Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-06-28 / 26. szám

443 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 444 -Isten még bűnünkkel is munkálhatja lelkünk íd­­vességéti Elestünkből fölkelve még erősebben állhatunk és bizonyos mértékben minden újabb kisértés ellen fel­vértezve maradhatunk. Hogy Robertson ezt a sbakespearei elvet miképen fogja fel, közvetlenül megvilágítja „A költészet értéke a munkás-osztályra“ cimü második előadásában. Ebben így szól: A költői tehetség meg tudja érezni azt, amit Shakespeare így nevez: „a jónak szelleme a rosszban“. Minden nagy költő kettős természetű : lelkében férfias és nőies vonásokat egyesít. .. Azért az a költő, aki a dolgok természetébe mélyed, nem lehet egyoldalú ; felismeri a tévedésben rejlő igazságot. A rosszat kár­hoztatja a nélkül, hogy minden gonosztevő ellen ide­gesen haragra gerjedne. Különbséget tesz gyarlóság és gonoszság között. Egyfelől szelíden Ítél, mert részvevőn fogja fel a másokat ért bajt, másfelől igazságosan, mert művészi képességénél fogva azt az érzést, amely eltölti, tárgyilagossá tudja tenni. Két helyet hozok fel annak magyarázatául, mi­lyen mély értelem rejlik Shakespeare eme szavaiban : a jó szelleme a rosszban.“ A költő azon sajátságára, bogy a figyelmet inkább arra irányítja, ami emberi és szeretetre méltó, mint a rosszra — egyik legtalálóbb példa Hood : „Sóhajok hidja“ cimü versre.* E költemény megirására egy sze­gény öngyilkos leány látása szolgált alkalmul, aki az egyik londoni hidról leugrott. Az álszemérmes ember — férfi vagy nő — az ilyennek látásától undorral fordulna el ; valamelyik theologiai iskola tanítványa viszont alapigét merítene belőle a pokol kínjainak hirdetésére. Ám a költő mé­lyebb gondolatot lát benne, gondolatot, amely nem egy könyen ismerhető fel. így zeng: Ne érintsd megvetőn, De fájó s részvevő Szívvel gondolj reá. Ne nézd mi visszatetsző Rajta, csak azt tekintsd, Mi tiszta 8 női benne. Fürkészve és kutatva, Ne zavard csendes álmát ; Örökre megvan mentve A szégyentől szegény ; Szépségét, mint halott is Megőrzé érintetlen! Igazán gyöngéden irányítja figyelmünket nem arra, ami a szegény elvettetett leányt tőlünk elválasztja, hanem arra, ami vele bennünket, raiut embereket, össze­kötött — s bármit mondj is — még most is összeköt : Találgatják kíváncsin : Vájjon hová való? Hogy van-e atyja ? És ki az anyja ? Van-e húga, vagy öccse ? S nem szeretett-e szive Valakit jobban másnál ? És azután, anélkül, hogy betegesen érzelegve, a helyes és helytelen közti különbséget eltörölve, azt a látszatot keltené, hogy a bűn : nem bűn és a gonosz­ság nem gonoszság — arra int, hogy nekünk, mint bűnös embertársainak nem illik őt megítélnünk és meg­mondja, hogy még most is milyen érzéssel tekintsünk reá : Halkan keresztbe téve, Fonjátok össze keblén Imára két kezét : Minden fogyatkozását, Hibáját s bűne foltját Mossa el mindörökre Az Urnák érdeme. Nem szeretnék annak az asszonynak lenni, aki e költemény átolvasása közben csak érzelgős könnyeket hullatna s emberszeretet.ét erősödni, igazságérzését mé­lyülni ne érezné ; sem annak az embernek, akiben meg ne szilárdulna az a meggyőződés, hogy a feslett élet önző és szégyenletes gyávaság. A költészet továbbá felismeri a jót azokban az emberekben is, akik mások, mint mi és megtanít velők együtt érezni. Mert a költő a világé és nem az egyik vagy a másik párté. Pártjának, vagy felekezetének ál­talános emberi érzését fejezi ki, nem vezérszavait vagy formuláit, amelyek, mint gondolat-formák, mulandók, nem egyszer hamisak és mindig korlátoltak. Ezért a hittani rendszerek, mint a romáuizmus, puritánizraus és beteges ivadékaik eleve ki vannak zárva a költészet tárgyai közül. De hallgassátok csak Dantet és érezni fogjátok, hogy a purgatórium — mint dogma: hamis — mint lelki életünk szimbóluma örökké igaz és nagy je­lentőségű. Hallgassátok Miltont és a puritánok szív­verését érzitek nemes és férfias lendületében. És bár­mennyire megütközzetek is a hamis metafizikán, a csalatkozhatatlan irásmagyarázat törekvésein, a kegyes jelszavakon és a szűkkeblű türelmetlenségen, amelyek korunk korcs és gerinctelen puritánizmusát jellemzik, Hood a munkás-osztályok nyomorát énekelte meg. ORGONAÉPITÉSIMDINTÉZET mm 0TT0> cs. és kir. udvari orgonagyára, ___________________________________________* BUDAPEST, VII. kerület, Garay-utca 48,-ik szám, Cs. és kir. udvari szállító, a Ferencz József rend lovagja. —. A párisi és bécsi világkiállításon kitüntetve. Leg­olcsóbb árban és kedvező fizetési feltételek mellett kiváló tiszta légnyomásu csőrendszerü (pneumatikái) tartós, nemeshangu orgonákat szállít. 34 óv óta 1400 orgonát szállított. Mindennemű orgona javításokat és hangolá­sokat a legmérsékeltebb árban és lelkiismeretes pontossággal teljesít. Orgona jókarban tartását mérsékelt árban elvállalja. Tervezetek és mintarajzok kívánatra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom