Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-08 / 10. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1908. március 8. A.Z EGYHÁZ ÉS ISKOLA. KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illetfi közlemények ... Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Ms József felelős MftgjftlfíTlik MIIÍÉII YdSáíIlíip, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János szerkesztő címére küldendők. _::i----: —: főmunkatárs címére küldendők. .■ Egyházkerületi tantervjavaslatunk. A veszprémi ref. egyházmegyei tanügyi bizottság február 25-én tartott ülést a tantervjavaslat bírálata végett. Részt vettünk abban a tárgyalásiján, mely hosszú volt ugyan, de nem volt és nem lehetett elég ho8Szu ahhoz, hogy ilyen nagyórtékü munkálat felett, mint ez a javaslat, kellő megvitatással, a vélemények helyes vagy helytelen voltának kellő mérlegelésével véleményt mondhattunk volna. A nagy terjedelmű és lehet mondani, lelkiismeretes, beható előadói javaslatot nagy örömmel elfogadta ugyan a bizottság, de ha jól beletekintünk a dologba, hiányzott a kellő idő annak megállapítására, hogy a sok változtatás, melyet az elfogadott előadói javaslat ajánlott, helyes-e valóban, szükségese? Ha ennyi változtatás lesz ajánlva minden egyházmegye részéről, akkor lesz dolga a kér. tanügyi bizottság előadójának, ha összehozni akarja a sokféle véleményt. Ez azonban nem baj. Mert a kér. tanügyi biz. előadó ur — ha az neki majd úgy tetszik — megtanulhatja a veszprémi egyházmegyebeli kollégájától, hogy amidőn számolnia kell az egyházmegyék véleményéről (mely lehet inkább sok, mint kevés) beszámolhat majd egyszerűen a saját véleményéről, mellőzve minden egyebeket. így tett a nevezett egyhézmegye tantervjavaslati előadója is. E sorok nem az ő érdemét akarják csorbítani. Sőt emelni akarják. Úgy elbűvölte ugyanis a bizottságot, hogy egy vélemény kivételével senki sem tartotta szükségesnek az előadói javaslat egyes pontjai felett a más vélemények meghallgatását, igaz, hogy nem is igen volt ellenkező vélemény, s ha lett volna, nem maradt idő és szándék annak meghallgatására, lévén az előadói javaslat bőséges, derék munka. Csakhogy a tantervjavaslat is az ám ! Én p. o. azt szeretném, ha — igen-igen csekély hozzátoldással, amelyet alább említeni fogok — úgy elfogadnák az egyes bíráló körök, amint van. No, de ez csak egy vélemény. Az említett tanügyi biz. előadói javaslat is csak egy vélemény volt, de több vélemény lett, úgy, hogy meg sem lehetett kérdezni, hát a kis körök miért lettek összehíva előbbre, miért kellett véleményeken törni a fejüket, s véleményüket beterjeszteni, mikor ezekről egy hang sem tevődött, az előadó nem ismertette, a bizottság egyáltalán nem is tárgyalta őket ? Miért? Én nem töröm már rajt a fejem, ha mások nem törték. Mindössze is itt van az a bizonyos tanúság, melynek meglehet, hasznát veheti a kér. tanügyi biz. előadó ur, ha majd a sokféle vélemény közt nem tud eligazodni. Ha ez talán tréfának tűnik fel, én oka nem vagyok. Az bizonyos, hogy egy ilyen tantervjavaslatot alaposan meg kell bírálni. De még a módosító javaslatokat is. A mi módosító javaslatunk például azt mondja többek közt, legyen csak külön egyháztörténet és ne a történeti anyag közt tanuljanak a gyermekek a gályarabokról, Kálvinról stb., mert ez református történet volna, ezt a miniszter sem engedheti meg, még a katholikusok sem tanítanak katholikus történeteket, osak egyháztörténetet. Ez igy első pillanatra igaznak látszik, de csak látszik. Mi tehát még máig sem akarjuk azt megtanulni, amit e tantervjavaslat oly ékesen felújít, hogy a reformáció világtörténeti esemény is, (még pedig milyen nagy !) melynek ott a helye a világtörténetben, a magyar reformáció története is Magyarország történetének egyik legfontosabb része és Magyarország történetében tanítandó ? Ez református felekezeti elv ? Hát ismer valaki olyan valamire való történetirást, amelyben a reformáció története nem számottevő, fontos rész? Vagy van olyan keresztyén nemzet, melynek történetében helyet nem foglal nemzeti reformációjának története ? Avagy talán kétszer tanítsuk a reformációtörténeteket, egyszer a világ- és hazai történetben, egyszer az egyháztörténetben ? Mert azt csak nem gondoljuk, hogy Boeskay, Bethlen, I. Rákóczy György kihagyható p. o. Magyarország történetéből, vagy a magyar reformáció történetéből ? Már pedig valamelyikből ki kellene hagyni, ha a két történetet külön akarjuk tanítani, mert úgy e bár egyszer is elég elvégezni ? Amit a tantervjavaslat fölvesz a történeti anyag közé az egyháztört énettel is összefüggőt, azt a szorosan vett történeti tanítás szempontjából sokallani nem lehet. Nagyon helyesen van, nem kell a cseh Vencelek miatt
