Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-27 / 39. szám

675 DUNÁNTÚLI PR OTESTÁNS LAP. 676 legalább hangos tiltakozása lett volna a magyar állam­nak ez ellen a felfogása ellen; de a jus piaceti alkal­mazása ilyen kérdésben a bajt abszolúte nem orvo­solná ; mert hiszen, akár kihirdetik ünnepélyesen, akár nem, a lelkekre származott káros hatás megvan. Itt az orvoslás súlypontja nem a magyar királyon, nem a magyar kormányon van. Rómát kell a magyar állam illetékes faktorainak s a magyar katholicizmus illetékes tényezőinek meggyőzni arról, hogy itt veszélyes térre lépett, oly térre, amelyre való lépése épen a katholikus egyház jól felfogott érdekei szempontjából is megbo­­szulja magát. És itt az összes magyar katholikusokhoz szólok: Hát ma, amidőn annyi ellenség környékez, ma, amidőn bármerre nézünk ebben az országban, benn és a határ­széleken mindenütt csak ellenségeink mozgolódását látjuk, ma, amikor, ha elég könnyelműek lettünk volna bármikor megfeledkezni arról, hogy mi magyarok mi­lyen kevesen vagyunk és milyen sok ellenségtől va­gyunk körülvéve, ma, mondom, amidőn minden napi­­hir, midennapi jelenség, mindaz, ami körülöttünk le­folyik, csak újabb meg újabb memento erre a kemény igazságra : Ma szabad-e nekünk, maroknyi magyaroknak szükség nélkül, elhárítatlan ok nélkül, tisztán aggressziv kezdeményezés alapján felvenni a felekezeti harcot egymás között, felemészteni legjobb erőinket egy olyan küzdelemben, amely bárhogy dűljön is el, a magyar nemzeti ügynek csak gyengítésére, csak kárára szolgál? És nemcsak a magyar katholikusokhoz, de min­den katholikushoz intézem azt a kérdéstHát ma, a huszadik században, az atheizmus, az istentagadás, a materializmus, a szociáldemokrácia veszélyeinek mind­jobban tornyosuló hullámai között akkor végzünk-e krisztusi munkát, ha a maga erejét a többi keresztyén felekezetek ellen fordítja? Akkor végez-e krisztusi munkát és akkor szolgálja-e saját érdekét is helyesen, ha a többi felekezetek gyengítése és elidegenítése ál­tal meggyengíti az összes keresztyénség erejét. Meg­gyengíti azt az ősi erőt, amelyet a mi Istenünk szol­gálatában mi is a mi közös ellenségeink, a materializ­mus vagy az atheizmus ellen igyekeznénk kifejteni? Olyan oldalról jön ez a komoly, aggodalomteljes kérés és figyelmeztetés, olyan férfiú részéről, aki egész éle­tében igaz tisztelettel viseltetett a római katholikus egyház fényes múltja, nagy kulturális missziója iránt. Én azt hiszem, ebben a teremben és a mi protestáns egyházunk irányadó vezetői között általában senki sincs, aki ne ismerné el azt, hogy a magyar katholicizmusra szükség van ebben az országban, hogy a magyar katho­licizmusra itt nagy, áldásos, nemes hivatás vár, amely hivatás teljesítésében bizonyos bajtársi, bizonyos test­véri érzülettel állunk szívesen segítségre. Ne tegyék ezt ránk nézve lehetetlenné; ne kényszerítsenek ben­nünket egy olyan küzdelembe, ahol azután — ezt ko­moly aggodalommal és vérző szívvel mondom — na­gyon félő, hogy a szélsőségek szenvedélyei fognak min­dent magukkal ragadni, ahol azután, két malomkő közé kerülnek, szétmorzsoltatnak azok, akik a vallásszabad­ság, a felekezetek közötti viszonosság, a kölcsönös türelem szent ügyének szolgálata mellett azért meg akarnánk maradni a kath. egyház jogosult érdekeinek védelmében is. Minek köszönheti a római katholikus egyház azt a fényes szerepet, amelyet máig betölt Magyarorszá­gon ? Minek köszönheti, hogy Magyarországon a magyar liberálizmus nagy zöme ma is még nem egyházellenes ? Annak a mérsékletnek, annak a türelemnek, amellyel igyekezett a maga álláspotjának merevségét a haladó kor igényeivel és a magyar nemzeti élet érdekeivel kiegyeztetni. Ne térjenek el ettől az áldásos tradíció­tól és térjenek vissza hozzá, nemcsak a magyar nem­zet, de első sorban a róm. kath. egyház érdeke kívánja tőlük ezt. Ez volna az a hivatás, főtiszt, egyházkerületi közgyűlés, amely a magyar kormányra és a magyar katholicizmusra vár. Adja Isten, hogy a magyar kor­mány is kellő nyomatékkai tudja hallattni szavát ebben a kérdésben és adja Isten, hogy legyenek ismét Lono­­vicsaink, akik egyházuk szolgálatát ebből a nemesebb, magasabb, tisztultabb szempontból fogják fel. Én meg vagyok győződve, hogy az ő szavuk nem találna Rómá­ban süket fülekre. Én meg vagyok róla győződve, hogy azt, amit a protestáns Németország Rómában elérhe­tett, azt a magyar katholicizmus irányadó tényezői is megtudnák szerezni a magyar nemzet számára. Ez az ő hivatásuk; a siker az ő kezükben van. Részünkről csak legjobb kívánságaink kísérhetik őket e törekvésben. Mi ennek a kísérletnek, ha megtétetik, csak jóakaró, de tétlen szemlélői lehetünk és, bármint alakuljanak a viszonyok, bármit hozzon ránk a jövő, akár elkerüljük ezt a küzdelmet, akár bele kényszerit­­tetünk, mi ránk más feladat nem várhat, mint rendü­letlen lelki nyugalommal, hideg vérrel, de egyházunk iránti törhetetlen hűséggel és ingadozást nem ismerő kötelességtudással teljesíteni a szinte ránk erőszakolt küzdelemben kötelességünket. rr ORGOMEPITESIMD1NTEZET. “ ____________________________________________ BUDAPEST, YII. kerület, Garay-utca 48,-ik szám. Cs. és kir. udvari szállító, a Ferencz József rend lovagja. — A párisi és bécsi világkiállításon kitüntetve. Leg­olcsóbb árban és kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomásu csőrendszerü (pneumatikái) tartós, nemeshangu orgonákat szállít. 34 év óta 1400 orgonát szállított. Mindennemű orgonajavításokat és hangolá­sokat a legmérsékeltebb árban és lelkiismeretes pontossággal teljesít. Orgona jókarban tartását mérsékelt árban elvállalja. Tervezetek és mintarajzok kívánatra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom