Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-19 / 20. szám
351 352 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Az új népiskolai törvény 35. §-a. Antal Gábor püspök urunk beszéde a főrendiházban. Nagyméltóságu elnök úr! Méltóságos főrendek ! Nagy szerencsének tartottam volna és igen örültem volna azon, ha a törvényjavaslat ezen szakaszánál, amely szakaszban az eredeti javaslatban, amelyet onagyméltósága a miniszter úr benyújtott, a képviselőházban oly betoldás eszközöltetett és pedig hirtelen, úgyszólván minden tanácskozás nélkül, amely csekélyebb, ha azt mondom : meglepetést, de az országban általános visszatetszést szült, — ha mondom, ennél a szakasznál nem én nekem kellene felszólalnom, akit talán meg lehet gyanúsítani azzal, hogy felszólalásomban nem a közérdek, nem a hazafiasság, hanem felekezeti érdek vezérel. De mikor azt látom, hogy a képviselőházban ez a betoldás keresztülment, úgyszólván minden felszólalás nélkül, egyszerű indítvány alapján, az eredeti javaslattal szemben, amelyet nem védelmezett ő nagyméltósága a miniszter úr, s mikor azt látom, hogy itt sem iratkozik fel senki, aki ezt a kérdést szóba hozza : erkölcsi és hazafias kötelességemnek tartom, hogy én tegyek erről említést. Méltóságos főrendek! Azt mondhatom, hogy Magyarországon ezt a törvényjavaslatot minden hazafias ember üdvözölte. Üdvözölte a mi reformált egyházunk is, ámbár méltóztassék tekintetbe venni, hogy talán egyetlen egyháznak autonómiáján sem ejt akkora csorbát ez a törvényjavaslat a maga intézkedéseivel, mint a mi kifejlett demokratikus autonómiánkon. S ezenkívül kétségtelen az is, hogy mi, akik teljesen magyar egyház vagyunk — szivben, lélekben, nyelvben és mindenképpen — egy kalap alá kerülünk a törvényjavaslatban oly egyházakkal, amely egyházak nemzetiségi egyházak. De még ezt is szivesen törjük azért, hogy ennek a törvényjavaslatnak nagy célja eléressék. Az a cél egyrészről, hogy a tanítóknak tisztességes javadalom adassék és másrészről, hogy megalkottassék egy egységes magyar nemzeti elemi oktatás. Éppen ezért végtelenül csodálkoztunk azon, hogy mikor a törvény általában véve községi és hitfelekezeti iskolákról beszél, mikor egyenlő jogokat, egyenlő szabadságokat és egyenlő kötelességeket állapít meg minden felekezetre, 34. §-on keresztül, — amint az helyes is, — mikor odajut a tárgyalás, hogy már csak formális dolgok voltak eliutézendők, akkor egy szakaszban olyan pótlás történik, amely az előző szakaszoknak érvényét, helyes irányát és szellemét egészen megváltoztatja. Nevezetesen, ha a 35. §-t elméltóztatnak olvasni, meg méltóztatnak győződni arról, hogy már maga a szöveg is olyan furfangos, úgy amint most van, hogy annak igaz értelmét alig lehet kivenni, s olyan zavaros, amely mindenképen félremagyarázható. A törvény ezen paragrafusa így szól : „A jelen törvényben foglalt rendelkezések a tanítónőkre épp úgy alkalmazandók, mint a tanítókra, nem különben kiterjednek a hitfelekezeti népiskolánál működő szerzetesrendi tanítókra és tanítónőkre...“ Úgy méltóztatnak gondolni, hogy tehát ennek a törvénynek a rendelkezései ezekre a szerzetesekre is kiterjedjenek ? Dehogy terjednek ki. A szakasz ugyanis így folytatja : „. . . A jelen törvényben a tanítók képesítésére vonatkozólag megállapított feltételek, továbbá a törvény 16 ik, 17-ik, 18-ik, 19-ik, 20 ik, 30-ik és 32 ik §§-ai.“ Tehát nem azt állapítja meg ez a szakasz, hogy a törvénynek minden szakasza, tehát az egész törvény •— amint az az egységes nemzeti oktatás szempontjából szükséges volna — kiterjed minden iskolára, tehát a szerzetesrendi iskolákra is, hanem azt mondja, hogy azokra nem terjed ki, hanem azokra a törvénynek csak hét szakasza vonatkozik, a többi pedig rájuk nézve nem kötelező. Pedig méltóztassék megnézni a kihagyott paragrafusokat, hogy mik azok, amik nem kötelezők a szerzetesrendi tanítókra és tanítónőkre. Nem kötelező pl. a törvényjavaslat 12. § a, amelyben pedig az van kimondva, hogy ha ki nem mutatja a község, amely államsegélyért folyamodik, hogy iskolai célokra felhasználja az állami adónak legalább 5 százalékát és azt ki is meríti, az ily kérvény még tárgyalás alá sem vehető segélyezés szempontjából. íme, ez már a szerzetesekre — mert nincs idézve a 35. § ban, hogy ez kötelező — kimarad. Továbbá, ami a legfőbb, nem volna kötelező a szerzetesekre nézve a törvény 15. §-a. Ebben a 15. §-ban pedig az van, hogy az állami segély meghatározását megelőzőleg a közigazgatási bizottság megállapítja a községnek, illetve a hitközségnek, továbbá az iskolának szabályszerű költségvetése, a tanítói díjlevél és a hitközség anyagi helyzetét igazoló, a járási főszolgabíró 8tb. által láttamozott bizonyítványok alapján vagyoni állapotát, t. i. a jövedelem mennyiségét. Tehát akármely hitközség a maga iskolája javára csak akkor kaphat államsegélyt, ha bebizonyítja szegénységét, hogy azt a minimumot, amelyet a törvény megállapít, a magáéból fedezni nem tudja. A szerzeteseknél ez úgy látszik, nem követeltetik, mert a paragrafus nincs reájuk nézve kötelezőleg kimondva. Tudom én azt, hogy nagyszerű, bőkezű alapítványokból állanak fenn némelyek ezen intézetek közül, a püspöki kar vallásához való ragaszkodásából állít fel ilyeneket. De ha ez nem tartozik bemutatni költségvetését, vagyoni helyzetét, egyszerűen kérelmezi, hogy mi is kérjük a 900, esetleg 700 K-át magunknak, akkor nem egyenlő feltételek alatt állanak a magyar iskolák és a magyar tanítók, hanem indokolatlanul előnyben részesíttetnek azok, akik e kötelesség teljesítésére nincsenek utasítva, bármily bő jövedelemmel rendelkezzenek is különben. Itt van a 15. §. második pontja, hogy t. i. megállapítja a közigazgatási bizottság a tanító törvényes képesítettségét, magyar állampolgárságát, valamint azt, hogy magyar nyelven helyesen beszélni és Írni, valamint tanítani is tud, és hogy a jelen törvény 32. § ában
