Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-06-28 / 26. szám
445 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 446 — vájjon ki ne lenne hajlandó enyhébb ítéletre Cowper* kedvéért? Bármilyen időszerűtlennek tűnjék is fel előttünk a traktariánusoknak azon való erőlködésük, hogy a múlt kegyességét elavult formákban uj életre keltsék, ahelyett, hogy — mint az igazi próféta teszi — a jelen kívánalmait olyan formákba öntenék, amelyek lelki szükségleteinket legjobban kielégítenék. Ki előtt ne volna közülünk Keble bizonyság arra, hogy a traktarianizmusban is él „a jónak szelleme“, az igazságnak egy szikrája, amely puszta tagadással el nem oltható. Következő levelében hasonlóképen nyilatkozik: A pantheismus szerintem jó részben érzelgős fecsegés. Szilárd alap helyett, amelyen rendületlenül meglehetne állani, csak ködszerü alapra helyez, amely a kísértés idején szétmállik. Mindazáltal nem félek attól az igazságtól, melyet a pantheismus elmosódva tüntet fel, valamint attól sem, melyet a forradalom torzképpé alacsonyított. Kém, sőt inkább megerősödöm benne vetett hitemben, látváu, hogy puszta fantomja is sokak szivét foglyul tudja ejteni. Juno szépségében még inkább hiszek, ha hallom, hogy Ichtiont még az árnyéka is szenvedélyes szerelemre gyújtotta. Továbbá a pautheismusban is van igazság. Nekem úgy tetszik, hogy a pantheismus a .lueszeit elméletek ellenszenvesen élettelen gépezete ellen a szüks^gtífS* wisszabatás. Azt hiszem, hogy egyik-másik pautheista ko^|j^bb van az igazsághoz, mint a legtöbb evangelikál. Mert közülök sokan, sőt legtöbben a világot géppé teszik és kormányzójának a helyét tőle nagyon távol jelölik ki. Ő vezeti és kor mányozza ugyan, de léteiét és lényegét tekintve, teljesen külön a gépezettől, amely magában egészen jelentéktelen, durva anyagból áll. Azt hiszem, a pantheistának igaza van, mikor azt mondja, hogy az Istpn világegyeteménél van valami istenibb is. A mindenséget átható, élet, amelyben élünk, mozgunk és vagyunk. Az élet különböző fokozatainak és nyilvánulásainak nagyobb részük van az igazi isteni életben, mint amennyit nekik a közönséges lelkek balgatag és anyagias osztályozása tulajdonít. A növények, az állatok és az emberi lélek élete lényegében rokon a magasabb élettel, amelyet a lelki világban a lélek isteni életének nevezünk. És azt hiszem, egyszer kiderül, hogy a Teremtő sokkal szorosabb összeköttetésben áll teremtményeivel, mint ahogy arai lelketlen fogalmaink feltüntetik. Az Isten : szellem ; ezen, úg}r látszik, a legtöbb ember valami finom, étberi dolgot ért, talán észrevehető súly nélkülit, de mégis nemcsak substantiát, hanem anyagot is, ha még oly finomat is. Ámde a szellem : a lélek és én nem tudom, mit kellene érteni a lélek lakóhelyén, ha * Cowper az evangélizmus keletkezésekor élt költő. nem azt, hogy a világegyetem az istenséget masában foglalja és hogy mig az — a z«oltáriró és a pantheista szerint — folytonosan változik és megavul, addig az, aki alkotta s brane él, egyedül változatlan. Az egyház „a test“ ; lelke és feje a Krisztus. Az ő teljessége minden mindenekben. Bizonyos értelemben test a világegyetem is, lelke az Isten ; teljessége minden mindenekben. Alacsonyabb fokú élet ugyan, de azért isteni élet. Épen ezért nem kerülhetem el itt a kétértelműséget. A Pál apostoltól és a zsoltárirótól idézett ; tehát mind a két szentirási hely kétértelmű : alakjára nézve pantheistikus és amint az egyikről szentül hiszem, egy pantheistának a mondása, amelyet Pál apostol azon kiváló képességénél fogva, mellyel az igazságot a tévedésből ki tudta hámozni, igaznak ismert fel és magáévá tett. Föntebbi magyarázatom pantheistára vallhatna. De én nem vagyok pantheista ; őszintéu hiszek Isten személyiségében s ezen öntudatot, jellemet és akaratot értek. Ám azért nem merném állítani, hogy a lelki tökéletességre törekvés a Szentlélek keresése nélkül már magában is tévedés vagy veszedelmes ábránd. Cornéliue és a hozzá hasonló lelkek igazolják ezt (lásd Ap. csel. 10.), mert az ő lelkűket az a benső üresség tette fogékonnyá a Szentlélek vételére, amelynek tudatára törekvésük Őszintesége folytán ébredtek. Bizonyos, hogy minden nép kebelében a Szentlélek elnyerésére vezető utón van az, aki az „Istent féli és jót cselekszik“, akár hallotta, hogy van Szentlélek, akár nem. A „János keresztsége“ erre a benső tökéletességre törekvés. Vájjon erkölcsi fogalmainknak felforgatása nélkül csak egy pillauatig is lehetnénk-e abban a meggyőződésben, hogy a jó nem jó, ha csak nem működik közre valami megfoghatatlan, ami azokat, akik vele kérkednek, nyilván nem teszi másoknál nemesebbekké és szentebbekké, sőt gyakran önzőbbekké és elégedetlenebbekké ? Az ember abban a mértékben, ahogy tökéletességre törekszik, belátja, hogy van egy lélek, amely vele nem azonos, amely rajta kívül van, amelyet nem ő keres, hanem az keresi őt és ugyanabban a mértékben kényszerítve érzi magát arra, hogy ne a saját bensejébe nézzen, hanem maga köré és maga fölé. „Legyetek tökéletesek, szülessetek újjá, törekedjetek lelki tökéletességre“ — szerintem ez az elfeő, amit hirdetnünk kell és arait át kell éreznüuk . Ehhez járul azután a szentlélekró'I szóló tudomány, nem mint valami viszás gondolat, vagy merev dogma, hanem mint olyas valami, ami lelkünk tárgyilagos szükségletét megmagyarázza és kielégíti. (Vége.) (Apácza-Szakállas.) Osváld Kálmán ref. lelkész. RÉGNER PÁL templom- és diszfestő PÁPA. W Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! ~Äfl --------- Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! ... Alapitatott 18-71-ben. rrrrr- Cim- és betüfestészet! Modern kivitel! Szolid árak! =aa= Alapitatott 1871-bexi.
