Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-22 / 38. szám
Tizenhetedik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1907. szeptember 22 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ES ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI EV. REF. EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények ^ Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden Vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János — szerkesztő czimére küldendők. ~ .. . főmunkatárs czimére küldendők. .... Részlet Antal Gábor püspök úr évi jelentéséből. Ref. egyházunk elemi iskolai tanügyei jövö fejlődésére a legjelentősebb esemény a nem állami népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól szóló 1907. évi XXVII. t.-cz. megalkotása és az ennek végrehajtása tárgyában kelt 76000/1907. számú miniszteri utasítás és rendelet kiadása, ügy a törvény, mint a rendelet sokkal ismeretesebb az egyházkerületi közgyűlés tagjai előtt, mintsem azok tartalmát ismertetnem kellene. Csak őszinte elismeréssel kell nyilatkoznom úgy a törvény tervezőjéről Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter úrról, mint a törvényt megalkotó országgyűlésről, hogy a tanítók és ezzel a tanügy érdekében az anyagi téren megtették mindazt, ami a jelen viszonyok között megtehető volt és megszüntettek a törvény által több olyan méltánytalanságot, például hogy eddig a kántortanitók fizetésébe a kántori dij beszámíttatott, de a nyugdíjba nem, ami örökös és méltó panaszra adott okot. Nagy megnyugvással fogadhatja egyházunk ezen törvényt, amely a felekezeti tanítók fizetését hosszabb szolgálat után államsegéllyel 2200 koronáig egészíti ki és a több ideig egy helyen működő kiváló tanítóknak még 200 kor. személyes pótlékot is helyez kilátásba. Ha a törvény, úgy amint szentesítve van, rövid időn végrehajtatik, meglehetnek elégedve tanítóink, mert javadalmuk versenyez bármely müveit állam tanítóinak fizetésével és jelenleg jóval fölözi a lelkészek legkisebb javadalmát. Lehet ennélfogva reménylenünk, hogy tanítóink most már igazi odaadással és buzgón fogják betölteni mindazon kötelességeiket, melyekre az iskolai és az egyházi élet terén mint tanítók, énekvezérek és elemi hitoktatók vállalkoztak. Annak daczára, hogy ily nagy elismeréssel vagyok a törvény nemes intenciói és annak megalkotója nagy érdemei iránt, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy van annak úgy állami, mint tanügyi szempontból egy olyan hibája, amely az eredetileg egységes és határozott czélt szolgáló törvény összhangját tönkre tette. Értem ez alatt a törvénynek a szerzetes-tanítókra vonatkozó utólagosan becsusztatott különleges és kivételes intézkedéseit. Nem gondolom, hogy elfogultsággal és türelmetlenséggel lennék vádolható még akkor sem, hogy ha általában a nevelésnek és oktatásnak a szerzetesekre való bízását nem tartanám helyesnek, mert hiszen az köztudomású dolog, hogy a legműveltebb, leghatalmasabb, legvirágzóbb nemzeteknél az ö tanítói szereplésük vagy megszüntettetett, vagy mind szükebb körre szorittatik. De ha másnak más nézete van e tekintetben és másként Ítéli meg az emberiség fejlődésének folyamát a középkortól napjainkig, azt is megtudom érteni. Hanem azt nem tartom semmiképpen állami szempontból megengedhetőnek, hogy egy egységes oktatási törvényben, amelynek összes intézkedései minden felekezeti iskolára és tanítóra érvényesek, egyedül a szerzetesekre nézve történjék külön kivételes intézkedés. Pedig ez az eset forog fenn a nem állami iskolák jogviszonyaira és tanítói javadalmazására vonatkozó törvényben és az annak végrehajtására vonatkozó 76000. számú rendeletben. Minden iskola segélyezési ügyének ellátása a törvényhatósági közigazgatási bizottságra van bízva, egyedül a szerzetes iskolákhoz nincs semmi köze a bizottságnak, azoknak segélyezési ügyét maga a miniszter közvetlenül az egyházi hatóság ajánlata alapján intézi el. Ezen intézkedés amennyire abszolutisztikus irányú, épp annyira ellenkezik a mai áramlat azon törekvésével, amely a törvényhatóságok jogainak és hatáskörének kiterjesztésében látja a szabadság és alkotmány egyik biztosítékát.
