Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-19 / 20. szám
Tizenhetedik évfolyam. 20. szám. Pápa, 1907. május 19. A lap szellemi részét illető közlemények Az előfizetési dijak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden VaSamap, 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János = szerkesztő czimére küldendők. = r ----- főmunkatárs czimére küldendők. ----Pünköst Ismét itt van az az ünnep, amely a lelkekben végbement azon nagy, csodálatos átalakulásra emlékeztet, amelynek az első keresztyén gyülekezet megalakulása Ion áldott eredménye. A Szentlélek eltöltvén a tanítványokat, csodás erőkben nyilvánult bennük és csodás erőkkel hatott a Jeruzsálemben összegyülekezett sokféle, nagyszámú népre is. A tanítványok a próféták elszántságával és lelkesedésével tettek vallást nyilvánosan arról a Jézusról, aki mellől nem is olyan régen mindnyájan félre állottak; a maguk kedves énjéről, nyugalmukról, békességükről egészen megfelejtkeznek ; azt se latolgatják, mit szólnak föllépésükhöz az Írástudók, a farizeusok, a főpapok, mit maga a megszokotthoz görcsösen ragaszkodó, csak kevés értelmi erővel biró nép ?! Semmivel se törődnek; mert a lélek hajtja őket; mert úgy érzik, hogy nekik most szólniok kell, történjék bármi is. Aki előtt teljes világosságban áll az igazság, annak kötelessége e mellett bizonyságot tenni. Előttük pedig most már teljes világosságban áll Jézus igazsága. Nekik tehát nem szabad Pilátusoknak lenni, aki közönyösen mosta kezét, mikor szemeláttára, sőt az ő közbenjöttével keresztre feszítették, meggyalázták az igazságot. Ők tovább nem hallgathatnak, mert a hallgatás most már egyenesen bűn lenne. Az ő nyugalmuk, békeségük, kényelmük most már szóba se jöhet. A nép eddigi vezetőitől jövő nemcsak megszólásoktól, de a büntetésektől se szabad visszariadniok. Sőt örülniök kell, ha szenvedhetnek a Krisztus nevéért. Érzik mélyen, hogy nem lehetnek se hideg, se hév; hogy kezüket bátran, ide-oda tekintgetés nélkül rá kell vetniök a szent munkára, amelyre őket mesterük elhívta és a Szentlélekkel most fölbuzdította. Nem tétováznak hát; megkezdik azonnal, megkezdik bátran és nyilván a szent munkát. Az eredmény nem maradt el. A különböző tartományokból az ünnepre összesereglett nép Péter beszédét szívesen hallgatta, megértette, szivére vette, mellé állott. így aztán nagy haünnepén. marsággal, szinte csodaszerben megalakult az első keresztyén gyülekezet és pedig nem valami félreeső helyen, hanem a zsidóság főfészkében, a hires Jeruzsálemben. Arra a lélekre, mely ez alkalommal a tanítványokat eltöltötte, állandóan szüksége volt a világnak. Mert a világosságnak és igazságnak lelke volt az. Nagy szüksége van e lélekre a mi korunknak is, ami népünknek is. Ah mert van ma is vastag önzés, aminek szájában a testvériség, az emberiesség csak üres beszéd, szemfényvesztés. Van ma is sötétség és értelmetlenség, és vannak buzgó ápolói, terjesztői. Nagy ma is az istentelenség és erkölcstelenség. Nagy munka várna hát ma is azokra, akiket a Szentlélek eltöltene. E munkához azonban nagy bátorságra, a földi kényelemnek, a megszólástól, hátratételtől vagy épen kárszenvedéstől való félelemnek megvetésére volna szükség, hogy ne a személyi tekintetek, az összeköttetések, ne is alattomoskodás, bujkálás, és sok mindenféle tekintetek alacsony lelkű szolgái, hanem az igazság és világosság bátor, nyílt hitvallói legyünk. E lelki tulajdonságokat ismét csak a Szentlélek adhatja nekünk. Ő űzheti el belőlünk a kétlelküséget, amely két úrnak akar szolgálni; egy kicsit Istennek, egy kicsit a világnak, ő űzheti el azt a kényelemszeretet, amely, csakhogy a jó, hasznos összeköttetéseket meg ne kelljen szakítania, szemet húny bármi mulasztásra, hitványságra és eltudja nézni, hogy az igazságot szeme láttára, legjobb tudása ellenére befeketítsék, elferdítsék, sőt keresztre feszítsék. Csak a Szentlélek tölthet el bennünket azzal a buzgósággal és lelkesültséggel, amely a magunk és a mások lelke üdvössége és földi jóléte munkálására igazán kész és képes. Csak természetes tehát, ha ha korunk is, vagy legalább ennek jobbjai buzgón könyörögnek e nagy ünnepen: Jövel Szentlélek Ur Isten, közöld velünk azokat a drága ajándékokat, amelyek által az apostolokat világra szóló áldásos munkára képesítetted !
