Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-16 / 7. szám

109 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 110 Az adóteher csökkentésére kért államsegély. Gróf Tisza István ő nagymóltósága, kerületünk minden tiszteletre érdemes főgondnoka, a gömöri lel­kész! értekezlet kérdéseire az adózás ügyében nyilvá­nított újabb tájékoztatásában, mely e b. lap január 26. számában közöltetett, az első kérdésre adott vála­szában e képen méltóztatott szólani : „Ha e pénzösszeg mindezek dacára sem bizonyulna elegendőnek, úgy ez valóban nagyon szomorúan jellemezné az előkészítő munkát teljesített lelkészi kar megbízhatóságát.“ Ez a nyilatkozat, bármint szeretném is élét le­köszörülni, még ha jogos is, akkor is sértő a lelkészi karra. Megdöbbentő és lesújtó ítélet, melynek elhang­zása után nem igen van egyéb dolgunk és tenni valónk, mint könnyes szemünket megtörölve, az ellen minden erkölcsi erőnkkel tiltakozni. Jogunk, sőt kötelességünk nyiltan megmondani, hogy e nyilatkozat nem egyéb, mint a történelmi felelősségnek áttolni akarása olyan tényezőkre, melyek felelőssé nem tehetők. Nagyméltóságu főgondnok ur 1 a legalázatosabban kérem kegyes figyelmét e pár észrevételemre : 1. A lelkészi karnak legélénkebb feljajdulása amiatt van, hogy róla, nélküle határoznak ; felszólamlását, — ha jogos is, — véleményét, — ha a legjobban célra­vezető is — „láthatlan erők“ egyszerűen félredobják, így töiténik meg, hogy a lelkészi kar mindig tájéko zatlan, A magas konvent sohasem tárta fel nyiltan in­tézkedései célját. Nem tudhatjuk: mit, miért? A bizonytalanság, tájékozatlanság meg fog látszani az adóügyi alapmunkálatokon is. üe ennek nem a lel­készi kar az oka, mert a legjobb szándéka, legjobb tehetsége szerint készíté munkálatait. De, mint leg­többször, akkor is oly határozatlan általános kérdésekre kellett felelnünk, hogy holt bizonyosnak tartottam már akkor az egész munkálat hasznavehetetlenségét Egy egyszerű, lenézett közpapot bízva meg az utasítások megkészítésével és teljes nyíltsággal feltárva az elérendő célt : ma nem kellene megbízhatóságunkat féltő bárá­nyokként, rettegve feljajdulnunk ! S hogy a bizonytalanságban tartás szinte már egyházkormányzati elvvé lett, ragyogóan élénk példáját adja épen nagyméltóságod a 2. sz. alatt adott vála­szában. Igenis, 5—6 hónapi vajndás, Utasítás, Pótuta­sítás, Nyilatkozat, Vélemény és a többi után, csak január 18 án látott napvilágot a 13. §. helyes értel­mezése. Mikor már kitérni nem lehetett ! Mikor már annyian amennyien beugrottunk a sötétbe s rég elké­szített és felterjesztett munkálataink által esetleg kárt okoztunk egyházunknak ! Mert azt csak nem méltózta­tott nagyméltóságodnak gondolni, hogy a munkálatát már felterjesztett lelkész „megbízhatóságát“ is veszé­lyeztetve, egyházának az eddigi utasítások be nem tar­tása által — esetleg — pótolhatlan kárt igyekezett volna okozni ! ? Ha tehát az alapmunkálat hibás, azért nem a lel­készi kar a felelős. Ezerszer nem ! 2. Midőn az alapmunkálat elbíráltatott, akkor még nem volt megállapítva véglegesen a III. t.-o., tehát nem volt megállapítható, melyik egyház mennyi segélyre leend jogosult. A lelkészi nyugdíjintézetre fizetendő 2°/0, az eddigi külön kezelt közalapi járulék, a nép­iskolai tandíj eltörlése, illétőleg bevonása a rendes egy­házi adó körébe és összegébe, s a 13. §. b) harmadik kikezdése, amely szerint „az egyházközségek által az egyházi közteher megváltására az egyháztagok külön megterhelésével létesített alapok évi jövödelmei is be­számíttatnak a segélyt igénybe venni kivánó egyház­­községeknek az ezen §-ban megállapított egyházi adó­összegébe“ mindezek tisztán állhattak-e az alapvető munkálatot elbiráló nagytiszteletü előtt ? Nem, mert ezek későbbbi institutiók. Hát az elmúlt hat évben kreált másodtanítóságok, s ezzel együtt az épületfenn­tartás, fűtés, nyugdíj stb. költségei ? Ezek sem voltak számbavehetők.*) A szükségletnek számszerű kifejezése tehát szinte lehetetlen volt. Ugy-e bár, nagyin, főgondnok ur, ezeket nem mél­tóztatott figyelembe venni ? Pedig — kérem alázattal — ez meglehetős fontos dolog. Talán még arra is elég erős, hogy a „megbizhatlanság“ vádját elhárítsa, rólunk, erről a mindig csak kiosinyelt lelkészi karról. És mily egyszerű intézkedéssel meglehetett volna előzni azt a zavart, mely az államtól kórt összeg elég­telensége esetén előállani fog. Az egyházmegyék is va­lami talán ! Mily megbízhatóan munkált volna ez a törvény kihirdetése után. De csak is ezután. Ott lesz ”) Egyéb hibák is vannak. Az előmunkálat szerint a sze­mélyi adó minden állami adót fizető egyháztag után teljes egé­szében van fölszámítva; pedig vannak gyülekezetek, kivált a városiak, melyekben a tagok 50—70%-a vegyes házasságban él; ezek a különben rájuk eső személyi adónak csak felét tartoznak fizetni. Aztán vannak kisbirtokosok, akik esetleg épen a legna­gyobb állami adót fizetik ; az előmunkálat ezeknél is teljes 10°/o-°t vette föl annak x/4 része helyett; sőt a személyi adót is számí­tásba vette ezeknél is. Az özvegyek személyi adóját is másként számította az előmunkálat, mint a hogy a törvény szerint szá­mítani kell. Szerkesztő. ORGONAEPITESIMDINTEZET. _______________________________________________ BUDAPEST, VII. kerület, Garay-utca 48.-ik szám. Gs. és kir. udvari szállító, a Ferencz József rend lovagja. — A párisi és bécsi világkiállításon kitüntetve. Leg­olcsóbb árban és kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomásu csőrendszerül (pneumatikái) tartós, nemeshangu orgonákat szállít. 34 év óta 1400 orgonát szállított. Mindennemű orgona javításokat és hangolá­sokat a legmérsékeltebb árban és lelkiismeretes pontossággal teljesít. Orgona jókarban tartását mérsékelt árban elvállalja. Tervezetek és mintarajzok kívánatra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom