Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-18 / 42. szám
731 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 732 történelem azt mutatja, hogy azok a népek ég nemzetek, amelyek a reformációt bevették és igy a római, szellemi szolgaság alól menekültek, a közművelődés, a szellemi fejlődés, az anyagi jóllét utján előbbre haladtak fokozatosan s kis népekből 400 év leforgása alatt hatalmas nemzetekké lettek, mig a pápa uralma alatt megmaradt, leginkább román népek, úgy erkölcs, mint művelődés tekintetében inkább hanyatlottak. Sőt a benső hitegység tekintetében is észlelhetünk egy különös jelenséget, azt t. i., hogy a protestáns egyházban, ahol teljes szabad vizsgálódás van a hit terén, mai nap sokkal nagyobb a hitegység, mint a r. kath. egyházban, ahol pedig egy ember uralkodik csalatkozhatlanságával minden hitvélemény felett. A protestáns egyházban ha vannak is komoly, tudományos hitviták, azoknak hangja egészen eltörpül azon rettentő harci zaj mellett, amellyel a pápaság saját egyházán belül folytat — jelenleg — küzdelmet, p. o. a modernizmus ellen; amely harci zaj maga is mutatja, de akinek volt alkalma p. o. Ausztriában megfordulni, vagy az ottani hírlapokat figyelemmel kisérni, az meggyőződhetett arról, hogy a Wahrmundügy nem egy Wahrmundnak, hanem millióknak ügye volt, akik mind igyekeznek a szellemi szolgaság és elnyomtatás alól menekülni. Ami pedig a gyakorlati vallásosságot, annak az erkölcsiséggel való összefüggését, a vallás igaz bensőségét illeti, nem kételkedünk rajta, hogy ha maga a római pápa megkérdeztetnék is ezen tekintetben, kevesebb kifogása volna a protestáns Németország, Anglia, Hollandia, Svédország ellen, mind a csaknem kizárólag róm. kath. Franciaország és Olaszország ellen. így állván a dolgok, inkább maradunk mi a szabad vizsgálódást biztosító evangéliumi egyházban Krisztus zászlaja alatt, mint sem a külső egységért csatlakozzunk ahhoz az egyházhoz, amelyben emberi tekintély uralkodván a vallás dolgában, a természetszerű fejlődés lehetetlenné van téve. Mert ahol egy embernek döntő szava van a vallás dolgában, ott csak lelki zsarnokság uralkodhatik, csöndes, nyugodt fejlődésről szó sem lehet; a zsarnokság legfeljebb az időnként kitörő szellemi forradalmakkal mérsékeltetik. Ne menjünk tehát a pápához, hanem maradjunk Krisztusnál és az ő szent igéjénél. De ha itt maradunk, kövessük Krisztus zászlaját és Isten igéjét teljes buzgósággal és őszinteséggel ; törekedjünk oda, hogy abbau a világosságban, amelyre elhivattattunk, szilárdan megálljunk. És hogy a mindenható jó Isten, aki minket az ő kegyelmére méltatott, mikor a tiszta evangéliomi tannal bennünket megismertetett, elég erőt adjon a lelki szabadságban való megállásra, kérjük az ő kegyelmét imádságunkban és ezzel zárjuk be díszközgyűlésünket: Atyánk, Istenünk! Örök forrása az igazságnak, védelmezője és erős vára a lelkiszabadságnak! Áldjuk és dicsőítjük a Te szent nevedet, hogy kijelentetted magad a Te szent igédben, mivelünk is megismertetted magad igaz lényegedben, a szeretetben és ezzel elhívtál minket mennyei országod polgáraiul és a Te szent Fiadban, az Ur Jézus Krisztusban, megjelent váltságnak örököseivé tettél. A Te szent igéd világossága tett minket szabadokká minden kisértés, minden erőszak ellen, amely időnként Te ellened és az Ur Jézus Krisztus tiszta evangéliuma ellen fejét emeli. Kérünk Atyánk, a Te Szentlelked erejéből adj nekünk erőt, hogy a szabadságban, melyre elhivattattunk, szilárdan megálljunk. Tudjuk Atyánk, hogy Te mindenható vagy, a Te akaratodnak senki ellent nem állhat, a Te akaratodból van tehát az is, hogy tiszta evangéliumi alapon épített anyaszentegyházadat sokszor veszedelmek, erős támadások ostromolják, mert ezzel akarod bebizonyítani, hogy annak ereje győzedelmeskedik minden földi hatalmon, szellemi tévelygésen, vakhiten ; ez által akarod összegyűjteni, tömöríteni szent igéd igaz híveit az igazság támogatására, az azért folytatott küzdelemre. Kérünk azért, Atyánk, terjeszd ki jobban igéd világosságát, rontsd le általa az előítéleteket, tanítsd meg az embereket, hogy legyenek szolgái nem a betűnek, amely megöl, hanem a léleknek, amely megelevenít. A mi szivünkben is gyújtsd fel az igaz hitnek tüzét, hogy az egyházunkra bekövetkezhető k üzdelemben, úgy mint egykor a mi őseink, mi is híven megálljunk, ne ingadozzunk, ne kételkedjünk, hanem a szellem, a hit, az erős meggyőződés fegyvereivel, mint az Ur Jézus Krisztus hű vitézei, harcoljunk egész a diadalomig. Erre a diadalomra törekedjék közremunkálni minden olyan egyesületünk, amelyben testvérileg kezet fognak az evangéliumi igazságnak és szabadságnak hű bajnokai. Erre törjön mindenkor ezen mi Magyar Protestáns Irodalmi Társaságunk is. Te pedig mennyei Atyánk, add áldásodat mindazok munkájára, akik az igazságért, a Te nevedben, a Te segítségeddel, és a Te dicsőségedért küzdenek. Amen. Az Országos Református Lelkész- Egyesület közgyűlése. (Folytatás.) Az 1848. XX. t.-o. végrehajtását illetőleg a gyűlés megmarad a múlt évi határozata mellett. A „Ne temere“ című pápai határozatot dr. Tüdős ismertette; felfogását a gyűlés helyeselte s ez ügynek népszerű ismertetésével dr. Kovács István urat megbízta.
