Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-16 / 7. szám
Ill DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 112 a hiba, ha lesz, hogy zsinati atyáink mindenképen a legjobbat akarták. Ám kinek jutna eszébe e legjobb akaratot terheltté tenni ? ! 3. Végre egy kérelem. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy az a megbízhatóságában érzékenyen megbántott lelkészi kar úgy az egyetemes, mint saját egyháza érdekeit a szivén viseli. Ha nem is vagyunk mindnyájan apostolok a tehetségben, de van ügyszeretetünk, van benső összeköttetésünk híveink leikével. Csak világosságot és ismét csak világosságot kérnénk oda fentről, hogy itt alant is láthassunk. Mert nem látunk. És csoda volna-e, ha sötétben tapogatózva, verembe — és épen a megbizhatlanság vermébe esnénk ! Én, a senki, még ma is rajongó lelkesedéssel csiiggve nagyméltóságod eddigi pályafutásán, alázattal kérem, emelje föl egyháza lelkészi karát a sötétből. Hadd halljunk már egyszer egyházpolitikai szót politika nélkül. Jó előre rámutathatnék már most azokra a vérző sebekre, melyek egyházaink egy részében a vagylagos adózás miatt pusztítani fognak. Kérem, méltóztassék erre nézve is világosságot deríteni. Engem nem érint. De kell, hogy végre mindenki belássa már, hogy kongruás egyházban a vagylagos kulcs erőszakolása templom fedele alá tett tüzcsóva ! Prédikátor. Egyetemes lelkész-egyesület. (Folytatás.) Ha belátják így a világi testvérek becsületes és szent szándékainkat és egyszersmind azt, hogy ha csak nem önzők, meg kell elégedniök az Ur által nekik kijelölt térrel s a „hatalmi*4 kérdést éppen ezzel kell meg zabolázniok, nem tekintvén senki önmagára, hanem csak a Krisztusra és az ő anyaszentegyházára : akkor maguk a világi testvérek lesznek azok, akik : a) mind teljesebb mértékben szeretik, tisztelik, az Ur által kijelölt tagsági helyűkben (Korint. Efez.) erősítik és gyarapítják az ige és sakramentumok diakónusait, és a vezérlés és felvigyázás epiekopusait (Pál I), mint ahogy viszont ezek is a legteljesebb szeretettel tisztelik, becsülik és az Ur által kijelölt helyökben, de osakis itt, erősítik és gyarapítják őket. ß) Nemcsak ezt, hanem e mindinkább fokozódó szeretetből és egyetértésből kifolyólag elsősorban maguk a világi testvérek lesznek azok, akik letörik a szarvát az Uray stb. féle világi pápáknak, a „paklizók“-nak és a nagy percentben valóságos zsarnokokká, igazán csalhatatlan tekintélyű pápácskákká fejlett falusi presbitériumokat az őket megillető hatáskörre redukálják. (Az egyházközség valláserkölcsi állapota, az anyagi ügyek stb. a zsinati törvényekben megszabott jogok és kötelességek. De azon túl hagyják a papot a „szakmájában“, amire egy életen át készült és készül, de amikhez ők már nem is konyítanak.) E téren aztán bizonyára a lelkészegyesület is a presbitériumok erősítését és a kölcsönös szeretetet, egyetértést fogja teljes erejével munkálni mindaddig a fokig, amig el nem következik a „mindenki a maga mesterségét folytassa“ elve. Ekkor leszünk bár „sok tag“, de „egy test“, így segíthetjük egymást kölcsönösen és eredményesen. Ily egyetértéssel az egyesületünkkel való külső kapcsolatot elfogadják a világi testvérek és a nekik nyújtott belmissiói, vagy bármi megillető teret munkásán be is töltik. így mig egy részt éles határozottsággal distingválva lennének az eddig homályban, vagy lesemmizve negatív túlzásba helyezett testületi kérdések*), másrészt pedig a fix-pontok mellett annál világosabbá, teljesebbé és hatásosabbá lenne a közös területen való testvéries egyenjogú egyesülés. Szerény logikámmal (és a bibliával !) igyekeztem a következetesség biztos vonalaival, miként a térkép készítő meghúzni a megyék határait is, de ám egyúttal körülkeríteni a közös területet is, kogy mindenek ne csak „ékesen“, hanem „szép renddel“ is legyenek. ő) Összeköttetést kell tartanunk mindennemű elemi, közép és főiskoláinkkal, másnemű egyesületeinkkel, lapjainkkal. (Ekkor talán nem leszünk a papokat „felordíttató“ ! ! ! uralkodó Uray uramnak lemókázott „együgyű kálvinista papság“-a? Végtelen szeretnék ón egy ilyen „úrral“ összejönni. Egy magam elvégezném vele mondókámat nyilvánosan is ! !!. . .) Ha mindezeket bennünk és általunk amaz isteni élet princípium átküzdette, akkor aztán ha késő utódaink is kész szárnyukat diadalommal megcsattogtatván, repülhetnek messze földeken lakó hittestvóreikhez, akik már szárnyalnak is, de a szerves összetalálkozásra nézve bizonytalanul a különböző allianszok, szövetségek é8 egyesületekkel. Világosan látszik ezekből a Szentlélek szándéka (emberi kifejezés), hogy egybe akarja küzdetni az evangéliom hívőit valami világra szóló élő és nem gépileges, de mégis határozottan organikus 8 igy biztosan egybeműködő egyességbe. Láthatjuk, hogy e messze átható egyesületek ma már egy közös világtenger, de sokfelé szakadozott, ideoda kanyargó áramokkal. Előítéleteket oroszlán-bátorsággal és erővel lerázó hajós kellene, ki teljes készlettel átszelné e tengert és egy irányba tereltetné, s egyesíttetné ez áramokat. És kiállíthatja a priori, hogy ez fixa idea, ha igaz az, hogy a meg nem kötött reformata és refor*) Sokan felületes logikával a r. k. naggyülések demokratikus voltát vetik ellenérvül. Ott már kész a klérus határozottan körvonalozott elhelyezkedése a hatalmi vérbőségig. Szinte jóltevő eret vág önmagán, ha Ízelítőül az „egyházon“ kívül leereszkedik a hercegek, grófok és a többi világiakhoz. Nálunk éppen megfordítva van: a lelkészeknek a hivatalos egyházon kívüli területhez kell menekülniük, hogy egy kis együttes lélegzethez jussanak és csak a fent kifejtett célokból s itt is demokratikus teret nyitva a társulásoknak. Hát ez is baj! ? E felett is temérdek tanácskozásokban vergődjünk ? Hát nem baj az az egységhiány ? ! !!
