Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-16 / 7. szám
107 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 108 rek közreműködésével — és nincs tekintélyes napilap, nincs országos tekintélyű politikus, aki ez ellen a gyújtogatás ellen szót emelni merne! Hát ez igazán megdöbbentő. Nem akarunk most azzal foglalkozni, bogy a közelebbi időben, ha a protestánsok követelték ama nagy idők egy dicsőséges törvényének végrehajtását, hányszor újították fel pápista atyánkfiái, no meg a napilapok is a bárány és farkas örökéletü meséjét. De bármilyen megdöbbentő is a klerikálizmus és jezsuitizmus vakmerő toborzása, a dolog végkimenetele felől pillanatig se kételkedünk. A történet az élet tanító mestere. Ez azt mondja, hogy a jezsuitákat meggyülölték már mindenütt, ahol igazán megismerhették őket; vagyis ott, ahol ők igazán ránehezülhettek a világra. A történelem tanítja, hogy a klerikalizmus soha sehol se biztosított, még csak rövid időre se olyan jólétet, ami megnyugtatta volna a keblére hajlókat. Az lesz hát ma is, minálunk is a jezsuitizmus és klerikálizmus vége, ami volt s ami ma is a protestáns államokban is, meg a tiszta pápista országokban is: leveretés. Ha nem tudott végleges diadalt aratni a XXVII. és XXVIII. század rémítő, pogány eszközeivel, ma még kevésbbé tud. Azt azonban őszintén sajnáljuk, hogy egy, a nemzetek köztudatában már rég megbukott nemzetközi — vallásinak mondott, de tényleg politikai — hatalom érdekében még oly sok keserű poharat kell kiüríteni ezer meg millió nemes léleknek. Ezért őszintén sajnáljuk, hogy az emberek egész tömege még mindig nem tudja vagy nem akarja megérteni a történet tanulságait. Nem tudja felfogni, hogy az Istennek igaz félelme, a tiszta erkölcs, az emberiesség épen nincs ahhoz kötve, hogy egy gyarló öreg ember, a római pápa absolut hatalommal vezényelje az egész emberiséget. Hiszen szép, nagyon szép volt az elv, hogy a pápa személyében mintegy az Isten legyen minden mindenekben! De hová vezetett ? ! Testi és szellemi zsarnokságra. A pápáknak, e földi isteneknek a pogány istenek módjára való élésére. A népek, nemzetek pedig mélységes csalódásukban kénytelenek voltak bevallani, hogy csak urat cseréltek, mikor a császár helyett a pápa ült a nyakukra, de helyzetük nem változott semmit. A caesar-pápaság az Isten-nevével való szörnyű visszaélésre vezetett és egy hosszú kedves álomból hamarosan kiábrándította a népeket. Ah, ha a Katholikus Népszövetség az Isten félelmének és az ezzel járó tiszta erkölcs terjesztésének nemes munkájára alakult volna, olyan szívesen csatlakoznánk hozzá. Mert ezen a mezőn — hej — bizony sok munka várna ránk. De mikor ezt még hangoztatni is alig halljuk; mikor azt látjuk, hogy csak a római katholicizmus uralkodó, a másvallásuakat elnyomó régi helyzetének visszaállítása, az 1848., 1868. és a kilencvenes évek szabadelvű törvényeinek eltörlése és az 1791. év előtti állapotnak visszaállítása a főcél; akkor eszünkbe se juthat, hogy csatlakozzunk, szövetkezzünk. Pedig a magyarnak a magyarral, a Krisztus nevét viselőnek a Krisztus nevét viselővel olyan természetes volna a szövetkezése, az együttműködése, mikor a lelki erők gyarapítására, az értelmi és erkölcsi súly növelésére külső és belső ellenségeik miatt oly nagy szükség volna ! Es mi az az erő, amibe a kath. népszövetség bizakodik? Tiz milliónyi számuk! Hivságos bizakodás. Bizonyítja Olasz- és Franciaország példája... Hogy rá rivallna e népszövetség Jézusra, hogy mit akar; mi motoszkál a fejében?! Csak úgy mint annak idején a zsidók. Hogyan kinevetné e szövetség Pál apostolt, ki az egész pogány világ meghódítását tűzte ki célul! Hogyan, micsoda reménnyel küldhetnek ők hittérítőket a pogányok közé?!... Ah látott már a Krisztus egyháza más szeleket is! Nagy legény, óriás volt Góliáth, Dávid pedig csak kis fiúcska és mégis a nagy legény terült el a földön tehetetlenül. Mert nem volt vele az Isten! A többség hiába akarta vérbefojtani Krisztusban és az apostolokban, később Húsz Jánosban és annyi társában az igazságot, a krisztusi eszmét: nem sikerült. Az igazság a hatalmon levők minden mesterkedése, erőszakossága dacára is él; az emberiesség terjed. E tényekben van a mi bizodalmunk. De ugyan e tények minket is éberségre, munkásságra, erőink kifejtésére sarkalnak! Szerencsétlen idő! A klerikálizmus, ez a telhetetlen szörny, áldozatul kivánja a testvéri egyetértést, békességet és szeretetet. Szerencsétlen emberek, kik áldozó papoként forgolódnak körülötte és jobb ügyhöz illő lelkesedéssel, elszántsággal tömik a bálványt! Igazság és szeretet Istene, ne hagyd el a szegény magyar népet! K. J. RÉGNER PÁL templom- és diszfestö PÁPA. IMT Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! "SKB nzzuzz Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! ...........; Alapitatott ís^i-beii. .. Cim- és betüfestészet! Modern kivitel l Szolid árak! uan: Alapitatott 18'71-ben.
