Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-29 / 13. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 13. szám. Pápa, 1908. március 29. AZ EGYEÁZ ÉS ISKOLA. KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények , . , Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik Ülilldeil YasáPQdp. 4 K); hirdetések, reklamációk Faragó János . . szerkesztő címére küldendők. főmunkatárs címére küldendők. ' Legyünk egyek Jézus Krisztus az ő gyönyörűséges főpapi könyörgésében egyebek közt igy is fohászkodik : »Könyörgök azokért is, kik az ő beszedők által hiendők lesznek én bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek, miképen te Atyám én bennem és én te benned, hogy Ők is mi bennünk egyek legyenek.« (Ján. XVII: 20—21.) Itt Jézus az általa alapított anyaszentegyház jövőjére, annak minden népeket és nemzet ségeket magában ölelő egyetemes jellegére gondolt. A nagyszerű kifejlődés fundamentoma a hit ő benne. És amig a keresztyének egyek voltak e hitben: bámulatos eredménnyel haladt is előre a Krisztus egyháza. Az első három század elég volt arra, hogy a római birodalomban fölébe kerekedjék a pogány vallásnak, majd mind tovább-tovább terjesztette uralmának határait. Az ő benne való hit egysége az Istennek igaz félelmében, az ebből szükségképen folyó erkölcsi tisztaságban, az emberbaráti cselekedetek készséges gyakorlásában nyilvánult meg. így szerzett az nap-nap után rendíthetetlen követőket Krisztusnak, tagokat egyházának. így mutaták meg az első keresztyének, hogy egyek a Krisztussal a mennyei Atya iránt való engedelmességben, az alázatosságban. így kényszerítették még a pogányokat is arra, hogy csodálkozva ismerjék el, hogy a keresztyének erkölcsileg és a felebaráti szeretetben messze fölöttük állanak. Mennyire mást látunk ma a világban. Az a belső, lelki egység mintha kiveszett volna. Mintha nem az Isten iránt való föltétien engedelmességben és a minden emberre kiterjedő a Krisztusban. felebaráti szeretetben gondolnák állani a Krisztussal való egyességet. Sőt mintha erről egészen megfeledkeznének a keresztyén felekezetek.Mintha tekintetüket mindig csak a külső egységen tartanák, még a saját felekezetűket illetőleg is Egyegy felekezet a maga körében is sokkal több gondot fordít a külső egység tatarozására, épségben tartására, mint a belső hitélet, az erkölcsi tisztaság, egységes, ép voltára. Innen van, hogy ma az egyes felekezetekben is, akárcsak a politikai pártokban, nem igen törődnek a vezetők erkölcsi épségével; nem keresik bennük első sorban és föltétlenül az Isten félelmét, ami nélkül erkölcsi tisztaság lehetetlen; nem keresik azt az önzetlenséget és szerénységet, ami az egyszerű, »hozzám illő eledellel« beérné. Szinte rájuk lehetne bizonyítani az egyes felekezetekre, hogy kevésbbé vezettetik magukat az erkölcsi erők által, mint inkább a világhoz alkalmazkodó hatalmi tényezők által. Talán innen van, hogy a mai idők pogányái nem is tekintenek csodálattal a keresztyénekre; sőt egyáltalán nem tartják jobbnak ezeket maguknál. Talán innen van, hogy magában a keresztyénségben is egész tömegek gúnyt űznek a mai idő vallásoságából, mert nem látják abban az erkölcsi erők megnyilatkozását; nem a Krisztussal való egyességet. De annál inkább látják a külső egységért való marakodást, pörlekedést, a világi jó módnak, rangnak hajszolását. Belső megújulásra, az evangéliom erkölcsi erőinek megnyilvánulására van szükségünk; arra, hogy lélekben és nem csupán néyleg legyünk egyek a Krisztussal 1
