Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-27 / 39. szám
673 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 674 család, amelyiknek rokoni kötelékeihez más valláshoz tartozó egyének is házasság utján ne csatoltattak volna. Alig van család, amelyiknek belső békéje ne nyugodnék azon, hogy a római katholikus egyház legalább olyan modus vivendit találjon, melynél fogva belenyugszik a vegyes házasságok intézményébe és nem köti a vegyes házasságokat olyan feltételekhez, amelyeknek megtartása megalázó volna a nemkatholikos félre, meg nem tartása pedig a katholikus fél lelki nyugalmát háborítja meg, őt állítja azon rettentő dilemma elé, hogy ágyasnak tekinti őt a saját egyháza, hogy meg van bélyegezve, hogy pellengére van állítva saját hitsorsosai előtt. Ez a tény áll a maga meztelenségében előttünk és én, mondhatom, nem képzelek, nem képzelhetek a felekezetközi békére, a magyar társadalom összhangjára és egyetértésére nézve ennél mélyebbreható nagyobb veszedelmet. És e veszedelem ok és szükség nélkül idéztetett fel. Hiszen tudjuk nagyon jól az előzményeket. 160-170 esztendeje annak, hogy a XVIII. század közepén, megkezdte a r. kath. egyház a tridenti egyházjoggal szemben a kivételek hivatalos elismerését és statuálását. Ezek a kivételek mind több és több állam területére terjesztettek ki és évtizedekig tartó ádáz küzdelem után, melyet a magyar katholikus férfiak vivtak meg a felvilágosodott álláspont mellett, nemeslelkü magyar főpapok közremunkálása és segédkezés mellett. 1841- ben a kivételt a Kúria Magyarországra is kiterjesztette. Kiterjesztetett tehát, és, ime, immár hatályban állott több, mint 60 esztendőn keresztül; és most, amidőn a római szentszéknek egy újabb intézkedése ezt a kivételt egyszerre megszüntette, ez az intézkedés sem törölt el minden kivételt, ez az intézkedés is tartott fenn kivételeket; és hogy ezt az intézkedést az első pillanatban maguk a magyar római katholicizmus irányadó tényezői miként értelmezték, erre nézve köztudomású tény az, hogy maga az esztergomi instrukció abból indult ki, hogy Magyarországra a „Ne temere“ nem vonatkozik, mivel itt partikuláris jogot teremtett a Lambruschini-féle dekrétum és csak Rómának újabb intézkedése volt az, amely felvilágosította magukat a magyar katholicizmus illetékes vezetőit is, hogy nem úgy van a dolog, hogy azt a múltban adott kedvezményt eltörli ez az újabb dekrétum, eltörli ugyanakkor, amikor fenntartja egyes államra nézve, fenntartja Németországra nézve azt a kivételes kedvezményt, amely két évvel ezelőtt, tehát a mienknél sokkal későbben, de szintén a dekrétum kibocsátása előtt adatott. Ezekből a köztudomású tényekből kétségtelenül következik, hogy itt nem valami olyan sarkalatos hitelv, a római katholikus egyháznak nem valami olyan rendíthetetlen elvi álláspontja az, amely ezen bajokat és veszélyeket fölidézi, de amelyre nézve joggal mondhatná azt, hogy mind hiába, nem lehet hűtlen önmagához, nem változtathat sarkalatos alapelvein. Óh nem ! Itt egy fegyverről van szó, a római egyház hatalmi törekvéseinek szolgálatában, amelyet kézbe vesz vagy letesz a kézből taktikai szempontok szerint, aszerint, amint egyik vagy másik területen elérkezettnek látja-e az időt e fegyver alkalmazására. Úgy gondolom, főtiszt, egyházkerületi közgyűlés, hogy ez a helyzet, amely kétségtelen, eltagadhatatlan, nyilvános tényekből megállapítható. S ez a helyzet rákényszerit bennünket arra, hogy mi is igyekezzünk megfogni a vegyes házasságok kérdését: megfogni a jogos védekezés terén. Mi sem hagyjuk magukra azokat a hitsorsosainkat, akik vegyes házasságra akarnak lépni, mi is erősítsük őket egyházuk ügye iránti kitartásukban. Világosítsuk fel őket, hogy hűtlenség egyházukkal szemben, ha engedve a pressziónak, reverzálist állítanak ki; és világosítsuk fel őket az iránt is — és, ha kell, vigyük be ezt a küzdelmet abba a katholikus családba is, mely ki van téve e téren az ultramontán befolyás összes tortúráinak. — Világosítsuk fel azokat, hogy itt a katholikus egyháznak nem valamely változhatatlan, sarkalatos hitelve érdekében történik rájuk ez a presszió, hogy mindazokat a rettentő fenyegetéseket, amelyek lelkök mélyéig megragadják és megrázzák őket, csak azért alkalmazzák rájuk, mert véletlenül magyar katholikusok; ha német katholikusok volnának, egy szava se volna egyházuknak azon házasság érvénye ellen, amelyet ágyasságnak deklarál azért, mert — magyar. Mondom, ha kell — hisz jogos defenzíva terén mozgunk — vegyük fel ezt a harcot, vivjuk meg a felvilágosítás fegyvereivel, egyúttal éreztessük tettük következményeit azokkal is, akik a reverzálisadás rut árulását egyházukkal szemben elkövetik. És főtiszteletü közgyűlés, én nem tehetek róla, én még e pillanatban sem fojthatom el magamban azt a meggyőződést, hogy erre a ránk kényszerített harcra szükség nincs, hogy ezt a harcot, ha a magyar állam és a magyar katholicizmus irányadó tényezőiben meg van a kellő jóakarat, ezt a harcot még mindig el lehet kerülni. Nem a jus piaceti alkalmazása által. Én megengedem, hogy ezt is jogos lett volna alkalmazni, mert A' 1 I || I Ul ,,],*[ r ALTMANN BERNÁT icl Ifblnbb bevásárlási tea a2 “'Xn^rXaP-hoz Pápa, Kossuth. Lajos utca- Az uj postaval szemben. Művészies szabás Hl = Korszerű Ízlés!!! = Szabott verseny árak!!! “Hs®
