Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

617 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 618 azért, hogy szavaikat nem vesszük semmibe; a mienk, hogy a ránk szórt sárt letisztítsuk ; hogy nem vagyunk oly arcátlanok, hogy nekünk mindent lehetne mondani. Kérem az olvasót, hogy e szempontból mérlegelje felszólalásomat; amit bátran mondhatnék följajdulásnak is. Mert igazán fáj a szivem, mikor együtt látom ma­gam előtt a sok pocskolódást, amire semmi, de semmi szükség se volt. Hogy mi nem találunk dolgot itthon ; hogy ne­künk szűk Maoedónia ! Hát kérem, én elmentem arra az 1906. novemberében tartott első kongresszusra azért, mert küldött az egyházmegyém; meg azért is, mert valósággal féltettem az összejövetelt a csufíálevéstől. Pedig ha osak 50 lelkész lett volna is csúffá ország­világ előtt: annak szégyene elől én sem menekülhettem volna ! Hogy ott voltam, helyeselte a püspököm és Czike Lajos esperes-társam is. És ott a mérséklő szerepét igen tisztességes sikerrel vittem. Ezt elmerem mondani nyíltan. Az elsőn való megjelenésből már szinte önként folyt a másodikon való megjelenés is. Itt azonban már kevés szükség volt rám ; úgy, hogy érdemlegesen csak egyszer szólaltam fel. . . Nem találok dolgot itthon .. . Hát már csak le­számolok ; talán igazolhatom magamat. Hogy az olvasó jól megérthesse helyzetemet, meg kell mondanom, hogy nekem — ha akarom — igen kényelmes papi állásom van. A theologiai akadémia növendékei a régi szokás szerint állandóan segítségemre vannak kötelezve ; úgy, hogy még vasárnap délelőtt is igénybe vehetem vagy őket, vagy a főiskolai széniort a prédikálásra. Mind e mellett én egy éven át délelőtt 44—45-ször prédikálok átlag. Ez föl van jegyezve. Nálunk néha valami ünne­pélyes istenitisztelet, vagy iskolatársak találkozója van s ekkor rendszerint át kell engednem másnak a szó­széket. Néha meg magamnak kell valahová kimennem, mint esperesnek templomszentelésre, orgonabeállításra, vagy lelkészbeiktatásra. Ha ezt is számításba vesszük, láthatjuk, hogy legalább is nem vagyok szószékkerülő. De szoktam néha-néha délután is, évenként 5-6-szór elemi iskolás gyermekeink számára istenitiszteletet tartani.* * Az én működésemet különben igen nagy figye­lemmel kiséri valaki. Talán naplót is vezet róla. Bizo­nyítja ezt a következő igen érdekes eset. 1906 szept. 17*én reggel 8 órára találkozót tűzött ki egyházkerü­letünknek az őszi közgyűlésre 16-án este ide érkezett főgondnoka: Hegedűs Sándor ur. Pontosan megjelen­tem és tájékoztattam gyülekezetemnek őt is igen érdeklő ügyeiről. Már buosuzásra került a sor, mikor ezt kér­dezte : „most nincsenek a gyülekezetben zavarok ?“ Igen meglepett engem ez a kérdés. Nincsenek — mon-A szertartásos cselekvényeknek, a temetéseknek is, több mint felét magam végzem. A konfirmándusokat kizáró­lag magam oktatom. Van a gyülekezetemben nőegylet és énekkar már az elődöm idejéből; az ón időmben alakult egy leányegylet, mely ősztől—tavaszig minden szombaton pár órás összejövetelt tart; ennek a kezde­tén rendszerint ott vagyok én is, énekelni, imádkozni, bibliát olvasni. A múlt évben két, igen népes szeretet­­vendégséget is tartott. Se a megalakítás, se a föntartás érdemét nem tulajdonítom magamnak; de valamelyes részem van benne. Minden évben október 31-től március 15-ig vasár­nap esténként vallásos összejöveteleket tartunk ; itt ki­váló segítségeim a papnövendékek; de magam is ott vagyok rendszerint. Próbálkoztam azzal is, hogy a ref. iparos ifjakat vasárnap délután összehozzam s belőlük énekkart ala­kítsunk. Egy télen át ment a dolog; aztán abba ma­radt. Ennek pedig a többek közt van egy egészen ért­hető oka is. Nevezetessen van a városban egy „Iparos dám ; — az én lelkészkedésem alatt tudtommal nem is voltak. A gyülekezetről általánosságban el lehet mon­dani, hogy szépen látogatja a templomot — folytatám ; rendszerint magam prédikálok. — „De ebben a dili­­gentiában nem prédikáltál“ — mondá ő. Ismét nagyon meglepődtem. Ujjomra vettem a vasárnapokat s mond­tam : szept. 2 án én prédikáltam, iskolai évet meg­nyitó beszédet mondtam ; szept. 9-én a kecskeméti pap prédikált, kinek 40 éves találkozója volt osztálytársai­val s aki a szószék átengedését már két hónappal előbb kérte. Szept. 16-án megint nem prédikáltam, mert az előző héten tárgyalta a városi képviselőtestület és az állandó választmány gyülekezetünk kérvényét a tem­plom helye ügyében s ennek egyesekkel való megbe­szélése meglehetősen elfoglalt s izgatott is ; aztán kö­vetkezett a kerületi gyűlés is. . . De ugy-e érdekes, hogy főgondnokunk, aki vasárnap este 6 órakor érke­zett meg Pápára, hétfőn reggel 8 órakor már teljesen jól volt informálva arról, hogy két vasárnapo í nem én prédikáltam. Azt már aztán nem tudom, hogy a ve­lem való beszélgetés előtt arról is jól volt-e informálva, hogy miért nem prédikáltam?! Beh jó volna, ha amit hallanak rólunk főbb embereink, s ami abban olyan, hogy véleményüket hátrányosan befolyásolja irántunk, megmondanák nekünk ! Mennyivel tisztábban láthat­nának ők ! Mennyi téves, rosszakaratú imformációt el­­fujhatnánk, mint a szél a ködöt. Mennyire meggyérül­­nének az alaptalan besugások ! Mekkora haszna lenne ebből a jellemképzésnek ! Oh a világosságnak, a nyílt­ságnak megmérhetetlenek az áldásai! RÉGNER PÁL templom- és diszfestö PÁPA. SMT Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! "ÄSI — Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! = .Alapitatott 1871-ben. ___ Cim- és betüfestészet! Modern kivitel! Szolid árak 1 Alapitatott iST'i-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom