Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-15 / 50. szám
889 890 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. vább s irodalmilag élvezhető alakba öntvén, az egész tanítási rendszert a latinról magyarra átalakították ; akik tanári pályára a mai értelemben alig készültek, majd mindenben autódidakták voltak és mégis úgy a szaktudományokban, mint az általános ismeret gazdagságában rövid idő alatt oly magasra emelkedtek, amenynyire a mai nemzedék közül kevesen jutnak fel, akik oly kevéssé rendelkezhettek a tudomány és irodalom segédeszközeivel, könyvtárakkal, szertárakkal, folyó iratokkal és mégis hosszú időre szóló alapvető munkát végeztek s akiknek, hogy ezt se hagyjam említés nélkül, együtt sem volt annyi anyagi 50 éves szolgálat utáni javadalmazásuk, mint amennyit — Istennek hála érte — most egy tanárnak tudunk adni 25 évi szolgálat után, nem említve azt, hogy nyugdíjra sem volt semmi kilátásuk. Ezen szempontokból tekintve az ő működésüket, irányukban nemcsak tiszteletet, de csodálatot érzünk. Főiskolánk ezen kiváló tanárai között a legkiválóbb, a vezető és alkotó szellem, a hajtó és ösztönző erő, főiskolánk egész életének átalakítója, főiskolánk életében egy korszak megteremtője Tarczy Lajos volt. Világos tiszta értelem, mély felfogás, önálló egyéni gondolkodás, a meggyőződés nyilvánításáról megingathatatlan bátorság, a tudománynak magáért, a benne rejlő igazságért való szeretető, főiskolánkhoz igazi gyermeki, az ifjúsághoz nemes atyai szeretettel való ragaszkodás, fáradhatlan munkakedv, minden szépért, jóért való nemes lelkesedés voltak azon kiváló tulajdonok, amelyek őt mint tudóst, mint embert, mint tanárt ékesítették. Nem lehet feladatom itt, hogy tüzetesen foglalkozzam azzal, miként értékesítette Tarczy Lajos e kiváló tulajdonokat 51 éves tanári pályája alatt oktatói és irodalmi működésében, csak annyit kívánok tehát kijelenteni, hogy kiváló volt, nagy volt egész működésében, de legnagyobb volt mégis mint tanár, a tanszéken. Sok ezerre megy Tarczy Lajos tanítványainak száma, ezek közül sok százan folytatták tanulmányaikat utóbb belföldi és külföldi magasabb tanintézetekben, de én nem találkoztam eddig Tarczy Lajos egyetlen olyan tanítványával, aki teljes őszinteséggel úgy ne nyilatkozott volna, hogy olyan tanárt, akinek előadása világosabb, vonzóbb, figyelmet lebilioselőbb, a maga körében és fokozatában alaposabb lett volna, mint Tarczy Lajos volt, nem ismert és nem hallgatott sehol. Ő nemcsak a katedrán tanított, hanem mindenütt, ahol a tanuló ifjúsággal érintkezett, ezt az érintkezést pedig nem kerülte, hanem inkább kereste. Valóban ma már alig tudom megmagyarázni az óra beosztásból, de ifjúkori kedves emlékeimből és későbbi tiszttársi tapasztalataimból tudom, hogy7 midőn Tarczy Lajos a tanóráról az iskolából kijött, tanítványainak egész csoportja csatlakozott hozzá, elkísérte őt egészen háza kapujáig b ő úgy saját tantárgyából, mint a tudomány más ágaiból, a társadalmi, iskolai vagy egyéni élet követelményeit illetőleg felvetett minden kérdésre sok oldalú ismereteinek gazdag tárházából mindig szívesen adott az általa annyira szeretett tanulni vágyó s előre törekvő ifjúságnak felvilágosítást, feleletet, útbaigazítást, intést és háza kapujában tanítványaitól, mint bizalmas jó barátaitól vált el. Nem féltette ő a tanítványaival való bizalmas érintkezéstől tanári tekintélyét, nem is félthette, mert minden tanítványa érezte a vele való érintkezésben azt a titkos erőt, ami a valódi nagy emberekből, — hogy úgymondjam — kisugárzik és mindenkitől, aki e delejes körbe bele jut, hódolatot követel. Ezért volt Tarczy Lajos pápai főiskolánknak félszázadon keresztül egyik legtiszteltebb alakja, tanítványainak szeretettel övezett bálványa, amely szeretet nem csökkent az idő folytán, hanem erősödött, amint az iskolából kikerülve a világot és abban az embereket jobban megismerték. Tudományos érdemeit elismerte és méltányolta a Magy. Tud. Akadémia azzal, hogy már ifjú korában levelező, majd nem sok idő múlva rendes tagjává választotta, természettani munkáját a „nagy jutalommal“ tüntette ki, a Kisfaludy Társaság azzal, hogy egyik munkáját pályadíjjal jutalmazta. Kimutatták irányában szereteti!két és ragaszkodásukat tanítványai azzal, hogy kiadták kőnyomatban arcképét ilyen címmel „hála jeléül tanítványai“ és tanári 50 éves jubileuma alkalmával az ő nevére és emlékére főiskolai ösztöndíjalapra 5000 koronát képviselő alapítványt gyűjtöttek össze s kimutatta tiszteletét a dunántúli ref. egyházkerület, amidőn az 1880. év nov. 5-én megünnepelte az Ő 50 éves áldásos tanári működésének örömünnepét. Ennyi munka, ennyi érdem indította főiskolánkat és egyházkerületünket arra, hogy 100-ik évfordulóján azon napnak, amidőn az isteni gondviselés a nagy Tarczy Lajost nekünk és a hazának adta, kegyelettel emlékezzünk meg ünnepélyesen ő róla s egyszersmind ezen alkalommal tegyünk eleget azon kötelességünknek is, hogy az ő arcképét, amelyet eddig könyvtárunkban kisebb alakban és fiatalabb korából őriztünk, nagyobb alakban, éltesebb korában ábrázolva lefestessük, főiskolánk díszterme számára, hogy ott elhelyezve többi nagyjaink arcképe mellé, ez az ackép- melyet ezennel leleplezünk, szolgáljon buzdításul, példányképül ezen intézet tanárainak és tanítványainak egy iránt arra nézve, miként kell a tudományt, annak ápoló dajkáját: a főiskolát szeretni, a nemes nagy célokért lelkesedéssel munkálkodni, egymás irányában kölcsönös tisztelettel, bizalommal szeretettel viseltetni s a nemes munka és A TOKAJI BOR termelők Társasága szállít Tokajból TOKAJI BORT 3 éves szamorodni j 5 éves aszú puttonos QA 0'7 literes QQ koro- i 1A 0'5 literes 110 koroűv palackot AU náért | *A palackot **0 náért ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására.
