Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-20 / 3. szám
39 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 40 Sok, nagyon sok erős hozzászólás férne az említett budget-vitában kiemelkedő s megdöbbentőjelenségekhez, amelyek között afelekezeti ingerlékenység valóságos orgiára próbálta ösztökélni a tanügyünk mezején szabados jogokat bitorló kritikai viszketegségeket. Azonban nem vesztegetünk rájok szót. Ezen segíteni egyelőre nem birunk. Ilyen most a kor szelleme. Ma a hamis jelszavak, a felületes nagyképűség, a fennhéjázó reactiós demagógia élik divatjokat. S valóban roppant nagy azok száma és társadalmi életünk legmagasabb rétegeiben is azok lettek a vezetők, akik, hogy elpalástolják mélységes tudatlanságukat, a vakmerő kritika durva hangjával terrorizálják, elámítás végett, környezetüket. Csakhogy nagy hanggal s újságolvasásból merített tudományos ismerettel sem kultúrát teremteni, sem kultúrát javítani nem lehet. Az efféle eljárás legföllebb arra való, hogy, — amint már általános a panasz e miatt, — minden jogos és országfentartó tekintély a sárba fullad. Aki hazánk kultúrájának hasznára akar válni, előbb vizsgálja meg magát, hibás-e ő is s miután hibáiról meggyőződött, igazi szeretettel s jóindulattal, s nem hiú önteltséggel, tanulmányozza a magyar oktatási állapotokat s megállapodott paedagogiai elveken nyugvó ismerettel s nem lidérc életű u. n. nevelési eszmesziporkákból élősködő tudással, fogjon a javítás szent munkájához. A művelt társadalom ismertető jele, hogy megbecsüli a kultúra munkásait. Gyarlóságaiért nem pocskondiázza le az egészet, nem üti őket emberségükben agyon. Csak műveletlen s pletykákhoz szokott társadalom tekinti a kultúra napszámosait s ezek munkáját, ok nélkül is, ostor alá való bűnbakoknak. Hazánk kultúráját mindenesetre fejleszteni kell 8 hibáitól meg kell tisztítanunk. Ámde aki egy nemzetnek kultúrája építésében segíteni akar, annak magának is első sorban kulturembernek kell lennie és az u. n. kulturb estiát magából ki kell vernie. Gy. Gróf Festetics György.* Gréf Festetics Györgynek tettekben gazdag élete történelmileg örökítve van már. Hivatott tollú irók halhatatlaníták, zengzetes ódákban költők énekelék meg. Itten vázlatban kiválóan ama felekezeten felyfíl emelkedett, ritka emberbaráti érdemének kiemelésére szorítkozunk, mellyel a somogyi ev. reformátusok hálás szivében, ércnél maradandóbb emlékoszlopot emelt magának. Értem a csurgói virágzó gimnáziumnak alapítását. Bibliai nyelven szólva : „Szerété ő a mi nemzetségünket, iskolát is építetett nekünk.“ * * * Az egyháztörténelem meséjén sok nyom vezet oda, hogy a XVI. századbeli hitjavításnak Magyarországban a dunántúli megyék voltak legtermékenyebb melegágyai. A lelkek ama mozgalmával csaknem egykorú történetiró Istvánfi Miklós** Írja : hogy „Luther tudománya Pannóniában már 1521-ben nagyon el volt terjedve.“ Első helyen Baranya és Somogy, hol a régi cseh telepeken Kálmáncsehiben és a két Dabczában*** lakó hussziták között a talaj már el volt készítve, aztán Zala és Vasmegyék voltak az új világosságnak barátságos otthonai. Ezeknek a megyéknek gazdag dinasztái: Perényi Péter, Enyéngi Török Bálint, Battyányi Ferenc és Nádasdy Tamás valának a mustármagként fejledező csemetének birtokaikon buzgó ápolói. Baranya és Somogy földjén születtek a reformációnak első és legnevesb tanítói: Siklósi Mihály, Kálmáncsehi Sánta Márton, Sztárai Mihály, Laskói és Kopácsi, Debreczennek és Sárospataknak reformátorai, Eszéki Ziger Imre, Beythe István, Horhi Juhász Melius-Péter; itt működtek Dévai Biró Mátyás és Szegedi Kis István, a hitjavításnak e legképzetebb bajnoka. Az ezen időbeli reformációt azonban nem kell a szó mai értelmében venni. Nem voltak akkor még önálló gyülekezetek szervezve, a papság is úgy, ahogy kath. püspökök felügyelete alatt állott s a census ohatedraticust fizette; az istenitiszteletek csak lassan és később módosultak. Legfőbb reformáció volt a mise eltörlése, az Úrvacsorának két szin alatt kiszolgáltatása, istenitiszteleteknek nemzeti nyelven tartása, papok, barátok nősülése ... no meg, hogy kapzsi világi urak az egyházi javakat elfoglalgatták. Hisz még Wittenbergben, a reformáció fészkében is, csak 1521 végén, Karlstadnak merészebb föllépése után történt meg a Rómától való teljes elszakadás. Nem jogosan következtethetjük-e már, hogy az ifjú Török Bálint Budán, Pemflingerék házánál, megizelítvón Luther tudományát, terjedelmes somogyi bir* Mutatvány szerzőnek „Vázlat Csurgó Múltjából“ c. sajtó alá rendezett művéből. ** Hist-Hung. LVII. pag. 63. *** Dub cseh nyelven = tölgy, cserfa, innen Dubca, Dubica = tölgyes, tölös, cserjés, melyből később Dapcza lett. Egy régi dobszai pecsétnyomón ily körirat volt: NAD ET KIS DAPTZA. A környékbeli nép e helyeket ma is Dabszának mondja.
