Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-09 / 23. szám

413 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 414 De legérdekesebbé akkor lesz előttünk ez a könyv, ha összehasonlítjük az előzőivel. Mert nagy múltra, fényes elődökre tekint vissza ez a könyv. Nem első ám ez már, hanem az ötödik „Tavasz11. Nem ártott volna ezt a könyv tábláján jelezni, sőt érdemes lett volna egy előszóban fog­lalkozni ezzel a fontos ténnyel. Az egyes családok büsz­kén hivatkoznak nagynevű elődeikre. Könyveknél sem kicsinylendő dolog, ha fényes előzőkre hivatkozhatnak. Ezt pedig ugyancsak megtehette volna a Tavasznak ez az ötödik kötete. Az első kötet 1845-ben jelent meg Tarczy Lajos előszavával. Ez a legvastagabb összes társai közt. Ter­jedelme 230 lap. S milyen nevekkel találkozunk benne ! Acs Károly, később jónevü iró. Domanovszky Endre, a jeles bölcsész. Jókay Mór (akkor még igy, y-nal írta a nevét) Istenítélet c. beszélye ebben jelent meg. Kerkapoly Károly szintén egy beszéllyel szerepel. Kozma Sándornak, a nagyhírű államügyésznek, három költeményét olvashatjuk benne. — Petőfi Sándornak hat ifjúkori költeményét olvashatjuk itt. Ugyancsak haragudott is érte, hogy kinyomtatták. Pedig hát nagyon jól tették, mert már ezeken is észrevehetők az oroszlán körmök. Sőt még egy hetedik költeménye is lappang ebben a kötetben, csakhogy másnak a neve alatt. S ez az „Idau c. költemény. Petries Soma, a jeles festő, három munkájával szerepel. Nagyon ismert nevű emberek e kötet irói közt még Kolmár József, Kis Gábor és Vály Lajos. Mennyi nagy, sőt legnagyobb ember a Tavasz egyetlen kötetében. Bizony büszkék lehetünk rá. A második kötet csak nagy későn, 1871-ben jelent meg Tarczy Lajosnak, mint az Önképzőkör alapítójának ajánlva. Az előszót P. Szabó Károly tanár irta s a követ­kező ifjak munkái olvashatók benne : Bacsa Béla, Éhen Gyula, Eötvös Károly, Eötvös Lajos, Gál Gyula, Gál Lajos, Györffy Géza, Hajnal István, Kacz Lajos, Kálmán Gyula, Kiss Antal, Kiss Endre, Kiss Károly, László Béla, Papp Kálmán, Rácz Géza, Sebestyén Dávid, Szabó Sándor, Szilágyi Sándor, Thaly Kálmán, Tóth Pál. Közéletünknek több jeles emberét ismerjük föl és üdvözöljük örömmel e névsorban, látván, hogy már ifjúkorukban megnyilatkozott lelkűkben a szép és jó kultusza. De mint irók magasra kiemelkednek Eötvös Károly és Thaly Kálmán. Méltó büszkeségei ők a pápai kollégiumnak s méltáu sorozhatjuk őket az előző kötet legnagyobbjai mellé. Még egy külö­nösen nagy tehetségű ifjú volt köztük, Eötvös Lajos, Eötvös Károlynak a testvér öcscse, aki ha megél, való­­szinüleg egyik büszkesége volna a magyar tudományos­ságnak. De őt ifjú korában elragadta a gyászos végzet. A harmadik kötet 1885-ben jelent meg Csepely Sándornak, mint a társulat egykori elnökének ajánlva. Előszót irt hozzá Antal Géza, mint a szerk. bizottság elnöke. Ebben a következő ifjak munkái olvashatók: Antal Géza, Babay Géza, Babay Kálmán, Bakó József, Borsos István, Csatkai Ignác, Dömény Zoltán, Fülöp József, Galamb Zoltán, Gál Lajos, Guoth Kálmán, Gyalókay László, Halasy Aladár, Halom Vince, Horváth János, K. Kiss Gyula, Kiss Lajos, Läufer Lajos, Neuwelt Ármin, Pap Kálmán, Pereszlényi Gyula, Schwarz Zsigmond, Soós Lajos, Szép Lajos és Tuba Jánosé. A negyedik kötet 1896-ban jelent meg szentgyörgyi Puzdor Gyulának, mint a képzőtársulat nagylelkű párt­fogójának ajánlva. írtak bele : Akúcs Lajos, Balogh Dénes, Boross Kálmán, Borsos István, Csajághy Károly, Freystadt Dezső, Fülöp József, Herz Emil, Lampérth Géza, Medgya­­szay Vince, Nagy László, Osvald Kálmán, Pethes Dezső, Rosenthal Géza, Sándor Benő, Steiner Kornél, Stern Ernő, Tury Zoltán, Ujváry Sándor. E kötetben Lampérth Géza két költeménnyel foglal helyet. Méltó rá, hogy kü­lön is kiemeljem. Mert mint édes szavú költő mindenki előtt ismeretes, aki e széles hazában ismeri és méltányolni tudja a szépet. Oda sorozandó az előző kötetek legjobbjai mellé. Ez a most megjelent ötödik kötet 162 lapra terjed s csinos kiállításával megnyeri a szemet. Ajáulva van nagyméltóságu dr. Darányi Ignác urnák, a képzőtársulat nagylelkű pártfogójának. Olvashatók benne a következő ifjak muukái: Bakó Lajos, Barsi Károly, Besse Lajos, Ceglédi Sándor, Csapó Ödön, Csomasz Dezső, Fejes Gábor, Halka Sándor, Kádár Géza, Kiss Géza, Kiss Zoltán, Kosztolányi Zoltán, Losonczy Gyula, Medgyaszay Vince, Nagy László, Nagy Vince, Olé Sándor, Peti Sándor, Pongrácz József, Porkoláb Gyula, Sörös Béla, Schoor Ernő, Szabó S. Zsigmond, Vajda Ernő és Végh Jánosé. Olvasom, jól eső érzéssel olvasgatom a formás, szépen szépen csengő költeményeket és jól megirt prózai mun­kákat. Örvendezve gondolok rá, hogy ezek irói nagy részben olyanok, akik az én tanítványaim is voltak. Igaz ugyan, hogy a legjobban hangzó verseknél is észreveszek némi kis reminiscenciát. De ezt nem vádképen mondom ám ! Lehetne-e ez máskép ? Minden ifjú iró akaratlanul és tudtán kívül kénytelen hozzá tapadni valamelyik nagy költő szárnyaihoz. Azéhoz, aki legjobban hat rá. Olvas­gatás közben örömmel tapasztalom, hogy egynémelyik köl­teményben észrevehető az erőteljesebb szárnycsapás s egynémelyik munkában fölcsillan a magasabbra hivatott tehetség. Szívből kívánom, hogy e kötet irói közűi a tehet­séggel párosult lankadatlan kitartás többet is emeljen ki, mint olyat, aki méltán sorakozik az előző kötetek leg­nagyobbjai mellé. A többi pedig, akit nem arra hivott a végzet, hogy mint a múzsák fölkent papja gyönyörköd­tesse nemzetét, becsületes kitartó munkájával érdemelje A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból KA titer TOKAJI szamorodni bort A A koronáért, kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom