Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-09 / 23. szám
411 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 412 ségtelen. Meg kell találni sürgősen a módját annak, hogy a „selmeczi misszió kör“ — ha másképen nem lehet, Léva központtal megalakíttassék. Legjobban sürgeti ezt a diákság vallásos nevelésének szükségessége. Ifjaink nagy számmal járnak évről* évre a selmeczi ev. lyceum és az állami főiskolákba. Ezek absulute semmi felügyelet alatt nem állanak eggházi főhatóságunk részéröl ! Tanítja őket az ev. vallástanár, konfirmálja Őket jórészben az ev. lelkész ; engedelmet kérek, nem felekezetieskedés akar ez lenni, de híveinkért való gondoskodó érzésem mondatja ezt velem : — ez még sem helyes. En, mint ref. lelkész, tanítom gyermekeinket legjobb tehetségem és jóakaratom szerint; tehát szent vallásunk tanítása szerint vezetem őket és mégis szükségesnek tartja egyházi főhatóságom az ellenőrzést. Vizsgáimon, aminek én — jó lélekkel mondom — örvendek, mindig ott a ozenzor; azonban Selmeezen 47 kálvinista diák felügyelet nélkül van, vizsgájukon senki Dem jelenik meg, mint egyházi kiküldött: szóval rá bizzák gyermekeinket idegen vallásu vezetőikre. Hogy ez jó volna így : senki sem mondhatja ! Hogy ez hasznos gyümölcsöt hozna anyaszentegyházunkra : hiábavaló állítás lenne! A selmeczi misszió-kört tehát — ha a diákságra való tekintettel is — szervezni kell. Tudom, hogy nem minden akadály nélkül való vállalkozás ez ; de állítom azt is, hogy ez az akadály könnyen legyőzhető ! Legyőzhető pedig úgy, hogy Léván szervezendő azonnal a hitoktatói állás, s így a tanítási nagy munkával megterhelt lelkész felszabadulván, könnyen elláthatja a selmeci ref. hitfeleink lelki gondozását. Természetes szükséges ehez a kerület részéről némi áldozatkészség is, legalább is oly mértékben, hogy a misszió lelkésze az adandó segélyből évenként 4— 5-ször látogatást tehessen, 8 az ifjak vizsgáira elmeheasen, mint püspöki kiküldött, megbízott. E két kérdés megoldásával, könnyen szervezhető a selmeoi misszió. A lépéseket mégis tettem már e téren. Május 25-én lerándúltam Selmeczbányára és másnap, vasárnap, az ev. lyceum nagy termében úrvacsoraosztással egybekötött isteniszteletet tartottam. Ekkor tapasztaltam az elmondottakat; ekkor láttam szükségességét a selmeczi misszió-kör megalakításának. Örökre emlékezetes jelenet lesz ez rám, de a jelenlevőkre is. Mily szívesen volt jelen mindenki ezen az isteni tiszteleten ! A meghatottság könnyei kevés szemből maradtak el. Mily felemelő, boldogító volt egyik-másik énekünknek gyülekezetben való elóneklése; mily lekötelező volt reám nézve a megjelentek szeretete, köszöneté és szeretetteljes kérése, hogy máskor is látogassam meg őket. Szívesen tettem Ígéretet, hogy hirdetni fogom köztük ezután többször is az igét; szivesen végzek köztük szertartási funkciókat, csak bizalommal kérjenek fel. ígéretet nyertem arra, hogy az ifjúság és a felnőttek gyűjtenek urasztali készletek beszerzésére szükséges összeget, s így lehet, hogy már jövő találkozásunkkor meglesznek a symbolumok, melyek összetartják híveinket és szeretetben egyesíti őket. Yan a többek közt egy nagy nevű, nemes lelkületű, fenkölt gondolkozásu és nagy műveltségű tagja Selmeezen ref. egyházunknak : dr. Bartha Béla főisk. tanár. Soha meg nem hálálható és lekötelező szívességgel ő fogadott, Ő kalauzolt, ő készítette elő a selmeczi utamat. Bírom igérel ét jövőre is e jeles világi papunknak becses támogatását illetőleg. Az ő támogatásával munkánk könnyű és gyönyörűséges lészen s a kedvező eredmény nem marad el. 10 K 39 fillér perselypénzzel, melyet urvacsorai készletre szántunk, megvetettük fedezeti alapját a selmeozi misszió-kör szükségleteinek, — hisszük, hogy a hivek buzgóságával az áldozatkészség is fokozott mértékben fog jelentkezni. Dr. Bartha Béla tanár úr látta el az urasztalát borral és kenyérrel, s engemet lekötelező szives látással ; hálás köszönet érte. Az ev. lyceum igazgatósága készséggel engedte át az intézet nagy termét; az ev. egyház adott urvacsorai készletet, egy tanítót és harmoniumot az énekvezetésére. Köszönet a testvéri szeretetért. Midőn mindezekről itt a nyilvánosság előtt elszámolok, kérve-kérem a főtiszt, és méltóságos püspök urat, szive8kedjék a selmeczi misszió-kör megalakulását előmozdítani és a kerület támogatását addigra is, míg a lévai hitoktatói állás szervezve lesz, legalább annyira megnyerni, hogy e támogatás mellett évenként 3—4 szer lerándúlhassak Selmeozre istenitiszteletet tartani. (Léva.) Bíttha József ref. lelkész. Könyvismertetés. Tavasz. Emlékkönyv. Válogatott műveiből kiadja a pápai ev. ref. főiskolai ifjúsági képzőtársulat. Pápa, 1907. Ára 2 K. 162 lap. 8-r. Ifjú emberek munkáit tartalmazza ez a csinos kiállítású könyv, és pedig többnyire annyira ifjú emberekét, hogy azok már csak ifjúságuk miatt sem alkothatnak valami nagyon kiválót. Es mégis nagyon érdekes ez a könyv, sőt figyelemreméltó és olvasásra érdemes, ha kelló' kellő szempontból tekintjük. Nem szabad felednünk egy pillanatra sem, hogy ifjak szárnypróbálgatásaival van dolgunk. S épen ezért éber érzékkel vizsgáljuk, hogy melyik műben vehetjük észre az erősebb tehetség szárnycsapását s az esetleges fogyatkozások mellett is hol sejdíthetők meg az oroszlánkörmök. Nagyon érdekes ily szempontból vizsgálgatni s összehasonlítgatni annyi talentumos fiatal ember alkotását s találgatni, hogy ebből a most még meglehetősen egyformán repkedő seregből melyik emelkedik ki hatalmas szárnycsapásokkal büszke sasként. Mert hogy mind nem lesz és nem lehet sas, az bizonyos. S egyáltalán lesz-e köztük magasba szárnyaló sas, vagy édesdalu madár?
