Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-02 / 22. szám
387 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 388 eek illő rendezését — kész orvosság az államsegély. De így lessz-e mindig; meddig lessz igy?! Ki mondhatná meg ? Nem kell-e attól tartanunk, sőt félnünk, hogy az az áramlat, ami Franciaországban elválasztotta az államot az egyháztól, minálunk is fölülkerekedik, és pedig aránylag rövid idő alatt ? ! S akkor az államsegély alapján történt fényes berendezések halomra dőlnek. Úgy járunk, mint a halak, mikor elapad alóluk a viz ! Segíts magadon, az Isten is megsegít 1 Kis József. Egyházi beszéd. Lelkész-értekezlet alkalmával elmondta: Rácz Elemér soóki lelkész. Alapige: Pál apostol Rom. III: 20. „A törvénynek cselekedeteiből egy test is nem igazul meg Isten előtt.“ Összejöttünk magyar ref. Sionunknak ezen végvárában, hogy a tiszta evangéliumnak ismeretében gyarapodjunk, hogy egymást erősítsük, serkentsük, bátorítsuk a munkára. Hiszen olyan sok a tenni való. S az idő rohanva siet. Alig jut a nap deleidre, már is félelmesen hosszabbodnak az árnyékok. — Munkára hát, mig nappal vagyon ! A jó vezérek, mikor összejönnek tanácskozni, megvizsgálják azt is, hogy mi a tenni való, azt is, hogy mi a legsürgősebb, azt is, hogy micsoda fegyverek a legalkalmasabbak a harc megvívására, de különös gondot fordítanak arra, hogy nincs-e baj valahol ? Abban az általános küzdelemben, melyet az emberi társadalom harcának nevezünk, igen fontos szerep jutott minden időben az Isten szolgáinak. Az ó-testamentom prófétái állandóan egy tiszta, üde légkörbe igyekeznek fölemelni Istennek népét. Az Ur Jézus, majd az ő apostolai nemcsak hogy fontos szerepet visznek az emberiség történetében, hanem egészen új lelki életet teremtenek az emberiség boldogítására. Csakhogy az ő vetésük nem marad ám tiszta. Fölveri a gyom, a konkoly. A gabona sok, a munkás kevés. Jaj pedig, de sok a tenni való ! Soha ennyi konkoly a tiszta búzában, soha ennyi/ferdeség, félszegség a lelki életben. Hol van a prófétai tiszta légkör? Hol van az evangéliomi üde mező ? Hol van az a belső lelki élet, melyet az apostol a hit által való megigazulásnak nevez ? Hol találjuk ezt meg mai társadalmi életünk törvényszerűségekkel, alakszerűségekkel át meg át bogozott szövevényei között ? Bizony nagyon alkalomszerűek mai életünkre is Pál apostolnak felolvasott szavai. Jertek azért, lássuk meg korunk ferdeségeit, hogy harcolhassunk ellenük a nekünk adatott fegyverekkel. * * * Pál apostol szavai ezek: A törvénynek cselekedeteiből egy test is nem igazul meg Isteu előtt . . . Ezen szavakban Pál apostol azt a jézusi elvet mondja ki, hogy a külső törvényszerűség az Isten országának építésében nem fő, nem lényeges dolog, hanem inkább a belső lelki élet. Titáni munkát kell végezni Pál apostolnak, hogy ezt a felfogást korával megértesse. S ő különösen alkalmas ember ennek a munkának elvégzésére. Ha valaki, aki soha faluja határán kívül nem volt, azt beszéli egy ismeretlen vidékről: ne menjetek oda, rossz világ van ott, a munka itthon is boldogít, — az ilyen beszédet elhordja a szél. De mikor megjön abból a messze világból egy ember félkézzel, nyomorékon, rongyosan : ennek puszta látása is ékesebben beszél minden Demosthenesnél. Pál apostol nem mindig abban a tiszta légkörben élt, melyet az ő levelei lehelnek. Életének első felét más világban töltötte. Ott a damaskusi utón, mely rá nézve a heraklesi válaszút volt, ott látta ő meg magát, hogy milyen csonka, béna, rongyos külsejű ember lett abban a világban, melyben eddig élt; ott ébredt arra a rettenetes tudatra: Uram, Istenem, én elhibáztam életemet; ott világosodik meg előtte először az a nagyszerű igazság: a törvény cseledeteiből egy test is nem igazul meg Isten előtt. Kedves lelkésztársaim! Mi kálvinista papok Pál apostolnak ezt a jézusi elvét képviseljük a kér. egyházban. A kér. papság élete oly igen hasonlít Pál apostol életéhez. Míg az apostoli korban Pál elve, szelleme él az egyházban, addig ujjászülő erejével hatalmasan építi Isten országát. Jaj, de az egyház papsága hamar a törvényszerűség útjára téved. Már a 4—5. századokban a merev dogmák békógyürüi nyomorítják a jézusi szabad eszméket. A régi szövetségládából előkerülnek a phikateriumok ósdi szíjjai s megfojtják a lelket, odakötözve a szertartások cifra komédiáihoz. A keresztyénség XV. századának végét s a XVI. századnak elejét Pál apostol damaskusi utjának nevezem, amikor a kér. papság észreveszi nyomorúlt rongyos állapotát és belátja az apostoli igazságot: a törvény cselekedeteiből egy test is nem igazul meg Isten előtt. Majd 400 év óta hirdeti a prot. papság ezt az igazságot, s kell hirdetnie ma is folyton, mert ez a törvényszerűség, a látszat kedvéért való cselekvés, a belső lelki erőt nélkülöző képmutatás úgy nő együtt az emberekkel, mint a konkoly a búzával.
