Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-23 / 25. szám
445 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 446 vannak szedve s rideg, léleknélküli §-okból állanok. (Krisztus egyházának törvényei a Krisztus neve és szelleme nélkül; bátran elfogadhatnák a zsidók is.) A világiak után menve folyton kreáljuk az újabb meg újabb egyházi állásokat, busásan osztogatjuk a tisztelet- és napidíjakat, olyanoknak, kiknek különben is megvan a tisztességes existentiájuk és egyházukért talentomuk szerint munkálkodni, megbízatás folytán tartozó kötelességük. Tisztelet a mi világi nagyjainknak, de mindez az ő túlságos befolyásuknak tulajdonítható, velük szemben egyházi férfiaink, úgy látszik, erőtlenek, vagy a nagyobb vonzerő törvényénél fogva ők is beleolvadnak a világias gondolkozásba. És ma ott vagyunk, hogy a lelkész teljesen magára van hagyatva lelkipásztori munkájában ; a gyülekezeteknek egyházmegyékké és egyházkerületekké tömörített erejéből ő semmit nem meríthet, mert felsőbb hatóságaink a vallásos élet fejlesztésére irányuló dolgok intézésébe nem akarnak befolyni, sőt azt kereken visszautasítják. Egyházaink nagyon meggyengült vállaira a roskadásig folyton újabb terhet rakó olyan alkotások képezik csupán törekvésünk tárgyát, melyek mint külsőségek inkább representáló hivatást töltenek be. Egyetem, Kalvineum, gimnáziumok építése, parochiális könyvtár, lelkészeket agyon boldogító nyugdíjintézet, ilyen eszmék foglalkoztatják felsőbb hatóságainkat; de biblia revisio, új énekeekönyv, egységes és javított liturgia és agenda, korszerű vallástani és más iskolai kézikönyvek, olcsó népies olvasmányok, mint a hitélet fejlesztésére alkalmas dolgok mind mellőzve vannak. Ez az állapot szülte az elégületlenséget lelkészi karunkban, mert hatóságainkban nincs képviselve az egyházi közvélemény s ami ott fenn készül, nemcsak elégtelen, de sokszor az egyházi közszellem kívánalmaival ellentétes. Mivel felsőbb hatóságaink működésének ily egyoldalú, megcsontosodott kürokratikus irányát megváltoztatni ez idő szerint nincs módunkban, hagyjuk azokat a totum factum szerepében az anyagiakban ; de az egyesülés erejéből kell, hogy mi lelkészek is erőt merítsüuk a hitélet körüli intensiv munkálkodásra, mi tehát egyesüljünk a lelkiekre nézve s e célra teljesen jogosult a lelkészek külön egyesülése. De csakis erre a célra! Nekünk első sorban a Krisztus országát kell építenünk, az anyagi eszközök előállításáról gondoskodjék kötelességszerűen a hivatalos egyház. Az alapszabálytervezetekben tehát mellőzendő minden olyan célok megjelölése, melyek nem a lelkiekre vonatkoznak. Én különben minden alapszabályt feleslegesnek, sőt helytelennek tartok, mert azt meg is kell erősíttetni. Ha a konventhez nyújtanánk be, lehet, hogy magával paralell működő testületnek tekintené egyesületünket és nem erősíti meg; ha a kormány megerősítését kérnénk ki, lehet, hogy ott is visszautasításra találnánk holmi 48 : XX. emlegetése, vagy más okok miatt. És mi akkor lemondjunk az egyesülésről? A tagságot minden lelkészre kötelezővé tenni, ezenkívül önkéntes tagokat valláskülönbség nélkül felvenni, magunkat tagdíjjal terhelni, mind olyan dolgok, melyek szerintem nem szolgálják célunkat, kivihetetlenek is. Még egy népesebb kongresszus tartására sem gondolhatunk anyagi helyzetünk javulása előtt, s így egyelőre meg kellene elégednünk egyházmegyéink bizonyos számú képviselőinek felküldésével, kikről megvagyunk győződve, hogy törekvéseink intentióját igazán képviselik. Hogy egy sajtó orgánuma is legyen az egyesületnek, ez a dolog természetéből folyó szükség s a célnak teljesen megfelel egy heti lap. Mint fentebb is érintettem, hivatalos egyházunk sokszor nem az egyházi közvéleménnyel egyező, sőt azzal ellentétes határozatokkal, intézkedésekkel kelt békétlen hangulatot, mert döntő befolyást gyakoroló világi férfiaink közelebbről nem ismerik különösen kisebb egyházaink helyzetét, viszonyait, érdeket, nem érzik szükségeit, hiányait. Ők többnyire a vallástól idegen, világias, politikai légkörben élnek és így lehetetlen, hogy annak hatását, amibe bele élték magukat, egyházi gyűléseinken levetkőzzék s egyszerre más gondolkozásuakká legyenek. Innen van, hogy felsőbb hatóságaink egyházunk épületének mindig a tetőzetén dolgoznak és nem látszanak észrevenni, hogy az alapfalak gyengék, nem bírják a fényes, nehéz tetőt, — a helyzet alapos ismerőseinek pedig eszünkbe jut ez a közmondás: »fenn az ernyő, nincsen kas.« Ha tehát egyesületünkben sikerül majd egy egységes közvéleményt teremteni, — közegyházunk igaz érdekei ismeretének birtokában hivatva lesz a felsőbb hatóságok intézkedéseinek is irányt adni, a tanácsolás jogát azokkal szemben gyakorolni. Kezében tartva jóformán egyházaink sza-A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból Őrt oTíi'teís TOKAJI szamorodni bort Oß koronáért, Lg v 3 e es lábában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. “ V/
