Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-27 / 4. szám
59 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 60 sította a kormány ezt a nagyon jogos és méltányos követelésünket... Most meg arra kellene ébrednünk, hogy a 3 millió is kérdésessé vált?! Szörnyű csalódás lenne ez ! (Folyt, köv.) Kis József. A református papság lapja. Hazánkban csaknem minden felekezetnek megvan teremtve azon tere, melyben a hivatottak gondolataik, eszméik s nézeteiknek kifejezést adhatnak, a politikában is felekezetűk védelmét tűzve ki feladatul. A rém. kath. papság a felekezeti társulás eszméjét szükségesnek látva, előjött a Szent-László és Szent- István irodalmi társulat, melyek oly eszméket adnak a nyilvánosság elé, melyekből a csalhatatlansági dogmákat hirdető, egyedül idvezítő egyház hitelvei folydogálnak s ezekkel az élelmes és anyagi gondoktól ment papság érdekeit is védi, még a politikával is. E célra teremtette meg a „Magyar Államot“. Ma már az „Alkotmány“ vette át a kath. papság érdekében ezt a politikai magasabb érdekharcot. A „Magyar Állam“ alszik, az „Alketmány“ az a lap, mely a róm. kath. pap kezéből minden politikai lapot kivesz, ennek él, ezzel gondolkozik, ennek elvei mellett látja saját „Én“-je biztosítását. Szerintem pedig valódi művelt, intelligens gondolkozásu, minden irányban tájékozott csak az lehet, ki több politikai irányú lapot is olvasva, a különböző irányelvekből alkotja meg Ízlését és életelvét. Aki csak egy irányú lapot olvas: egyoldalúvá lesz. A tapaszalat pedig eléggé igazolja, hogy az ilyenek nem épen hasznos tagjai a társadalmi béke fenntartásának, megteremtésének. A tapasztalatból látjuk, bogy az „Alkotmány“ telefon-hálózata csak oly kormánnyal van összeköttetésben 8 bizalmas viszonyban, amelynek kormányfeje szinte katholikus. Akik átéltük, ismerjük az Andrássy-korszakot, mikor minden kath. pap kormánypárti volt; már Lónyay idejében lehető éles reakciót fejtettek ki, mely bukással végződött. Később Tisza Kálmán ismét szálka volt előttük, de annak magas politikai érettsége, mely a külföld előtt is tekintélyt szerzett a nemzetnek, 15 évig fenntartotta az egyensúlyt. Anglia és Poroszország, hol uralkodó vallás a protestáns, a politikában is szerepeltetik a felekezet érdekeit, mely által, hogy igen magas eredményeket képesek kivívni, kitűnt Bismark a nagy vaskancellár eszes politikájával, aki megnyerte a római pápától a Krisztus érdemrendet, holott egy időben püspökeit szétugrasztotta. Ebből az a tanulság, hogy minden testületnél szükséges az önálló, független gondolkodásmód, meg kell vetnünk azokat, kik anyagi szegénységünkből gúnyt űznek; hiszen ez ie az állam bűne, miért nem vitte keresztül már ez ideig is az 1848, XX. t.-cikket ?! A Szt.-István és Szt.-László társulattal szemben egy szellemi társulatunk nekünk is van, a M. Prot. írod. Társulat. Szerintem a nemes verseny csak jót teremthet a hazára. Még kell tehát egy oly faktor, mely irányít, vezet, ébreszt, lelkesít, mely által a politikában a hazánkban élő protestántizmus egy védbástyát állítana s ez lenne a „Református Papok Lapja“, kötelezve magát a 2224 ref. lelkész az előfizetésre; hiszem, hogy a világi elem magasabb gondolkozásu tagjai sem vetnék meg, sőt pártolnák e lapot. E lap lenne az, mely felekezetűnk valláspolitikai érdekeit is védné, tisztázná. Csatlakozzunk tehát a hatodik hatalom, a sajtóhoz és pártoljuk azt, mert ép a tömeges pártolás által oly alacsony, oly kis árban lesz az kiállítható, hogy a legszegényebb kongruás pap is járathatja. A lap szerkesztése szerintem csak a fővárosban teljesíthető; ne féljünk, ne aggódjunk, van nekünk ott elég kiváló, hivatott, tekintélyes hirlapirónk, aki, ha felkérjük őt, a zászlót kezébe véve, vezet bennünket.*) Nagyölved. Pólya Lajos ref. lelkész. Deák Ferenc jóindulata a pápai főiskola iránt. Főiskolánk jegyzőkönyveiben 1842. Télhó 7-dikéről a 29-dik pont alatt a következő érdekes följegyzést olvashatjuk : Előmutatta főtisztelendő püspök úr köveskáli lelkész és veszprémi egyházmegyei esperes nagytiszteletü Márton *) Az én kedves Pólya barátomat mindenesetre jó szándék vezeti; hanem könnyű megjósolni, hogy eszméje — legalább a közel jövőben — nem fog testet ölteni. Kétségtelen, hogy már jó idő óta sokan igen szükségesnek tartanának egy protestáns irányú napi lapot; de mégse elegen! Nagy dolog ez, igen nehéz. Megpróbálta már a derék, a hivatott dr. Barta Béla az „Órálló“-val. Belebukott. A helyzet most sem biztatóbb. Vigasztalásul, de Útmutatásul is szolgálhat, hogy az „Alkotmány* se tud fölvirágozni. Csak olyan kicsi, csak olyan kevéssé olvasott ma is, mint mikor megindult... Közelebb a szabadkőmivesek, a szabad gondolkozók is tűnődtek fölötte, hogy alapítanak egy lapot; s végül abban állapodtak meg, hogy sokkal könnyebben elérik céljukat, ha a meglevő lapokat látják el alkalmas közleményekkel. Erre kellene gondolnunk nekünk is. A napi sajtó informálására orgánumot kellene teremteni... Pólya barátom fölteszi, hogy a 2224 lelkész mind pártolná e lapot. Ezt bajos föltenni. Kötelezni erre senkit se lehet. De ha mind járatná is, és ha még egyszer annyi világi emberünk is járatná: még ez a szám se lenne elég ahhoz, hogy „alacsony“, „kis árban“ lenne adható. Ha heti lap lenne: akkor igen. De napilap úgy 4 ezer előfizető mellett csak tengődnék, nem igen csoportosíthatná maga körül a hivatott Írókat s így nem elégíthetné ki olvasói igényeit ... De van is már egy protestáns irányú napilap: a Magyar Szó. Ez se tud zöld ágra vergődni; pedig talán a kelleténél is bátrabban, szinte elkeseredetten harcol a protestantizmus igazaiért az ős veszedelem: a klerikálizmus ellen. Egyik ezért neheztel meg rá, a másik azért; egyik ezért hagyja ott, a másik meg azért. Egy ellenség aztán csinál tizet is. Szóval az ismert nyomok nem biztatnak szerencsével! Szerk.
