Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-20 / 42. szám

753 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 754 megyei lelkészértekezleteknek. Az ÖBBzes esatlakozottak nevében készített emlékiratban forduljunk a konventhez tiszteletteljes, de nyomatékos kérésünkkel, hogy ezen hatóságunk a legsürgősebben váltsa valóra az egyházi törvény I. cikk 1 14. §-ában kimondott minimális fize­tést és korpótlékot. Benedek Pál arra nézve terjeszt be indítványt, hogy a fizetésrendezés már az 1908-dik év január 1-től kezdődjék és ez iránt a kultuszminiszter és a képviselő­ház kerestessék meg; továbbá az iránt, hogy miután a kongruás lelkészeknél eddig nem tétettek meg a tör­vény 11. §-a által megengedett összes levonások és ennek következtében a kongruás lelkészek nagy károso­dást szenvedtek, kerestessék meg a kormány a hiány sürgős pótlására. Az előadói és a Benedek-féle javaslatokhoz Kiss Lajos, Szuhay Benedek, F. Varga Lajos és Hamar István szóltak hozzá. F. Varga Lajos azt a közvetítő indítványt tette, hogy ha a konvent nem tenné magáévá a lelkészi fizetések rendezésének sürgetését, akkor for­duljon az egyesület a kormányhoz és a törvényhozáshoz. Hamar István, a 48 : XX. végrehajtására vonatkozólag már meghozott elvi határozat alapján azt hangsúlyozta és az előadói javaslatba annak bepótlását kívánta, hogy a konvent sürgesse a fizetésrendezést a kormánynál és a törvényhozásnál „addig is, míg az egyház azt, a 48: XX. végrehajtása mellett, belkörüleg eszközölheti.“ Nagy István előadó záróbeszéde után a kongresz­­szus az előadói javaslatot fogadta el, a Hamar féle pótlással, Benedek és F. Varga javaslatait pedig mel­lőzte, meglévén afíelől győződve, hogy a konvent a lelkészi fizetések rendezését komolyan sürgetni és meg­oldani igyekezik. Ezzel a délelőtti ülés berekesztetett. Délután, mivelhogy a múzeum nagyterme nem állott tovább rendelkezésre, az egyházi elöljáróság enge­délyével, a gyűlés a ref. főgimnázium nagytermében folytatódott és fejeződött be. Ekkorára a kongresszus tagjai már jó nagy részben eloszlottak s a kongresszus jelentékenyen lefogyott. Pedig még fontos tárgyak voltak hátra. Péter Mihály előadó a kivándorlás kérdését és annak ellenszereit fejtegette, beható tanulmányon ala­puló előadásában. Határozati javaslatában kir ondani kérte: 1. a kötött birtokok parcellázását és ■' oknak vagy eladását vagy örök bérletbe adását; 2. a kis em­berek terheinek a helyesebb adórendszer utján való könnyítését; 3. az iskolázás intenzívebbé és hazafiasabbá tételét; 4. a papságnak a szociális tevékenységre fel­hívását és 5. a korcsmák vasárnapi bezárását. Kontra Aladár az előadói javaslatot még az uzsora és a végrehajtási törvény revíziójának sürgetésével kí­vánta megtoldani ; Benkő Albert pedig, a saját munkál­kodásából felhozott érdekes adatok mellett, a leendő lelkészeknek a gazdasági és háziipari ismeretekre is nevelését sürgette. Szuhay Benedek, dr. Székely József és Czeglédy János hozzászólása után az előadói javaslat, Kontra és Benbő pótlásaival, egéBz terjedelmében elfogadtatott. Csia Kálmán előadó az egyházi sajtó és közelebb­ről az egyesületi közlöny kérdését vezette be, s hatá­rozati javaslat értelmében kimondani kérte: 1. egy protestáns politikai napilap megindításának szükséges­ségét ; 2. egy egyesületi közlöny megindítását; 3. az előkészületek megtételére egy sajtóügyi bizottság kikül­dését : 4. a prot. napilap érdekében való országos gyűjtés megindítását; 5. a lelkészegyesület tagjainak arra felkérését, hogy az előzetes költségek fedezésére államadójuk 10°/,,-át fizessék be; 6. addig is, mig a prot. napilap létrejöhet, a Magyar Szónak a tagok tá­mogatásába ajánlását. E tárgynál Miklós Géza egy olyan közvetítő ja­vaslatot tett, amit jó lett volna egyhangúlag elfogadni; mert teljes figyelembe részesítette azoknak felfogását, akik nagy pártolói a Magyar Szónak és kielégítette azokat is, akik nem értenek egyet ezekkel. A M. Szót illetőleg nem volt benne semmi állásfoglalás. Elég kár, hogy ezt azt indítványt csekély szótöbbséggel leszavaz­ták. A vita itt igen hosszúra nyúlt. A M. Sz. barátai igen melegen emelték ki azt a bátorságot, nyíltságot, állhatatos következetességet, amellyel megindulása óta küzd a klerikálizmus veszedelme ellen és a protestáns egyházaknak az állam részéről, az 1848 : XX. t.-c. alap­ján, nagyobb mérvű segélyezése mellett. Ezt nem is vonta kétségbe senki; sőt elismeréssel említette mindenki. Csupán azt a hangot ítélték el a M. Sz. ellenesei, amely - lyel harcolni szokott s ami teljességgel nem illik olyan magas értelmi színvonalon álló s különben is olyan tiszteletreméltó állást betöltő egyénekhez, amilyenek a ref. lelkészek. Az elfogadott határozati javaslat ennek folytán egyenesen ki is mondotta, hogy elvárja a M. Szótól, hogy hangja a ref. lelkészi kar intelligenciájá­hoz illő legyen. Már is megállapíthatjuk, hogy e vára­kozásnak a M. Sz. megfelel. Olyanok is konstatálták ezt, akik a lelkészi kongresszuson nem voltak jelen. Hamar Istvánnak, az ügyvezető titkárságról le­mondása és helyébe dr. Ferenczy Gyulának megválasz­tása után a kongresszus az indítványok tárgyalására tért át. Indítvány, kisebb-nagyobb jelentőségű, volt egy egész rakás. Ezekből azonban csak Morvay Ferencnek dr. Székely József által előterjesztett és az új zsinati törvény VII. cikkére vonatkozó indítványát vették tár­gyalás alá, a többi indítványokat, tárgyalás és előké­szítés végett, a választmányhoz tették át. Morvay Ferenc indítványát, többek hozzászólása után, BenkŐ Albert módosításával fogadták, kimondván, A TOKAJI BOR termelők Társasága szállít Tokajból TOKAJI BORT 3 éves szamorodni I 5 éves aszú puttonos Őrt 07 literes Őrt koro- i -jO 05 literes Ä0 koro­­rtU palackot rtü náért | Irt palackot “0 náért ládáiéin hérmeTitve a megrendelő vasúti állomására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom