Dunántúli Protestáns Lap – 18. évfolyam – 1907.

VI. Könyvismertetés - Tavasz. Ism. Borsos István

ségtelen. Meg kell találni sürgősen a módját annak, hogy a „selmeczi misszió kör u — ha másképen nem lehet, Léva központtal megalakíttassék. Legjobban sürgeti ezt a diákság vallásos nevelé­sének szükségessége. Ifjaink nagy számmal járnak évről­évre a selmeczi ev. lyceum és az állami főiskolákba. Ezek absulute semmi felügyelet alatt nem állanak eggházi főhatóságunk részéről ! Tanítja őket az ev. vallástanár, konfirmálja Őket jórészben az ev. lelkész ; engedelmet kérek, nem felekezetieskedés akar ez lenni, de hívein­kért való gondoskodó érzésem mondatja ezt velem : — ez még sem helyes. Én, mint ref. lelkész, tanítom gyermekeinket legjobb tehetségem és jóakaratom szerint; tehát szent vallásunk tanítása szerint vezetem őket és mégis szükségesnek tartja egyházi főhatóságom az ellen­őrzést. Vizsgáimon, aminek én — jó lélekkel mondom — örvendek, mindig ott a ozenzor; azonban Selmeczen 47 kálvinista diák felügyelet nélkül van, vizsgájukon senki nem jelenik meg, mint egyházi kiküldött: szóval rá bizzák gyermekeinket idegen vallású vezetőikre. Hogy ez jó volna így : senki sem mondhatja ! Hogy ez hasz­nos gyümölcsöt hozna anyaszentegyházunkra : hiábavaló állítás lenne! A selmeczi misszió-kört tehát — ha a diákságra való tekintettel is — szervezni kell. Tudom, hogy nem minden akadály nélkül való vállalkozás ez ; de állítom azt is, hogy ez az akadály könnyen legyőzhető ! Legyőzhető pedig úgy, hogy Léván szervezendő azonnal a hitoktatói állás, s így a tanítási nagy mun- | kával megterhelt lelkész felszabadulván, könnyen el­láthatja a selmeci ref. hitfeleink lelki gondozását. Ter­mészetes szükséges ehez a kerület részéről némi áldozat­készség is, legalább is oly mértékben, hogy a misszió lelkésze az adandó segélyből évenként 4—5-ször láto­gatást tehessen, s az ifjak vizsgáira elmehessen, mint püspöki kiküldött, megbízott. E két kérdés megoldásával, könnyen szervezhető a selmeoi misszió. A lépéseket mégis tettem már e té­ren. Május 25-én lerándúltam Selmeczbányára és más­nap, vasárnap, az ev. lyceum nagy termében urvacsora­osztással egybekötött isteniszteletet tartottam. Ekkor tapasztaltam az elmondottakat; ekkor láttam szüksé­gességét a Belmeczi misszió-kör megalakításának. Örökre emlékezetes jelenet lesz ez rám, de a jelenlevőkre is. Mily szívesen volt jelen mindenki ezen az isteni tisz­teleten ! A meghatottság könnyei kevés szemből marad­tak el. Mily felemelő, boldogító volt egyik-másik éne­künknek gyülekezetben való eléneklése; mily lekötelező volt reám nézve a megjelentek szeretete, köszönete és szeretetteljes kérése, hogy máskor is látogassam meg őket. Szívesen tettem ígéretet, hogy hirdetni fogom köztük ezután többször is az igét; szivesen végzek köztük szertartási funkciókat, csak bizalommal kérje­nek fel. ígéretet nyertem arra, hogy az ifjúság és a felnőttek gyűjtenek urasztali készletek beszerzésére szükséges összeget, s így lehet, hogy már jövő talál­kozásunkkor meglesznek a symbolumok, melyek össze­tartják híveinket és szeretetben egyesíti őket. Van a többek közt egy nagy nevű, nemes lelkü­letű, fenkölt gondolkozású és nagy műveltségű tagja Selmeczen ref. egyházunknak : dr. Bartha Béla főisk. tanár. Soha meg nem hálálható és lekötelező szívesség­gel ő fogadott, Ő kalauzolt, ő készítette elő a selmeczi utamat. Birom igérelét jövőre is e jeles világi papunk­nak becses támogatását illetőleg. Az ő támogatásával munkánk könnyű és gyönyörűséges lészen s a kedvező eredmény nem marad el. 10 K 39 fillér perselypénzzel, melyet urvacsorai készletre szántunk, megvetettük fedezeti alapját a sel­meczi misszió-kör szükségleteinek, — hisszük, hogy a hívek buzgóságával az áldozatkészség is fokozott mér­tékben fog jelentkezni. Dr. Bartha Béla tanár úr látta el az urasztalát borral és kenyérrel, s engemet lekötelező szives látás­sal ; hálás köszönet érte. Az ev. lyceum igazgatósága készséggel engedte át az intézet nagy termét; az ev. egyház adott urvacsorai készletet, egy tanítót és har­moniumot az énekvezetésére. Köszönet a testvéri sze­retetért. Midőn mindezekről itt a nyilvánosság előtt el­számolok, kérve-kérem a főtiszt, és méltóságos püspök urat, szíveskedjék a selmeczi misszió-kör megalakulá­sát előmozdítani és a kerület támogatását addigra is, míg a lévai hitoktatói állás szervezve lesz, legalább annyira megnyerni, hogy e támogatás mellett évenként 3—4 szer lerándúlhassak Selmeczre istenitiszteletet tartani. (Léva.) Bírtha József ref. lelkész. Könyvismertetés. Tavasz. Emlékkönyv. Válogatott müveiből kiadja a pápai ev. ref. főiskolai ifjúsági képzőtársulat. Pápa, 1907. Ara 2 K. 162 lap. 8-r. Ifjú emberek munkáit tartalmazza ez a csinos ki­állítású könyv, és pedig többnyire annyira ifjú emberekét, hogy azok már csak ifjuságuk miatt sem alkothatnak valami nagyon kiválót. Es mégis nagyon érdekes ez a könyv, sőt figyelemreméltó és olvasásra érdemes, ha kellő kellő szempontból tekintjük. Nem szabad felednünk egy pillanatra sem, hogy ifjak szárnypróbálgatásaival van dol­gunk. S épen ezért éber érzékkel vizsgáljuk, hogy melyik műben vehetjük észre az erősebb tehetség szárny­csapását s az esetleges fogyatkozások mellett is hol sej­díthetők meg az oroszlánkörmök. Nagyon érdekes ily szem­pontból vizsgálgatni s összehasonlítgatni annyi talentumos fiatal ember alkotását s találgatni, hogy ebből a most még meglehetősen egyformán repkedő seregből melyik emel­kedik ki hatalmas szárnycsapásokkal büszke sasként. Mert hogy mind nem lesz és nem lehet sas, az bizonyos. S egyáltalán lesz-e köztük magasba szárnyaló sas, vagy édesdalu madár?

Next

/
Oldalképek
Tartalom