Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-20 / 38. szám
657 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 658 része épen ez alapon már 1908-ra életbe is léptette tényleg az uj adókulcs szerinti adózást. Mi lesz ezekkel ? Ezek már a főtiszt, s nm. konvent és az egyház részéről megállapított, elfogadott s aláirt kölcsönös megegyezés folytán léptették életbe 1908. évre az uj adókulcsot. Azt is tudják, hogy ez alapon az egyház és iskola rendes évi szükségeinek fedezésére, a törvény 13. § ában megállapított személyi adón s állami adójuk 10°/0-án kívül semmit sem tartoznak* fizetni. Ha tehát a számukra már tényleg megállapított összegből a tandíj levonatnék, vájjon miből lenne ez fizetve, kivált mikor az 1907. évi számadás semmi, vagy csak néhány korona pénztári maradvánnyal záródott ! Bizony bizony nem érne fel az a néhány ezer korona, amit igy az adócsökkentési alap nyerne, azzal az erkölcsi kárral és rombolással, amit a hívek lelkében, a gyülekezetek erkölcsi életében ez az eljárás vonna maga után. Épen ezért — minden rémhírek dacára — ezt kizártnak tartjuk; mert azt még csak feltenni sem szabad, hogy oly magas fokon álló erkölcsi testület mint a konvent, az általa törvén) szerüleg megállapított segélyösszegekből valamely cimen egy fillért is levonjon. 1908-ra — véleményünk szerint — a régi alapon adózó azon gyülekezetek, melyeknek ez évre nem lett s nem is lehetett megállapítva az államsegély, majd csak a kérvényeik beadási évét követő esztendő január 1-től, azaz 1909 január 1-től kaphatnak államsegélyt, így a törvénynek elég tétetik s az adócsökkentési alap sem merül ki ; sőt olyan összeg maradna 1909-re adócsökkentési alapul, amellyel fennakadás nélkül és minden levonás nélkül megadható lenne az összes segélykérő gyülekezeteknek az államsegély. Azt pedig senkisem mondhatná komoly igazságérzettel, bogy ebben az esetben bármely gyülekezet csorbát szenvedne. Hiszen ők maguk sem kérték 1908-ra az államsegélyt, akik nem küldötték be adócsökkentési munkálataikat és kérvényeiket 1907-ben. A b.-somogyí ref. tanító-egyesület elnöksége* * Ha nem tartoznak: akkor majd a tanító fizetéséből a hiányt levonják ! Jó lesz igy ? Vagy inkább a papéból ? Vagy mindakettőéből ? Mert bizonyos, hogy hiány lesz minden gyülekezetben ?! Szerk. Kettős ünnepély a kocsi református egyházban. Augusztus 16-án kettős ünnepélye volt kocsi gyülekezetünknek. A templom renoválás befejezése és a kocsi Csergő Bálintnak, a kocsi felsőbb tanuló ifjúság által állított emlék-tábla leleplezése céljából rendezte ezt a kocsi ref. gyülekezet. Megható volt midőn harangjaink, melyek az építés folytán a rajtok levő állásfák miatt, hosszú ideig hallgattak — ismét megszólaltak s hívogatták híveinket az ékesen renovált templomba. Csak az volt kár, hogy az idő nem kedvezett, amennyiben folytonosan esett az eső. A kijavított templom — körülvéve a pár év előtt emelt vaskerítéssel — egyike dunántúli ref. kerületünk legszebb templomainak. A kocsi gyülekezet, mely 1903 ban 4000 korona értékű vaskerítéssel vette körül egyházi épületeit, ez alkalommal temploma renoválására 9000 koronát áldozott. Ezen összegek, részint behajtott régi egyházi adókból, részint más megtakarított egyházi jövedelmekből fedeztettek. Ezen célokra semmiféle kivetés nem történt s adósság sem fog fent maradni. Az ünnepély egyik részét az építés szerencsés befejezéséért tartott hálaadó istenitisztelet képezte. Erre a célra szónokul a tatai egyházmegye lelkészértekezletének elnökét : Barsi Sándor urat nyertük meg. A kiváló tehetségű lelkész I. Móz. 28. r. 17. v. felett elmélkedett, nagy tudással, mély bibliaismerettel. Magával is tudta ragadni a hallgatók figyelmét. Lelkészi intései végén így nyilatkozott: „szép most már ez a templom, de ő úgy tndja, hogy az e helyen épült első templom mégis dicsőségesebb volt, mert az tömve volt mindig hallgatókkal, sőt azért épült ez a második, mert a régiben már Dem fértek el; ez pedig nem telik meg hallgatókkal, gyérül a látogatók száma. Törekedjetek, hogy most már ne csak kívülről legyen szép e templom, de legyen meg belső ékessége is az által, hogy gyakran látogatjátok, jelenlétetekkel feldíszítitek.“ Az ünnepély második részét koosi Csergő Bálint, emléktáblájának leleplezése képezte. Ezen emléktáblát az 1907-ik évben tanult kocsi felsőbb tanuló ifjúság állította, műkedvelői előadások által előállított költségekből. A leleplezési beszédet Sebestyén Dávid helyi lelkész tartotta. Közben a régi hírneves koosi egyházi énekkar énekelt régi vezetője : Kóozán Lajos vezérlése mellett. Az emléktábla belül a templomban, a szószéktől balra, lett a falba illesztve. Rajta a következő sorok olvashatók : „Ezen kocsi református gyülekezetben született 1647-ben kocsi Csergő Bálint volt pápai református főiskolai igazgató-tanár. Református hitéért a pozsonyi vértörvényszék 1674. évben börtönbe záratta, majd a nápolyi gályarabságra küldte. A dicső hitbajnok emlékének megőrzésére állítá ezen emléktáblát az 1907-ik évben tanult kocsi ref. tanuló ifjúság. — Legyon áldott a dicső hitbajnok emléke !“ Az emléktábla leleplezése után a gyülekezet a CXXV. dik zsoltárt, a gályarabok egyik énekét énekelte. A kevés meghívott lelkésztársak közül jelen volt Mészáros János mocsai lelkész és Rosta József helyi plébános. Mig a koosi szent gyülekezetnek a jövőben is virulást kívánunk, másrészről kérjük az Istent, hogy a gyászévtizedes kortól óvja meg vallásunkat, nemzetünket !
