Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-20 / 3. szám
43 DUNANTÜLI PROTESTÁNS LAP. 44 urak a kath. egyház egyedül idvezítő aklába édesgetve voltak. „Mária Terézia is minden akadály nélkül folytatja térítő politikáját a protestánsokkal szemben. Eszközei szelídeknek látszanak, de lényegükben erkölcstelenek. Nem követeli a hit őszinteségét, a vallásos meggyőződést. Anyagi előnyökkel s kitüntetéssel csábítja a protestánsokat vallásuk elhagyására. De azért eszközei közűi nem hiányzik az erőszak sem, mely nem osak egyesek, hanem testületek ellen is irányul. Kiskorú árvákat kiragad családja köréből s a katholikus hitben, nevelteti. Templomaikat leromboltatja, iskoláikat bezáratja. A protestáns felekezet volt a legelnyomottabb az országban . . .*) II. József változtatott e súlyos helyzeten. Trónra léptével derűltebb napok virradtak a már vérig zaklatott protestáns egyházra. A fólvilágosodott gondolkozásu fejedelem 1781. okt. 25-én kiadta az úgynevezett türelmi rendeletét s ezzel véget vetett a százados vallási villongásoknak. „Uj nap fényle reánk, annyi viszályok után!“ E rendelet — mint jelzője mutatja — nem ment ugyan túl az egyszerű türelem határain, mégis valódi áldás volt a szakadatlan hajsza alatt kifáradt hitsorsosainkra, annyival is inkább, mert a nemesszivü uralkodó egész szigorral utánna nézett rendelete pontos végrehajtásának, megparancsolva még azt is, hogy ahol a protestánsok gyönge erővel vannak, katholikus lakostársaik a templomépítésekuél segédkezet nyújtsanak. Quod mirum est — sóhajt fanyar képpel Katona István — catholici jubentur acatholicis mutuam in excitandis oratoriis operám praestare si hi numerum 500 non aequent. (Csoda! katholikusok kéntelenítetnek a protestánsokat az imaházak építésénél megsegíteni, ha ezek 500 léleknél kevesebben vannak,) így mentette meg a türelmi pátens a protestánsokat az eddigi elnyomástól, így lett, hogy a protestáns gyülekezetek száma hamarossan megkétszeresedett. Csurgón azonban a fejedelmi kegy sem volt képes új életre kelteni a hosszas nyomás s különösen a Cserti lázadásba keveredettek aposztáziája folytán megcsappant ref. egyházat. Miután II. Józsefnek a vallási béke helyreállítása céljából tett ama jóakaratu, de csekély sikert aratott intézkedése is, hogy t. i. ahol a protestánsok kevés számuk miatt imaházat nem építhetnek, áhítatosságukat a kath. templomban végezhessék, rövid kísérlet után füstbe ment, — kiszorítván az erősebb a gyöngébbet — a kiszorított ref. lakosság, mint leányegyház az 1784. évben felszabadult Alsókhoz csatoltatott. Igazi meghatottsággal ír II. József toleránciájáról az egykorú „Magyaröröm“ ismeretlen szerzője: „Jöjjetek ki, — úgymond — ti sötétben ülő, gyászruhákban járó, szegény, árva eklézsiák, kik olyak vagytok, mint a pásztor nélkül való nyáj, melynek nincsen vezére, mint az árva, kinek nincsen édes atyja, mint az ügye*) Grünwald Béla: „A régi Magyarország.“ fogyott, kinek nincs birója. mint a fészkétől megfosztott madár, melynek nincs nyugodalma. Jöjjetek ki és örvendjetek a királynak, mert templomot hágy nektek építtetni, papokat enged vitetni, mint jó atya megtanít imádkozni, kik most sokan azt sem tudjátok, van-e Isten, van e Krisztus ? !. .. II. József halála után új korszak nyilott meg hazánk s hozzá tehetjük, a protestáns egyház történetében is. A nemzet jobbjai, szabadúlva az alkotmány ellenes császári kormányzás nyomása alól, erős mozgalmat indítának a nemzeti nyelv, nemzeti viselet és alkotmányosság új életre keltése érdekében. S mert az elfogulatlanabb katholikusok őszintén beismerték, hogy a protestántizmus mily nagy szolgálatott tett a hazának midőn vallásszabadságának szívós védelme mellett, a magyar nemzetiségnek, nyelv s faji szokásoknak, úgy szólva egy maga volt védbástyája : mindenfelől hangzott az óhaj, miszerint a protestánsoknak sérelmei, annyi félreértés, oly sok keserűség után az ö megelégedésükre orvosoltassanak a küszöbön levő országgyűlésen. Csakhogy könnyebb volt e méltányos és igazságos kívánalmat hangoztatni, mint érvényre juttatni. A régi makacs ellenség, a klérus, több mágnással és országgyűlési követtel szövetkezve, kemény ellenállást fejtett ki, a hangoztatott követelés háttérbe szorítására. így viselkedett Somogyvármegye követe is, Boronkay József, aki országgyűlési beszédében nyíltan kimondta, hogy a protestánsoknak adott szabad vallásgyakorlat, minden bűnre ajtót és kaput tár s általa Mária Magyarországból, mint regnum Mariánumból száműzetik. De végre is a vita, hosszas és ingerült szóváltások után a mi javunkra dőlt el. II. Leopoldnak az országgyűléshez intézett előterjesztésében, komolyan hangsúlyozott akarata nyomán megszületett az 1790/1. évi XXVI. törvénycikkely, a magyarországi protestánsok „Magna chartája“ és mi ismét a törvény védelme alá, honnét a Carolina resolutio kizárt, lettünk visszahelyezve. Azok között a lelkes katholikus hazafiak között, kik az apáknak protestáns polgártársaik ellen, a múltban elkövetett vétkét jóvá tenni tartozó kötelességnek tekintették s általában a pezsdülő nemzeti törekvéseknek szóval és tettel úttörői voltak: díszes helyet foglalt el gróf Festetics György is. Benne a vér nem vált vízzé. Ama kemény leczke után is, melyet II. József a katonai fegyelemről előtte tartott, megőrizte szabad gondolkozását, alkotmányos érzelmeit. Alig hivatott össze 1790. évi Jun. 6. az országgyűlés, a Greven huszárezred tisztikara nevében — mint alezredes — egy mérséklettel, higgadtsággal írt, de igaz hazafiságot lehelő kérvényt*) nyújtott *) Költ Pesten Sz- Jakab Havának 5-ik Napján 1790-ben. Felséges Haza Tekintetes Statusainak Rendéinek. Alázatos hiv szolgái Nemes Greven Huszár Regementtyének Magyar Fő-Tisztjei mind közönségessen, a kiknek is Nevekben, hogy mingnyájoknak megegyezésével esett bizonyítjuk. Gróf Festetics György m. p. Obers-Laidinant. Latzkovits János m. p. Svadronyos Kapitány, Szerviában lévő Nemes Magyar Tagoknak résziről: Archi Pál m. p. Svadronyos Kapitány, Vincze János m. p. Fő-Hadnagy, Tsitsmán Iván m. p. Fő-Hadnagy.
