Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-16 / 7. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1908. február 16. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez y is József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János :------ szerkesztő cimére küldendők. ■ ------------------------------------------------------------------főmunkatárs cimére küldendők. ===== A Katholikus Budapesten, f. évi január 26-án megalakult országosan a Katholikus Népszövetség. A névben ugyan egy kis hiba van. Mert hiányzik belőle a római jelző. Pedig ez lényeges. A katholikus név a maga eredeti értelmében jelenti mindazon keresztyén vallásfelekezeteket, amelyek a szentháromságot vallják. Jelenti tehát a görögkeletieket és a protestánsokat is. Már pedig ezek nincsenek benn a szövetségben. Csodálatos; mintha csak röstellenék római kath. atyánkfiái, úgy kerülik a római elnevezést. Pedig hiába, nem magyar, hanem római kath. az ő nevük. Ezt a szövetséget is és mindazt, ami előtte és vele járt, a római pápai buzdítására, intésére, útmutatására csinálták. Nem magyar érdekből; nem is igaz Isten-félelemből és az ezzel együttjáró tiszta erkölcs érdekéből; nem az egyetemes emberszeretet és egyetemes emberi jogok kiterjesztése érdekéből, hanem a római pápa nemzetközi világuralma és az ő szolgái hiúságuknak, anyagi érdekeiknek biztosítása céljából. A római pápa 1886-ban jelölte ki a magyar római katholikusok elé azt az utat, amelyen haladva, 22 év után im eljutottak a népszövetség megalakulásáig. Az a nagy nemzetközi hatalom, a pápa csatasorba állította magyar hiveit. »Azt az elhatározást, melynek gondolatát már 1894 november 28-án székesfehérvári nagygyűlésünkön kimondottuk — Írja Szentiványi Károly a Népszövetség igazgatója — és az országos katholikus szövetség 1905. évi közgyűlésén határozatikig megsürgettük, valóra váltani sikerült.« Ma már a magyar országgyűlés egyik alelnöke: Rakovszky István, a főrendiház elnökének is jelenlétében, szinte kérkedve és kihívóan oda kiáltja a másvallásuaknak: „Vége van Magyarországon a deklamáló katholicizmusnak, most a tettek katholicizmusa jön“ ... És a magyar Népszövetség. állam jóvoltából nagy urakká lett érsekek, püspökök, prépostok zajos éljenzéssel, percekig tartó tapssal jutalmazták a bátor kiszólást. Várossy Gyula kalocsai érsek szerint a kath. Népszövetség »lehetővé fogja tenni, hogy a Regnum Marianumban a gazdasági és szellemi, a társadalmi és politikai élet minden vonatkozásában a katholikus világnézetnek jogos uralma az egész magyar haza javára biztosíttassák« ! A néppártnak, e nyílt politikai pártnak napilapja: az Alkotmány pedig fölhívja az egész ország hithű. népét, hogy sorakozzanak s »akkor a katholi us Népszövetség diszgyülése, amely a magyar (római) katholikusok türelmének végét jelentette, egyúttal a katholicizmus diadalutjának kezdetét is fogja jelenteni. Fel katholikusok a népszövetség táborába! Aki nincs velünk, ellenünk van!« Február 9-én szerte az egész országban szervezkedő gyűlések voltak. Az ezekről szóló tudósításokból láthatjuk, hogy a szónokok egy húron pendültek mindenütt. Rajzolták, hogy milyen volt a katholikus egyház helyzete a múltban és milyen a jelenben; szembeállították a katholikus egyház helyzetét az ellenfelekével; élénk színekkel festették a katholikusság ^nyomasztó helyzetét (Zákány, Zséger János). És — nagy volt a hatás mindenfelé. Fogott a buzdítás, hogy »küzdő katholikusokra van szükség és milyen a küzdő katholikus«! E tényeket történetírói hűséggel megörökítjük. De megállapítjuk azt is, hogy a nagyerejü napilapok ép úgy szemethunytak a néppártnak, mint politikai pártnak e tisztán vallási szempontokat érvényesítő működésére, mint ahogy szemet hunynak arra az országgyűlésnek és a kormánynak tagjai is. Kézelfogható, hogy a vallásos gyűlölködés terjesztéséről, fanatikus terjesztéséről; hogy felekezeti izgatásról van szó és pedig a főpapok és magas közjogi állású embeAZ egyház és iskola kökéből. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
