Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-27 / 4. szám
57 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 58 katholikus alapokat, úgy a vallás- és tanulmányi alapot, mint minden egyéb egyházi alapítványt és vagyont eredeti rendeltetésük (talán a várak építését és föntartását, katonaság tartását, telekkönyvek és szegény-ügy ellátását is érti?!) céljaira egyházunk hatóságainak, illetve a most létesülő' kath. autonómia rendelkezésére követeljük. A mi a mienk, nem adjuk; senki tőlünk el nem veheti« . .. Hiszen ismerjük mi a miniszter úrnak az alapok és alapítványok jogi természetéről 1882-ben kifejtett véleményét. De azt is tudjuk, hogy az országgyűlés a kérdést nem oldotta meg olyan irányban. Tudjuk, hogy igen sok tekintélyes jogász, köztük Giczi Kálmán, no meg Deák Ferenc is, más véleményen voltak, mint ő. Ide vonatkozóan Deák azt mondotta 1873-ban az országgyűlésen : »Azt hiszem, nem kell kimondani, hogy az egyházi javak elvétetnek; hanem meg kell különböztetni, hogy mik az egyház valóságos tulajdonai és mik a státus tulajdonai a maga kulturális céljaira. Es ha ez meglesz különböztetve és a státus a magáét megtartja és használja: a másik el vételét azért is károsnak tartanám, mert akkor a státusnak kellene födözni a kultusz-költségeit. . .« Amikor mi azt mondjuk, hogy ha a római kathoiikusok részesülnek az állam-vagyonban és pedig ugyancsak bő mértékben, tehát követeljük mi is a magunk jogos részét: akkor korán se gondolunk arra, hogy vétessenek el tőlük is, tőlünk is azok az alapítványok, amelyeket egyesek vallásos buzgóságból istenes célokra adtak, vagy amiket mi is, ők is okos takarékossággal hosszú időn át szereztünk; sőt még azt se kívántuk, hivatalosan legalább nem, ha egyesek tették is -—, hogy vétessenek el tőlük is, meg a görögkeletiektől is az á 11 a m i eredetű javak ; hanem csak azt követeljük, hogy azt a jóságot, amiben századok óta bő részük van nekik, éreztesse már egyszer az állam velünk is, annyival inkább, mert egy nagy időnek nagy törvényhozása kötelezte is rá már régóta. Ezért esik most nagyon rosszul, ezért támaszt bennünk nagy aggodalmat Apponyi grófnak az a nyilatkozata, amelynek egyenesen az az izgató értelme van: ha kapnak a protestánsok, kapjanak együtt, párhuzamosan a római kathoiikusok is. Mintha bizony ők még semmit se kaptak volna! Nemcsak mi értelmezzük így Apponyi szavait. így érti azokat a néppárt is. Az Alkotmány f. évi jan. 19-diki számában, vezető helyen ezt irta: »Párhuzamos rendezés. Báró Bánffy ma megsürgette a házban a protestánsoknak ígért 3 milliós segélyt. Követelte, hogy az erre vonatkozó törvényt mielőbb nyújtsa be Apponyi. Apponyi azt felelte, hogy a törvényt »akkor fogom benyújtani, amikor egyházaink ügyének az a párhuzamos rendezése, melyre törekszem, olyan stádiumba jutott, hogy annak egyértelműséggel és teljes harmóniában való elfogadása ebben a házban is biztosítva lesz. Apponyi tehát nemcsak párhuzamosan akarja rendezni a protestánsok és a kathoiikusok kívánságait, de az erre vonatkozó törvényeket is egyszerre akarja benyújtani. Apponyi ezen nyilatkozata nagy megnyugvást kelt bennünk. Mert így reméljük, hogy végre-valahára, ami ügyünk is megoldást nyer. Különben megtörténhetett volna, hogy a protestánsok segélyezését Apponyi törvényileg biztosítja s azütán a kath. autonómia s a kongnia rendezése ismét ad graecas calendas maradt volna. Ha azonban junktim áll fenn a protestáns alapítványszerü segély s az 1848: XX. t.-c. jogalapján követelhető katholikus ügyek rendezése között, akkor nem félünk, hogy ismét csak a remény és Ígéretek kátyújában fogunk rnegfenekieni. Mert a protestánsok még mindig dűlőre tudták vinni a maguk ügyeit és kívánságait. A párhuzamos rendezés tehát majd csak magával ránt minket is a stagnálásból.« Mivel igen valószínű, hogy az Alkotmány jól ismeri Apponyi véleményét, tehát jól értelmezi szavait: nekünk valóban nagy okunk van a csodálkozásra, sőt a megdöbbenésre. Hogyan, hát a megígért 3 millió kiadása is a római kath. autonómia létesüléséhez lenne kötve?! Hisz abban a válaszban, a mit zsinatunk fölterjesztésére a múlt év nyarán adott a kormány, egy szó se volt a junktimról. A 3 millió minden további nélkül volt ígérve. Csak egyébb követeléseinkre, nevezetesen a lelkészek alapfizetésének 2400 koronára emelésére és korpótlékuknak megadására irányuló kérésünkre mondta a kormány, hogy ezek csak egyetemes rendezés keretében lennének megvalósíthatók. Ezt se vettük szívesen. Azóta meg, hogy báró Bánffy Dezső az országgyűlésen figyelmeztetett arra, hogy a nemzetiségi egyházak lelkészei részére két annyinál is többet ád az állam, mint a szinmagyar nép lelkészeinek fizetése kiegészítésére, még bántóbb, hogy eluta-A Tokaji Bortelmelő Társaság szállít Tokajból 56 liter TOKAJI szamorodni bort 3 éves -------------------------------------------kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására, 60 koronáért,
