Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-06 / 36. szám
619 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 620 ifjak önképzőköre.“ Ennek tagjai főleg a protestáns ifjak közül kerülnek ki. Elnöke Faragó János főgimn. igazgató ur. Ha mi reformátusok és evangélikusok erőltetnénk a külön külön való alakulást: könnyen odajuthatna ez a kör, hogy vagy megbukik, vagy a vezetés átmegy talán szociáldemokrata, talán keresztény ezooiálista kezekbe. Azt, hogy gyülekezetem tagjait házaiknál is föl szoktam keresni, látogatási naplóm, jobban mondva jegyzeteim is igazolhatják. Nem ülök ugyan állandóan a nyakukon, de ép oly kevéssé tartom távol tőlük magamat. Mikor lelkészi állásomat 1901-ben elfoglaltam, elemi iskoláink (3 tanítóval) olyan helyiségben voltak elhelyezve, amit ott hagyott már a főgimnázium, ott az állami tanítóképző, mint alkalmatlan helyiséget. Az is volt valósággal. Most 1905 óta van egy ritka szép és alkalmas (6000 □-öl területű) belsőségen minden kívánalomnak megfelelő 3 tantermünk ; mind a 3 tanítónak kívánatos jó lakása. Nem én szereztem; de hogy megszerezte a gyülekezet, abban nekem is van részem. Templomunk még ma is udvarban áll, torony és harangok nélkül. II. József idejéből való ! Ennek illő elhelyezését már csakugyan célul tűztem ki, mikor a lelkészi állást elfogadtam. Küzködtem vele eddig is sokat. Sorsjátékot is rendeztem ; majd egy esztendeig olyan munkát végeztem e körül, hogy arra hasonló megbízható egyént 2000 korona tiszteletdíj mellett is alig kapott volna a gyülekezet. Ma a templom-alap 60000 kor. Soknak épen nem sok, elégnek se elég, de semminek se semmi ! Bár már 20 évvel ezelőtt lett volna e célra akkora tőkénk ! Bizony nem bánnám. De én ezért is hálás vagyok Isten és jóakaró emberek iránt. Úgy érzem, hogy kicsinylést, csúfolást ezért se érdemiek. Még theologiai tanár voltam, amikor buzgólkodásomnak sikerült az Orsz. Központi Hitelszövetkezettel kapcsolatos hitelszövetkezetet létesíteni. Hogy létesülhessen, pénztárnokává lettem, természetesen csak szivességből, díjazás nélkül. Amióta pap vagyok, azóta is állandóan benn vagyok az igazgatóságában. Ma már van neki két cséplő gépje és egy darálója is. Tehát a szociális téren is teszek valamit. Nos kedves lelkésztársaim : Andrássy Kálmán és Szikszay András, látják-e, elismerik-e, hogy találok ón itthon is dolgot ? ! Lehet, hogy önök az én helyemen sokkal több eredményt érnének el; lehet, hogy nagyobb lelkesedéssel dolgoznának; de higyjék el, hogy én is igyekszem lelkiismeretesen végezni teendőimet! Elismernek-e legalább annyit, hogy kipellengérezést nem érdemiek ! De én csak egy vagyok a sok sok becsületes napszámos közül I Ah én látom, tudom, hogy lelkésztársaim is, némelyik az enyimnél még nehezebb helyzetben, csodálatos szívóssággal viszi előre a haladás zászlaját. Hány van, aki cikket soha se ir, tehát ünnepet ee szerez egy lapnak se, mint Andrássy Kálmán lelkésztársunk : mégis igen derék, talpra esett munkás, aki állandóan talál dolgot otthon is ! És ugyan maga az, hogy egy esztendőben 2—3 napra elmegy a lelkészi kongresszusra, ez már azt bizonyítaná, hogy otthon nem talál doigot ? ! Ugyan ugyan ! Hát ilyent csak föltenni is megegyezik a „papi tisztességgel“ ?! .. . Nem hallgathatom el csodálkozásomat affölött, hogy épen ezt a vádat szó nélkül közölte az én igen tisztelt kedves barátom : Radácsy Gy. Hiszen ő is, meg mások is hányszor elhagyják szolgálati helyüket, mondjuk a katedrájukat; elhagyják anélkül, hogy valaki helyettesíthetné őket ; a lelkészeket pedig egy-két napra egy segédlelkész, vagy a szomszéd kartárs teljességgel helyettesítheti. Egy tanár ha minden évben elmulaszt néhány napot az egyházkerületi, az igazgató tanácsi, az egyetemes tanügyi bizottsági, a konventi ülésen — az egészen rendén van, de ha mi lelkészek egypár napra elmegyünk gyülekezetünkből, az már kipellengérezést érdemel, hogy nem találunk otthon dolgot?! Mintha ide csakugyan illenék, hogy más szemében meglátjuk a szálkát, a magunkéban a gerendát se vesszük észre; vagy, hogy úgy szeretnek az emberek a kákán is csomót keresni ! (Folyt, köv.) Pápa. Kis József. Vegyes közlemények. — Az előfizetési pénzek és Mrdetésdijak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Gyászllir. Kiváló tagját vesztette el a magyar református lelkészi kar Kiss Albert debreczeni lelkészben, aki 70 éves korában elhunyt. Nagy érdemeket szerzett hív munkájával nemcsak gyülekezetében, de annál sokkal téresebb mezőn is. Áldott legyen emléke ! — Lelkószválasztások. Az adorjánházi gyülekezet Végh János madi lelkészt egyhangú szavazattal lelkészévé választotta. Gratulálunk ! A tatai egyházmegyéhez tartozó szendi ref. egyház hívei Kecskés Dezső h. lelkészt egyhangúlag lelkészükül választották. Gratulálunk ! — Theologiai tanári vizsga. Főiskolánk akadémiai tanárvizsgáló bizottsága előtt hétfőn tesznek vizsgálatot G. Nagy Béla sárospataki h.-tanár a rendszeres theologiából és Ceglédi Sándor n.-pisaniczai misszionárus lelkész az ó-testamentom szeutirás magyarázásából. G. Nagy Béla a „Curde us homo“-ról irt széleskörű olvasottságra való tanulmányt; Ceglédi Sándor tanári dolgozata már nyomatásban is megjelent. — Tanítóválasztások. A veszprémi ref. egyházmegyében az elmúlt iskolai szünidő alatt öt megüresedett tanítói állás töltetett be okleveles rendes tanítóval, u. m. a lovasi, litéri, tótvázsonyi, sólyi és csóri II. tanítói állások. Lovason Véghely Gábor, Litéren Tálos József, Tótvázsonyban Bott Dániel, Sólyban PetŐcz Dénes, Csórón Sági Péter választatott meg.
