Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

825 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 826 ref. lelkészegyesület által felállítandó jótékony intézet támogatására szolgál. 27. §. Az egyesület feloszlását, vagy alapszabá­­bályaiuak módosítását célzó határozatok, foganatosítás előtt, megerősítés végett a m. kir. belügyminiszter elé terjesztendők. 28. §. Ha az egyesület a jelen alapszabályokban kitűzött céljától és működési körétől annyira eltérne, hogy működésének folytatása az állam vagy az egye­sület tagjainak anyagi érdekét veszélyeztetné: műkö­dése a m. kir. alkotmányos kormány által felfüggesz­­tetik s az erre elrendelendő vizsgálat eredményéhez ké­pest az egyesület az alapszabályok pontos megtartására felosztás terhe alatt utasíttatik, esetleg végleg fel is oszlattatik. 29. §. Ez alapszabályt minden belépő egyesületi tag aláirja s ez által magát annak megtartására és az általa választott tagság után illetékes tagsági díjnak 6 éven át leendő fizetésére kötelezi. A tagok aláírásával ellátott alapszabály-példány az egyesület levéltárában megőrzendő. Jelen megállapított alapszabályok megerősítés vé­gett a m. kir. belügyminiszterhez felterjesztetnek. Robertsonról. — Részlet Broicher „Robertson élete levelekben“ című müvéből. — (Folytatás.) A pogány is Istenfia, csakhogy nem tudja. A hittérítő közli vele és felszólítja, hogy lépjen királyi jogainak gyakorlatába. Mindaddig hiába Isten fia de iure, mig csak valósággal azzá nem lesz, azaz inig éle­tét és jellemét istenfiuságához illően meg nem nemesíti, mig tisztaságra és szentségre nem törekszik, hogy rneny­­nyei atyjához hasonló legyen. Ha ezt megtette, újjá­született. Mig azelőtt nem tudta, hogy Isten fia, addig most, miután újjászületett, meg van róla győződve. Igen, az egyház nyelvhasználata szerint eddig tényleg harag­nak fia volt. De ez nem a sajátképeni igaz állapota, sőt hamis és emberi természetünkkel ellenkezik. Ennek igazolására néhány szentirási helyett hozok fel: „Mivel­hogy pedig fiák vagytok, kibocsátotta Isten az ő lelkét a ti szivetekbe stb.“ ; tehát fiák már újjászületésük előtt. Újjászületni annyi, miut épen a fiuság alapján a fiuság leikével felruháztatni. íme ebben rejlik a különb­ség a de iure és a de facto közt; ez az utóbbi az előb­­bin alapul. Továbbá: „Az övéi közé jőve és az övéi őt be nem vevék“ ; tehát az övéi voltak, de iure : fiák. „Valakik pedig őt befogadták, ada azoknak ily méltó­ságot, hogy Isten fiaivá lennének, tudniillik azoknak, akik az ő nevében hisznek,“ azaz az ő atyai nevét. Ismét másutt : „Mely bárkához hasonló keresztség pél­dája most minket is megtart“ (I. Pét. 3., 21.). Képle­gesen ugyanazon a módon tart meg, amint a koronázás a királyt királylyá avatja. Ezért szeretem a keresztelési litburgia nyelvhasználatát. A keresztség tehát örök ténynek hiteles symbo­­luma ; örök igazság, amely időben valósul meg s ame­lyet az „akkor és ott“ korlátái közé szorítunk. Akkor és ott — tesz Isten fiaivá. De csak olyan ténynek megvalósítása, amely már a keresztség előtt létezett. Egy Krisztus által kijelentett s az egész emberiségre nézve érvényes igazságnak megvalósulása. Én sem az exeteri püspökkel, sem Gorhammel nem értek egyet. A püspök teljesen a tridenti zsinat állás­pontját képviseli és azt hiszi, hogy keresztelés közben csoda történik. Az az ember, aki jog szerint nem Isten fia, egy formulának alkalmazása és a vízzel való meg­­hintés folytán csodás utón azzá lesz. Úgy véli, hogy az örökké való az ember varázs szavára leszáll. Ez ba­bona és nem keresztyénség s én ellene vagyok e fel­fogásnak, mert egy tényt kohol, holott azt, mint a saját alapját, csak igazolnia kellene. Ellene vagyok, mert azt a tényt, amiért a Megváltó meghalt, hogy de iure minden ember Isten fia és amely kötelezi Őt, hogy de facto is azzá legyen — tagadja. Goorham véleményét még kevésbbé fogadhatom el. A püspök nézetének legalább van egy előnye : a szektás szükkeblüséggel szembeszáll és nem akarja el­dönteni, ki az Isten fia s ki nem, mert azt, aki a ke­­resztségbeu részesült, mind annak tartja. Gorham ellen­ben úgy vélekedik, hogy a keresztelés tartama alatt olykor csoda történik, olykor pedig nem. A csoda — ahogy ő mondja — előlegezett kegyelem folytán követ­kezik be. Véleménye szerint tehát még a megkeresz­teltek sem mindnyájan Isten fiai, az egész emberi nem­ről nem is szólva. Ezzel a szektás szükkeblüségnek, a kölcsönös megszólásnak s az annak megállapítására irá­nyuló törekvésnek, hogy ki a választott és ki nem? — tág teret nyit. Sőt — mi több — mindenkit annak a kinos bizonytalanságnak tesz ki, hogy Isten fiának vallja magát, holott tényleg nem az. Gorham e véle­ményével a saját tévedése mellett még a püspök fel­fogásának minden hibáját is képviseli. A folyton vál­tozó, bizonytalan emberi véleményre bízza annak meg­ítélését, vájjon a keresztség zálogul adatott-e nekünk, amelyre támaszkodhatunk ? Tudom, hogy jogom van ahhoz, hogy Isten fia legyek és Isten fia gyanánt éljek. Ha e jogommal nem élek, nem lépek a rám váró örök­ség élvezetébe. Honnan tudom ezt? Onnan, mert a A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból KA titer TOKAJI szamorodni bort A A koronáért, v/vr kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására. V/V/

Next

/
Oldalképek
Tartalom