Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-18 / 42. szám
733 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 734 A jezsuiták recepciójáról Veress Jenő értekezett; alapos történeti visszapillantást vetett e rend életére, sorsára, gyászos működésére. Az ország jól felfogott érdekében a gyűlés tiltakozik e békebontó rend recepciója ellen. A lelkészi fizetés rendezése ügyében dr. Balthazár elnök készített egy memorandumot, amit a gyűlés köszönettel elfogadott. E memorandum az egyházi törvényben biztosított fizetésnek már a jövő évben kiutalását kéri. A memorandumot a gyűlés a konventhez is beterjeszti, kérve annak hathatós támogatását; de egyszersmind küldöttségileg átnyújtja a képviselőbáz elnökének és a kormánynak is. Antal Gábor püspököt és gróf Dégenfeld József főgondnokot kérik fel, hogy a küldöttséget a képviselőház elnökéhez és a miniszterelnökhöz, meg a vallás és közoktatásügyi miniszterhez vezessék el. Meglehetősen széles és alapos vita volt a lelkészképzés reformjáról. Kívánja a kongresszus, hogy amenynyire lehetséges, úgy válogattassanak ki az arravaló ifjak a lelkészi pályára és szeretetteljes, ingyenes nevelésben és képzésben részesíttessenek. Nagy gond fordíttassék arra, hogy a biblia tartalmát olvasás utján és a lelkipásztorkodás osinnyát-binnyát a gyülekezeti életben megismerjék ; adassék elő nekik a szociológia. A vizsgák pedig egységesen, legfölebb két országos bizottság előtt legyenek, mert ez egyrészről már magába 1 is nagy ellenőrzést létesítene, másrészről fokozná a tanulók kötelességtudását, szorgalmát. Kívánja a gyűlés az egyetemeken a protestáns fakultások létesítését is. E tárgynak dr. Ferenczy Gyula volt az előadója. Hozzászóltak : Zoványi Jenő, Kájel István, Veress István (Diószeg), Hamar István, B. Papp István. Az országos lelkészi nyugdíj intézetnél óhajtja a gyűlés, hogy amint gondoskodott a tiszántúli és a dunántúli egyházkerület a lelkészekre háruló teher könnyítéséről, ép úgy gondoskodjék a másik három egyházkerület is. Óhajtja, hogy a közérdekből történő nyugdíjazásoknál mindenki teljes fizetésével mehessen nyugdíjba, már t. i. 4000 koronáig. Végkielégítéssel pedig senki se bocsáttassák el. Óhajtja, hogy az özvegyek és árvák évi segélye emeltessék fel; a mérleg erre nagy kilátást nyújt; az árvák száma pedig ne korlátoztassék hatra, hanem minden árva, tekintet nélkül számukra, részesüljön segélyben. Nagy Lajos somogyi esperes indítványára kimondta a gyűlés, hogy a már megszavazott adósegélyeknek kiutalványozását megsürgeti a konventnél. Dr. Ferenczy Gyula indítványozta, hogy a jövő évben a Kálvin-jubileumon, Genfben a magyar papság is képviseltesse magát. Kájel Endre rámutatott arra, hogy külföldön a magyar protestánsokat alig ismerik. Ajánlotta, hogy rendezzünk a genfi ünnep keretében kiállítást 8 ezen mutassuk be a gályarabok ereklyéit, ismertessük egy füzetben a magyar prot. egyház sorsát. Ez indítványok a választmány elé utasíttattak. Az egyesület lapjának főszerkesztőjévé dr. Baltazár Dezső elnököt választottuk meg s fölkértük, hogy a szerkesztő-társakat ő maga válogassa ki az egyes kerületekből. Kontra Aladár egy igen csinos, a történelmi múltnak és a jelen követelményeinek mindenképen megfelelő papiruha mintát mutatott be természetben. Nemes Mihály festőművész tervezte. E papiruha részei: tóga, magyaros övvel ; palást és süveg. Ára 95 forint. A minta tetszett s elhatározták, hogy társadalmi utón, tehát nem törvénnyel kötelezően, rajta lesznek, hogy általánosan elfogadtassák. Miután az E. T. 145. §. ide vonarkozólag ezt rendeli : hivatalos tisztükben, sőt hivatalos polgári ünnepélyeken is hosszú fekete öltönyt, palástot és fekete bársony süveget viseljenek“ — helyes dolog lenne, ha a konvent, mint a törvények végrehajtásának őre, kötelezővé tenné ezt a ruhát. Most úgy vagyunk, hogy egyáltalán szó se lehet egységes papi ruháról Még erről se! Egyiknek van bársony süvegje, a másiknak asztrakán, a harmadiknak meg semilyen ; egyiknek zsinóros bokáig, vagy csak térdig érő kabátja, a másiknak csak egyszerű szalon-kabátja ; sőt azt is láttam, hogy egy fiatal káplán kurta, veres-csikós kabátra öltötte fel a palástot. A palást is egyiknél vállra fekvő, a másiknál csak hosszú szalagforma . . . Hát jól van ez így ?! S ha nincs jól : mit nyavalygunk, mért nem segítünk rajta?! No de talán majd csak megérlelődik ez a dolog is. Most talán már jó útra került ! Igen szép elhatározása volt e gyűlésnek az is, hogy pap fiuk és leányok internátusa és árvaháza létesítése érdekében mozgalmat indít. Ennyi mindenről beszélgettünk, cseréltünk eszmét. Vajha koronázná óhajtott siker a jó szándékunkat ! Templom-avatás és tanítói jubileum ßinyaujnepen. Ritka szép és lélekemelő ünnepségek színhelye volt szeptember hó 20-án a rinyaujnépi határszéli ref. leányegyház. Rinyaujnép község, mely a török világból nevezetes Babócsa tőszomszédságában fekszik, még a XIV. században keletkezett s lakosai már a reformáció kezdetén bevették a megtisztított vallást. Elgondolhatjuk, hogy a lefolyt hosszú századok alatt mennyi hányattatáson és megpróbáltatáson ment keresztül e maroknyi nép. Előbb a török sanyargatta, üldözte; majd a váltakozó földes urak tették próbára hithűségét De ők úgy is mint magyarok, úgy is mint reformátusok, minden vész és vihar között dicsőségesen megállották helyüket ; sőt a folytonos küzdelemben megedződve, erős kézzel, lángoló lelkesedéssel és bámulatra méltó áldozatkészséggel rakták le egy szebb jövő alapját. Attól kezdve, hogy „a törökök templomuk tégláit, a babócsi vár kijavításához elhordatták“, folytonos munka és költekezésben t élt életük. Mostani templo
