Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-02 / 22. szám

389 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 390 A vallásos életnek, a társadalmi életnek összes változataiban ott virít ez a baj, mint a konkoly piros virága. Az emberek a világ előtt való megigazu­­lást keresik, nekünk harcolnunk kell, hogy az Isten előtt való megigazulást keressék. * * * Vessünk egy pillantást a családok életébe. Ahány ház, annyi szokás. Némi tekintetben igaz e közmondás, de nem igaz abban a tekintetben, amiről most szó van. Mert abban nagyon is egyformák a családok, hogy a külső forma­­szerüeégben keresik a család üdvösségét. A házastársak az egymás iránt való szere­tetnek, gyöngédségnek megmutatására csak addig szorítkoznak, amíg mások szemei rajtuk függenek. Iskolai életünk se más. Sokat mutatni. Bizonyos törvényes formaságokat betartani idő és rend tekintetében, ez a felfogás ütögeti fel fejét. A tudományok sokféle fajával tömni az agyat, hogy minél gazdagabb legyen a programm. Minél több gyümölcsöt az ágra. Hogy az ág nem törik-e le, mellékes. Egyházi életünkben is sok a hasonló fér­­deség. Mi szeretjük bizonyosra venni, hogy ahol a nép minden vasárnap megtölti a templomot, az a nép csakugyan istenfélő. Szeretjük bizo­nyosra venni, hogy ahol a perselyekben sok a pénz, hol a szives adományok nagy összeget mutatnak, ott sok a jószivü ember. Pedig, lehet, hogy ítéletünkben csalódunk; lehet, hogy ezek a külső jelek nem a belső lelki életnek, hanem holmi külső csillogásnak nyilvánulásai, s így nem az üdvösség forrásai. Vigyázzunk, hogy az ilyen külső betöltései a törvénynek bennünket őrállókat, meg ne csal­janak. Az emberek ma nagyon szeretnek a statisz­tikának dolgozni. Mivel a statisztikát az élet fokmérőjének tartják, igyakeznek annak rovatait kedvező színekkel befesteni. Ilyen egyházi élet­től óvakodjunk ! Hát a társadalmi élet? Ott látjuk még csak igazán a hamis jelszavak érvényesülését. Min­dent a látszatért. Mindent a törvényszerűségért. 100 meg 1000 békó, mely közös, mely üdvözít, ha megtartod, ember vagy, ha nem különc vagy. Szülőd, gyermeked ha meghal, nem szabad elsiratnod, elgyászolnod titkon szobádban. A tár­sadalmi kényszer kivonszol az utcára: jer! ne­künk is mutasd meg, mekkora a gyászod, meny­nyire fáj a szived. Ha mosolyogsz is talpig feke­tében, kegyeletes szív vagy; ha megszakad is szived a belső titkos gyászban : szívtelen. Látsz egymás mellett szegényt és gazda­got. Mindegyik egyformán tetszeleg hiúságában. Te azt hiszed, azért van, mert az ember egyenlő, mindegyiknek joga van az örömhöz, a nap­sugárhoz, a szépséghez; pedig nem azért, hanem azt akarja mutatni, a világgal elhitetni, hogy ő is olyan gazdag, mint a másik. Látsz egymás mellett ugyanazon jelvényt­­hordó embereket. Különösen a római ker.-nél divat, hogy a belső hit jeléül mellére keresztet függeszt. Miért ? Talán, hogy a kereszt folyto­nos látása minden rosztól visszatartsa ? Dehogy azért, hiszen ő maga legkevésbbé látja ezt a mellén csüngő keresztet, hanem azért, hogy mások lássák az ő hitbeli érzelmeit. Jaj pedig, mindenféle jelvény egyaránt alkal­mas arra, hogy embertársaim lássák, hova aka­rok tartozandó lenni. Csak egyre nem elég Pál apostol szerint, tudniillik az üdvösségre. * * * Hanem igenis szükséges és elégséges az üdvösségre a hit, a belső meggyőződés, a lelki élet. Kevés mondani valóm van már. Hogy mi a hit, a belső meggyőződésből származó lelki élet, azt jobb ha érezzük, mintha lényegét magunkba önteni akarjuk. Ti tudjátok, mi az a belső lelki élet ! De hát ez eltöröl minden külső törvényszerűséget ? Nem ! Sőt megerősíti azt, — mondja Pál apos­tol. Hát akkor mégis indokolt a külső törvény ? Igen, de csakis akkor, ha megelőzi azt a belső lelki meggyőződés. A fa ágára hiába ragasztasz virágot, nem lesz belőle gyümölcs, mert az a virág nem a fának belső természetéből fakadt. Ilyen a külső törvény: száraz ágra ragasztottt virág. Szükség hát bizonyos rend, törvény az egyházi élet működésében ? szükség ennek a belső lelki életnek valamiképpen megnyilatkozni? Igenis szükség, sőt önkénytelenül megnyilatko­zik és erőssége lesz a külső törvénynek. Amely virág a fanedvéből fakadt, az erősen odanőtt a fához, csak vihar tépi le, de amit odaillesztettél külső erővel, száradtan, fonyodtan szélcsendben is lehull. Hasonlat nélkül szólva: nekünk az egyházi A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból Of) octets TOKAJI szamorodni bort 90 koroDáért> Lk \J ® eves ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom