Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-06 / 49. szám
847 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 848 Mindenütt alakítsuk meg az Országos Yallásegyenloségi Szövetséget! E szövetség célját alapszabályainak 2. §-a határozza raeg ekképen : »Öntudatra ébreszteni s a társadalmi munka terén egyesíteni édes magyar hazánkban mindazon egyének és testületek munkaerejét, akik a felvilágosodás terjesztése, a nemzet és a nép anyagi, szellemi és erkölcsi jólétének emelése, a józan vallásosság ápolása érdekében, az országos törvényekben kimondott és biztosított teljes lelkiismereti szabadság és a vallásfelekezetek közötti tökéletes jogegyenlőség és viszonosság magasztos elvei alapján 8 azok megvalósítása végett, hasongondolkodásu honfitársaikkal közre munkálni hajlandók.« Mint ezen szószerint idézett pontból is látszik, a szövetség nem felekezeti, hanem országos viszonyok jogos és üdvös megváltoztatását tűzte ki feladatául, amelyben minden igaz magyar embernek részt kellene vennie. Hogy, kiváltképpen a mai időkben, menynyire szükségünk volna a nemes értelemben vett felvilágosodásra, azt bővebben igazolnunk fölösleges fáradtság lenne. Hisz egy idő óta a szellemi elsötétülés oly erővel fenyegeti társadalmunkat és közéletünket, hogy az előbbi kor felvilágosult és nemesen szabad eszméiben felnőtt férfiak megdöbbenti és mélységes honfiúi és emberbaráti fájdalommal tölti el. A sötétség rémuralma kibontotta fekete szárnyait és sorvasztó árnyékával befödni akarja mindazon vívmányokat, amelyek az előző liberális szellem áldásos eredményei. A szellem szabad mozgását béklyóba verni, az igaz vallásosság és Isten imádás elvét formákba szorítani törekszik. Úgy érzi, hogy soha nem volt jobb alkalma a mainál, amikor a vallásosság érzetének eleven ereje kifáradni látszik és munkáját átvenni készül a ceremóniás külsőség hódító hatalma. Nem az a fő princípium, hogy lélekben és igazságban imádtassék az Isten, hanem hogy elkábuljon a csillogó külsőségekben a szemlélet és meggondolatlanul rabjává legyen a jobbra teremtett lélek. Mikor tehát e szövetség a józan vallásosság ápolása érdekét is munkája körébe sorolja, azzal a mai vallásos élet — de csak ugyneve zett vallásos élet -—- égető betegségét akarja orvosolni, amire az igazságot és emberszeretetei szomjuhozó sziveknek annyira szükségök van. Az országos törvényeinkben körülbástyázott lelkiismereti szabadság is újabb oltalmat kiván ama támadásokkal szemben, amelyek a törvény ellenére nap-nap után ismétlődnek. Az 1848. XX. t.-c. szelleme pedig, amely a vallásfelekezetek közötti tökéletes jogegyenlőséget és viszonosságot mondotta ki, még mostan is csak holt betűkben nyugszik, a valóságból ridegen száműzve van. Mind nyílt sebek ezek ! Mind gyógyító irt követel. A vallásfelekezeti sérelmek innen sajognak ki. Ebből fakad az a sok sérelem is, amelyeket nem rég a két protestáns egyház közös bizottsága is egybefoglalt és orvoslás végett az illetékes állami főhatósághoz fölterjesztett. Dr. Zsilinszky Mihály legutóbbi igen érdekes művéből idézzük a főbb sérelmeket. Ezek azok : Jogtalan hittérítés; protestáns hitoktatás megakadályozása; protestáns hitelvekkel ellenkező vallási cselekményekre való kényszerítés ; temetők használatának tilalma; az egyenlőségi elv megsértései; jogellenes megadóztatások; párbéri és hasonló szolgáltatások; a kegyuraságból folyó sérelmek. Ugyancsak az 1848. XX. t.-c. értelmével ellenkezik sok olyan ujabbi eset is, amelyeknek kihivólag közvetlen okozója a cinikus bátorsággal terjeszkedő klerikálizmus. Ide tartoznak : a képviselőháznak az Urnapi körmenetben való részvétele, a kuruc katholicizmus nemzetbontó felélesztése, a tridenti zsinat szakaszainak emlegetése, az uj Syllabus, amely a régi és újabb eretnekek ellen adatott ki, a katb. autonómia napirenden tartása, a r. kath. kongruának állami pénzen való kiegészítése, a vallás- és tanulmányi alapok jogi természetéről elfogadott uj theoria, a legfőbb kegyúri jognak eltorzítása, a jezsuiták törvényesítése, a régi kánoni vizitációkra hivatkozás, a szegény prot. vallásu családok térítése, a vadházasságban született gyermekek elkeresztelése és a Ne temere-íéle pápai bulla, stb. Dr. Zsilinszky Mihály említett művében gyűjti össze ekképen a sérelmeket. S mindezek egytol-egyig szinte kiáltanak az igazságos érzésű magyar emberhez, aki jogállam polgárának véli magát, s kérdik, hogy meddig maradnak fönn ezen, a lelkiismereti szabadságot és a legszebb idők egyik legszebb törvényalkotását megcsufító állapotok és a jogállam legprimitívebb elveit taposó vallási erőszakoskodások és hatalmi túltengések ? Nem sérto-e az is nemcsak a protestáns, de minden igazságos és humánus gondolkodású, fölvilágosodott elméjű magyar emberre, hogy mig a más felekezetüekből katholikussá lett polgárnak szinte tálcán viszik az állami hivatalt, addig a katholikus hitről protestáus vallásra tért egyének elől elzárják az állami alkalmazás lehetőségét, különösképpen dühöng ez a rendszer a tanítói és tanári állások betöltésénél. Mintha az, aki protestánsból katholikussá lett, fölmagasztosulna; aki pedig ott hagyja a kath. felekezetet 8 a protestáns hitre tér, szégyenletes dolgot cselekednék, amit az államnak is kötelessége volna megbélyegezni azzal, hogy hivatalaitól eltiltja az illetőt. Sokkal több irányú és mélyebbre-
