Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-17 / 11. szám
Tizenhetedik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1907. március 17. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ... , Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Mßtjjßlßllik ÜIÍIldBIl VfiSámap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János — • szerkesztő czimére küldendők. —. ■ . főmunkatárs czimére küldendők. ----Imádság. A zsinat megnyitásakor, 1907. március 12-én elmondta Antal Gábor püspök. Nagy Isten! Hatalmas mennyei Felség! Te vezérled örök időktől fogva végetlen bölcsességeddel és atyai jóságoddal az emberiség sorsát, egyszer a békesség, a nyugalom és a jóllét verőfényes pályáján, másszor a küzdelemnek, harcok, veszedelmek és megpróbáltatások rögös és fárasztó utain, az általad örök végzésedben meghatározott cél felé, amelyet emberi értelmünk sem előre be nem láthat, sem meg nem változtathat. Mi gyarló, emberek, múlandóság és változás alá vettettünk egyenként és nemzedékenként. A Te kegyelmedből nyert isteni szikra, a lélek birtokában sem vagyunk képesek arra, hogy nagy és messze kiható alkotásokat hozzunk létre saját erőnkből, a Te örök céljaid elérésére. Legnemesebb törekvésünk csak az lehet, hogy alkalmas eszközök legyünk a Te munkás kezeidben az által, hogy hassa át lelkünket a Te fénylő szellemednek világossága, nemesítse meg érzelmeinket a Te lényedből kiáradó végetlen szeretet és irányítsa akaratunkat a Te igédben és a Te szent fiad az Ur Jézus Krisztusban megjelent tiszta erkölcsi törvény. Alázatos szívvel, vallásos érzéssel valljuk meg tehát, hogy mind az a jó, amit egyházunk, hazánk, társadalmunk javára tehetünk : a Te kegyelmedből való. Téged illet a hála, a dicséret és dicsőség azért, Atyánk, hogy a mi magyar reformált egyházunkra az emberiség művelődésének történetében oly fontos feladatot bíztál, hogy ezen a helyen legyen egyházunk a tiszta evangéliomi igazságnak képviselője, hirdetője, végvára és ezzel egyszersmind a lelkiismereti szabadságnak élesztője, fenntartója, egy kiváló lelki és testi tehetségekkel általad megáldott népben az igaz nemzeti öntudatnak, az önállóságra való törekvésnek ébrentartója és támogatója. Neked adunk hálát, óh jó Atyánk, hogy őseinknek századokon keresztül erőt adtál, hogy nehéz körülmények között is e nagy feladatot teljesíthessék. Mert Te adtad kezünkbe az erőt és hitet. Te adtad keblünkbe a meggyőződést, a bizodalmát a Te jóságodban és az igaz ügy diadalában, Te adtad, hogy őseink fáradtak, munkálkodtak, küzdöttek; de el nem csüggedtek és a Te segedelmeddel kivivták ügyünknek diadalát, reánk szent örökségül hagyván egyházunk szervezetét és szabadságát. Óh Atyánk ! Óh Istenünk ! Kérünk, hogy amit őseink kivívtak, megszereztek, segélj minket mennyei erőddel, hogy azt meg is tarhassuk és a fejlődő viszonyok kívánalmaihoz és szükségleteihez képest tovább fejleszthessük, a mi célja mostani munkánknak, mai összejövetelünknek. Óh Atyánk, Te látod a mi szivünket, tudod, hogy mindnyájunk keblében él a jó akarat, hogy olyat alkossunk, ami egyházunkra üdvös, hogy egyházunkat szilárd alapra helyezzük, a jövendő fejlődés lehetőségét egyházunk külső és belső életében biztosítsuk, hogy mindenek ékes és jó rendben történhessenek, — azt elérhessük. De a mi törekvésünk, ha jó is, ha nemes is, magában véve sikertelen, ha a Te áldásod és támogatásod nem kiséri azt. Kisérje ezért munkánkat a Te támogatásod és ne hagyd elfelejtenünk, hogy őseink igaz, erős hittel, Te beléd vetett bizalommal, magas erkölcsi érzettel, egymás kölcsönös támogatásával vívták ki a diadalt és biztosították egyházunk fennmaradását. Mert a törvény magában véve mindig tökéletlen és ha tökéletes volna is, hamar meghaladja az idő, elavul és erőtlenül. De nem erőtlenedik el soha az az alap, amelyet Te vetettél még az Ur Jézus Krisztusban, nem évül el soha az az örök törvény, amelyet Te hirdettél szent fiad által, hogy tiszteljed a Te Uradat, Istenedet, teljes szivedből és szeressed felebarátodat, mint tenmagadat.
