Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-20 / 3. szám
41 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 42 tokán és így Csurgón is korán lobogtatá az új világosság fáklyáját. És Zrínyi Miklós, ki előzőleg Nedeliczen nyomdát is állított, hogy muraközi borvátjai közt sikeressen terjessze Trüber új testamentomát s Buchich Mihály belioai pap és horvát reformátor kátéját, a Törökék által kezdett szent munkát félbehagyta volna-e ? Hisz tudva van, miként az ő udvari papja Lonohaeus vagy dárdás Szikszai Pál volt egyik reformátora a Mura és Dráva vidékének ; hisz Horányi a kath. pap és iró mondja: praepotentes Zrinii non minus fautores, quam seetatores fuerint Calvini, — a hatalmas Zrínyiek nem csak pártolói, de tényleg követői is voltak Kálvin tudományának. Sőt II. Zrinyi M. a költő, katolikus létére, szintén lelkes pártfogója volt Csurgón és vidékén protestáns jobbágyai szabad vallás gyakorlatának. Megtetszik ez az 1659. évi országgyűlésen, az ingerült vallási vita hevében, a jelenvoltak általános ámulásával kisért lelkes szónoklatából.*) „Tudjátok meg Uraim ! - mondá egyebek közt a derék gróf — igaz pápista ember vagyok, vallásomban való álhatatosságban is egyiktek sem halad feljül; de micsoda dühös bolondság vinne engemet arra, hogy én példának okáért, az én légrádi evangélikus vitézeimet és ott való presidiariusaimat helyeikről kiűzzem? Bizony akiket ismerek pápista katonákat, tiz törökre se mernék kimenni velek. De ha az evangélikusokkal vagyok, azoknak imádsága és sok éneklései között, valahányszor harcra megyek, nyereség nélkül soha meg nem térek. Zrinyi mondása ez is: „A protestánsok szabadsága és az ország szabadsága egy alapon sarkallik.“ A török uralom megszűntével azonban s még inkább Rákóczi fringiájának ketté törése után, hajh gyötrelmes napok következtek védtelenül maradt hitfeleinkre! A győzelmes császári seregekkel együtt nyomultak előre az ellenreformáció keresztes vitézei s a békekötési szerződések s a királyi hitlevelek oltalmában bizakodott protestánsok csakhamar tapasztalták ama szomorúan tanulságos politikai igazságot, hogy a jogokat nem avult pergamenek biztosítják, hanem az erő. A hatalom erősebb a jognál, Macht geht vor Recht mondja találóan Bismark. Amint évről évre szaporodnak és erősödnek a katholikusok, azon arányban fogynak és gyengülnek a protestánsok. A támadás, az üldözés egyre kíméletlenebb s a szabadulás, az önfentartás reménye egyre távolabb esik. Kivált az új földes urak, territoriális jogaikra támaszkodva s ama hamis fogással, hogy a protestánsok szabad vallás gyakorlatát biztosító *) A beszéd egész terjedelmében olvasható Párizpápai Ferenc „Romlott kőfal felépítésiében. országos törvények érvénye, a török hódoltságra nem terjedt ki: a felszabadított vidékeken erőszakkal elfoglalták a prot. templomokat, iskolákat s egyházi javakat. És a katholikus missiót térítési fanatizmusában s embertelen üldözéseiben, egész odaadással támogatta az 1723-ik évben felállított magyar kir. helytartótanács, ez a magyar inquisitionalis tribunál ! Ez ádáz vallási hajszák sorvasztó nyomása alatt némultak el legvirágzóbb somogyi egyházaink: Kis- Komárom, Marczali, Tapsony, Vid, Kaposvár, N.-Bajom, Csököl, Alsók, Görgeteg, Kálmáncsa, Csokonya stb., némelyek örökre, mások csak 50 — 60 évi árvaság után, számban, erőben megfogyatkozva ünnepelhették feltámadásuk örömét II. József kegyelméből. így Ion, hogy mig a r. kath. Karoknak és Rendeknek, tehát hiteles tanuknak, — az 1681. évi soproni országgyűlésről I. Leopoldhoz alázattal benyújtott „sérelmi fölirata“ szerint: Somogybán egy plébános sem volt, prédikátor pedig körülbelül száz találtatott, a XVIII. század közepén már csak 35 anya- és 15 leányegyházunk tengett. Ekkor és ekként árvult el a csurgói egyik legrégibb gyülekezetünk is. Az 1721-ben nagy részrehajlással vagy tájékozatlansággal működött, úgynevezett pesti commissio által kihallgatott tanúk, hit alatt vallották, miszerint „tudják bizonyosan, hogy circiter négy esztendeje a csurgói templom maguk földesura parancsolatjából vétetett el.“ Kik voltak ez ideig — 1717. — a csurgói reí. gyülekezetnek lelkipásztorai, kevésnek nevét őrizte meg az emlékezet. A kis-komáromi régi matrikula jegyzetei szerint 1674-ben pap volt Őri Jakab, 1660-ban pedig prédikátor volt Szokolai Dániel. A gigei egyháznak 1624-től gondosan levezetett lelkészi névsorában látható, hogy 1689-ben Csurgóról vitetett lelkészül Bajházi Pál. Nyoma van annak is, miszerint 1700 táján Csurgóról Darányba költözött Bajaházi N. Ennyi az egész! Nevöket a bús feledékenység éje borítja ma már ! III. Károlynak 1731 ben kiadott rendelete (Carolina resolutio) által a protestánsok tényleg törvényen kívüli állapotba jutottak s sorsuk a király kegyelmére s kegyességére volt bízva. A király tetszése szerint intézte egyházi ügyeiket s amint szive sugalta, kiszolgáltathatta őket elleneik önkényének, vagy oltalmába fogadta hajlama szerint. Ámde a király, mint túlbuzgó katholikus inkább saját egyháza érdekeinek kedvezett s több gondot fordított a protestánsok visszatérítésére, mint védelmére. Ajándék, kitüntetés, rang, magas hivatal, gazdag házasítás, udvarképesség, stb. volt a csalétek, mellyel prot. A Tokaji Bortelmelő Társaság szállít Tokajból liter 3 éves TOKAJI szamorodni bort koronáért, kö csőn hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására.
