magkereskedése Budapest, Üllői-ut II. szám. Kálvin-tér mellett. Tessék árjegyzéket kérni ?
