Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-18 / 33. szám
585 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 586 s a tanító munkásságával szemben olyan nagyok, hogy azok kielégítése még a nem túlzsúfolt iskolákban is az egész embernek egész erejét megkívánja. A tanterv és tanrend szorosan megszabják munkája keretét, s osztják apró részekre a tanításra szabott idejét. A vallástanításra így csekély idő jut, amely alatt olyan vallásos életben nevelni a növendéket, mint a múltban, alig lehet. A tanító, aki az élet képes vallásos nevelést tűzi maga elé cél gyanánt, - aki nemcsak azt akarja, hogy növendéke tudjon, hanem érezzen is ; - aki nemcsak arra kívánja áldozni testi és lelki erőit, hogy növendéke az iskolát sikeressen elvégezze, hanem hogy erős, szilárd vallásos jellemet is szerezzen, melyen erőt ne vegyen a mai vallástalan élet: az kénytelen a tanrend által megszabott korlátokon átlépni, minél több a növendék és osztály, annál inkább. Én megvallom, olyan nagy fontosságúnak tartom a vallásos nevelést, hogy annak helyes megoldását akkor látnám megvalósíthatónak, ha a vallástanításra annyi idő fordíttatnék, mint a többi tárgyakra együtt véve. Nem kívánok bővebben kiterjeszkedni e kérdésre, bárha különösnek tűnhetik is fel valaki előtt állításom; de ha elgondoljuk, hogy bibliatört., hittan, erkölcstan, egyháztört., vallástört., templomi és halotti énekek, imádságok stb. annyi ágai és tárgyai vannak a vallástanításnak, mindmegannyian hasznosak és ma nagyon is szükségesek a szilárd vallásos élet felkeltésére és ápolására : nyomban látni fogjuk, hogy a vallástanításra most szentelt idő kevés; b hogy egyházunk Szempontjából ma még a kér. tanterv utasításainak megtartása sem elégséges, az élet mai viszonyaiban megállni képes vallásos jellem nyújtására: mutatja a vallástalanság terjedése. A buzgó, odaadóan munkás tanító sokat tehet, de ő sem tehet mindent. Azonban azt egyházunk minden tanítójától el kell várni, hogy amit legalább a tanterv előír, azt odaadó szorgalommal végezze. A reál-tárgyak tanításáról nem szólok, hiszen az úgy sem képes annyi ismeretet nyújtani a népiskolai nevelés vonalán növendékeinek, hogy a mai társadalmi élet anyagi igényekhez fűződő, többnyire káros irányzataival és tudákosságával sikeresen megküzdhessenek: de a vallásos nevelés a jövő élet boldogságának kelléke. Sem az egyetemes tanítóság, sem az egyén értékét megkárosítani nem célom, támadni, vádaskodni nem kenyerem; de tapasztalataim alapján — miket életem eddigi folyamán szereztem, most sem hallgatom el, hogy mint minden pályán, a tanítói pályán, s közelebbről a felekezeti tanítók sorában is vannak, akik teendőiket csak kötelességszerüleg végzik, s akik a vallás nagy fontosságú kérdésének megillető fontosságot nem tulajdonítanak. Hogy ezt a tanügyi körök sem teszik, elég hivatkoznom a K. A. tanító úr által különös formában felemlített állami tantervre. A komáromi református egyházmegye volt az, mely az állami tanítóképző-intézetekből kikerült tanítóknak az egyházi ténykedéseknél feltűnő hasznavehetetlenségére való tekintetből sürgette a pápai református tanítóképző visszaállítását. (1893. szept. kér. jkv. 110. p.) Abban az időben ez az indokolás nem érintette az egyetemes ref. tanítóság érzékenységét, nem is vont le semmit az érdeméből. Ha figyelemmel kísérjük akkori jegyzőkönyveinket, látni fogjuk, hogy az iskolai vallástanítás akkor sem volt erőtlenebb, mint most, hanem az állami iskolákból kikerült, tanítókból egy új szellem jutott iskoláinkba, mely a népiskolai egyéb tárgyakkal a vallást is egyenrangúnak tekintette és nem többnek. Azóta sokat haladt az idő kereke. Az iskolától mind többet és többet kívánt a korszellem, de nem vallás tekintetében. Sőt e téren visszaesés van. Az iskolába járó növendékek között az énektanítás, imádság tekintetében nem volt meg az a szoros választófal, nem vétetett annyira zsinórmértékül, mint ma, hogy mit ir elő a tanterv ; a növendékek többet tanúltak, a kisebb gyermek megtanulta a nagyobbtól ; mert nem kötötte le figyelmét a csöndes foglalkozásul adott feladat. En azt hasznosabbnak tartottam. Akkor alig volt ének, mit az iskolából kikerült növendék nem tudott volna, ma ismerek tanítót, aki csak a könnyebb énekeinket tudja. Nem támadtam és nem támadom az állami tanítóképző intézetek hitoktatását ; de bármily odaadó legyen is az, a szellem, amely ily intézetekban uralkodó, s melynek hatása az ifjú lélekre tagadhatatlan, még ha vallásos lenne is, vagy ha szorosabb értelemben véve felekezeti volna is, hogy nagyon ritkán lehet kálvinista, az bizonyos. A hitoktatót, aki ha ugyanazon tanterv, ugyanannyi óraszám mellett tanítja is a hittant, mint felekezeti képzőinkben, de aki mégis csak a hittan órán van növendékei körében, ezért okolni nevetséges lenne; de az sem kíván bővebb magyarázatot, hogy ahol különböző felekezethez tartozó növendékek állandó érintkezésben vannak egymással, ahol továbbá különböző felekezetekhez tartozó tanárok nevelnek tanítókat a mi felekezetűnk számára is: a különböző felekezeti felfogás, mely az intézet kebelében elkerülhetlen, hogy többször meg ne nyilvánuljon, hatással van a növendékek lelkére, s ha az egyik rész le tudja győzni e hatást, a másik rész vagy felekezete felfogásától eltérő vallásos nézeteket alkot magának, vagy pedig a vallás kérdésének csekély fontosságot tulajdonít. Tokajból koronáért, A Tokaji Bortermelő Társaság szállít liter TOKAJI szamorodni bort 3 éves 56 kölcsön hordóban bérmentve a megrendelő vasúti állomására.
