Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-19 / 16. szám
259 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 260 e hitet, mely egyedül adhat boldogságot és bátorságot. Álljunk azok közé a hivő lelkek közé, akik látván az üresen maradt sirt, hitték, hogy a Jézus feltámadott; tegyünk bizonyságot ama szemtanukkal, kik látták a feltámadott Jézust és hirdették, amelyeket láttak, hogy örömbenbánatban, életben-halálban a húsvéti hit legyen lelkünk tápláléka és halljuk és hangoztassuk ama győzelmi kiáltást: Feltámadott!... Feltámadunk ! . . . Kálóz, 1908. Vargha Kálmán ref. lelkész. Jézus él! A nagypéntek sötét borúját Derült ég, napfény váltja fel ; Hadd zengjenek hát halleluják, És lelkesüljön a kebel ! Fölpattant a koporsó zára S meg lett egy uj világ csodája : Ki két nap előtt lett halott, A Jézus él: föltámadott! S az ármány im rémülve kapkod, Tagadja e szent, nagy csodát, Nem él — úgymond — a hősi bajnok ; Övéi éjjel ellopák ! — Óh, hazug tábor, álnok népség ! Gyötör a félelem, a kétség, Ajkad imígy azért beszél ; Hiába minden! Jézus él ! Elrontátok a templomot bár, Fölépült újra csakhamar, S dicsőbb lett minden templomoknál, Mit ember építni akar : Élő, szilárd, romolhatatlan, S boldogság, béke lakik abban ! Ez : a hit dicső temploma ! Jézus él! Ezt hirdeti ma ! Tanítványok félénk osoportja ! Ne rebbenj szét, jövel, jövel, Nézd meg a sirt: feltörve, bontva, Lepelt látsz csak, üres a hely ! S aztán ne félj, igy kelle lenni: Mi isteni, nem vész el semmi! Sőt lelkesülj, higyj és remélj ; Halál győzője : Jézus él! Ti is hősök : Jézus vitézi: Ha láttok gyászt, ne féljetek, S ha a szivet búbánat vérzi: Gyáván el ne csüggedjetek ! Mert fény hat a szív éjjelébe: A halhatatlanság reménye ! Búbánat ia csak véget ér : lm ott a példa : Jézus él 1 S ha szent ügyért kell küzdened tán, S az ármány mindent megakaszt; Ha reményed tűn egymásután S nem is vársz már egy szebb tavaszt: Gondolj e nap történetére : Hogy az igaznak meglesz bére, Küzdőt diadal követi, Hogy Jézus él, ezt hirdeti ! Tanuljatok ti is már végre, Kik üldözitek az erényt; Munkátoknak kudarc a vége, Nem is várhattok mást ezért 1 Bármily nagy is az erőlködéstek, A célotokhoz el nem értek ; Félutban ér el a veszély, A jó megállít: Jézus él! Állj félre: kétkedés, önérdek, Ki nem hiszed e szent csodát; Hisz hogy ma már küzdőt segélnek S szegénynek látják nyomorát; Hogy nincs elhagyva özvegy, árva, Ember az embert megsajnálja És járunk napnak fényinél : Mind azt beszéli: Jézus él! Óh, halleluja e szent hírnek, Mely megdöbbentett egykoron; De ma boldogság érző szívnek S felülemel rögön, poron ! Emelkedjél is lelkünk szárnya, Örömnek ne legyen határa ! Mély hálát zengjen ajkatok, Mert Jézus él 1 Feltámadott! Fülöp József körmendi lelkész. olcsóbban senki sem ad, mint JTábiám Béla magkereskedése Budapest, Üllői-ut II. szám. Kálvin-tér mellett. Tessék árjegyzéket kérni!
