Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

827 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 828 keresztség hitelesen igazolja előttem. Nem úgy gondol­tam ki, nem az érzésvilágom teremtette ezt a jogot, mivel örök igazság, és az utcaseprő, aki a sarkon ka­lapot emel előttem, épen úgy részese, mint én. 0 is Isten fia és restelném másnak tekinteni. Isten képe homályos lehet rajta, vagy félig-meddig letörölve róla, de azért mégis megvan. Még a vámszedőkben és a bűnösökben is megvolt, akiket Krisztus embereknek tekintett, jóllehet ezért korának álszenteskedői nagyon elitélték. Ezt a nagyszerű, boldogító igazságot hirdeti a keresztség, még pedig nem mint valami konvencionális intézkedést, hanem mint Isten törvényét. Nem tudom, kedves Trench, hogy ez a hevenyé­szett \ázlat egészen érthető-e? De minden szavát iga­zolni tudnám kötetekre menő bizonyítékokkal és rokon gondolatokkal. Ám nem akarok még hosszadalmasabb lenni. Arra a kérdésre, hogy a gyűlés helyesen hatá­rozott-e, igennel felelnék. Gorham véleményét nem tar­tom ugyan az anglikán egyház felfogásával azonosnak, de vele teljesen összeférhetetlennek sem és igen sajnál­nám, ha az egyház annyira szűkkeblű volna, hogy a felfogásban nyilvánuló ilyen árnyalatok kizárására köte­lezettnek érezné magát. Kétségtelen, hogy a püspök véleménye betű szerint jobban megegyez az egyházi for­mulával és hogy számos hangadó lelkész vallja. Ám én azt hiszem, hogy szívesebben elveszítenék e földön mindent, mintsem az ő véleményéhez csatlakozzam, azt hirdessem és benne bizzam. (Folyt, köv.) (A pácza-Szakállas.) Osváth Kálmán ev. ref. lelkész. Lapszemle. Az Erdélyi Prot. Lap május 30.-iki sz.-ban Nagy Károly „Uj korszak küszöbén“ cimen arra buzdít, hogy gondnokaink, papjaink értsék meg az idők jelét. „Fe­lülről többé nem lehet összetartani semmi társadalmi szervezetet, sem az államot, sem az egyházat, a „néppel a népért“ a hitközösség, az élő vallásosság biztos tala­ján kell munkálódni. A jövendőt csak a lélek és a lel­­kekre irányult önzetlen munka biztosíthatja. Milyen igaz beszéd. És mégis a lelkipásztorokkal nem törődnek a vezérek ! Veterán „A régiek elmúltak és mindenek megújul­tak“ cimen papokat, gondnokokat arra buzdítja, hogy vállvetett munkával az új szervezet nyomán új életet támasszanak minden vonalon. A következő számban Szamosmenti „Sürgős teen­dőink“ eimmel az uj E. T. alapján 12-féle szabály­­rendelet készítését javasolja azzal a figyelmeztetéssel, hogy a közgyűlések minél kevesebbet ruházzanak át a tanácsokra, ne képviseltessék és helyettesíttessék magu­kat a tanácsokkal s ne engedjék, hogy a tanácsok kor­mányokká nőjjenek. A junius 13,-iki számban a kollégiumi ig.-tanácsok címmel, az új törvény rendelkezéseit magyarázza. A lelkészi nyugdíjintézeti ügyben kiadott végrehajtási uta­sítás közlése után, X -j- Y-t iparkodik a szerkesztő az annyira gyökeres változtatások szüksége és helyessége felől meggyőzni. A junius 20-iki számban Király Béla ref. lelkész „Református önkormányzatunk“ cimen azt hangoztatja, hogy prot. elv szerint a lelkész nem lehet parancsoló zsarnoka az egyházközségnek, hanem inkább szerető édesatyja az ő híveinek. A szeretet kölcsönösen kötelező. Nemcsak a lelkésznek kell híveit, de ezeknek is kell szeretniük lelkipásztorukat. A reformáció az egyénre terelte a vallásnak üd­vözítő hatását, azért ezt a fcelvet nem szabad figyel­men kívül hagyni, sőt inkább ezt fejlesztenünk kell. Igazgató-tanács ülésének ismertetése után Benedek Dénes e. elnök elnöki megnyitója és emlékezése van közölve dr. Kovács Ödöntől. Az Evangélikus őrálló május 10-iki számában be­fejezi „Egyetemes Püspök (! ?) c. cikkeit, azzal a véle­ménnyel, hogy ev. felfogás szerint az egyházi hatalmat nem egyes ember, hanem csak egy a közbizalmat kép­viselő testület gyakorolhatja. Az egyetemes püspök esz­méjét nem helyesli, mert minő viszony alakulna közte s az ügykörükben ugyanazon munkában fáradó kerü­leti püspökök között? Az ev. tanárok személyi pólléka cimen —y jelzi, hogy a közoktatásügyi miniszter az 1906/7. év felére az ev. gimnáziumok igazgatóinak, tanárainak és torna­­tanítóinak fizetés-kiegészítésére — két félévre — 108812*60 koronát utalványozott ki. Az egyháznak sür­getni kell, hogy e segély törvényben is biztosíttassék. — A tanárok összes szolgálataik után nyerjék díjazá­saikat. Ismeretlen, hogy az egyes fokozatokba az előme­netel a jövőben mily elvek szerint fog végbe menni ? Nagy megnyugtatására szolgálna a tanárságnak, ha az állami tanárokkal szemben tanúsított eljárás szerint lenne a fokozatos emelkedés a felekezeti tanároknál is keresztül víve. Egyiknél a megválasztás napja, másiknál a szol­gálat kezdete van kezdő időül feltüntetve, egyformasá­got kell itt is behozni. Geduly Henrik „Finn ev. lelkész hazánkban“ eimen a finnországi viszonyokat ismerteti. A híven teljesített sokféle szellemi, erkölcsi munkáért a lelkész minimális fizetése 3000 finn márka (ugyanannyi korona); a köze­pes fiz. átlaga ; 6000 márka ; a tanító minimális fizetése : 1200 márka, 2 — 3 szobás lakás és egy hektár föld. A május 24-iki számban Pünkösd ünnepén címmel buzdít az új célok, új feladatoknak krisztusi lélekkel leendő megoldására. Küzdeni kell az elvadult szociál­demokrácia hatása alatt terjedő hitetlenség ellen; de küzdeni kell a nemzetre és evangeliomra egyaránt vesze­delmes klerikalizmus ellen is. Az egyetemes püspök eszméjét védi Zsilinszky Mihály hangoztatva, hogy az ev. szászok igen helyesen oldották meg ezt a kérdést olyképpen, hogy ott a

Next

/
Oldalképek
Tartalom