Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-13 / 2. szám
23 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 24 ember a halálra.« Jer. XXVI : 8., 16. . . . Bizony sokszor olyan kínos helyzetbe kerülnek, amilyent leír Jeremiás könyve XX. részében . .. Mindegy ; még se szabad megtántorodniok ; nem szabad azok közé állniok. »kik mikor eleget esznek, békességet hirdetnek, és az ellen, ki valamit nem vet szájukba, hadat hirdetnek.« Nem szabad »hazugságban járuiok és a gonoszoknak pártjukat fogniok ugyanannyira, hogy senki meg nem tér az ő gonoszságából.« Jer. XXIII: 14. Nem szabad ilyenné lenni még a pártpolitikát szolgáló napilapoknak se, mennyivel kevésbbé az egyházé lapoknak. Ezen elv szerint nem lehetnek olyan elvek, se olyan nyilvános, köz, hivatalos cselekvények, amelyeket az egyházi sajtó elől el lehetne, vagy épen el kellene zárni. Nem szabad feledni, hogy a nyilvánosság a legkitűnőbb ellenőr. Ha valahol a nyilvánosságtól félnek, ott nincs rendben a dolog; és ott rendszerint nem a közérdeket féltik, hanem a személyit. Ez az elv vezérelt bennünket eddig; ehez tartjuk magunkat jövőre is. A félreismertetéstől, rágalmazástól való félelem nem tart vissza bennünket, és nem tesz gyávává soha. Soha se leszünk olyan jó emberek, hogy szemünk láttára, tiltakozásunk nélkül, vagy éppen közbenjárásunkkal agyon üthessék az igazságot. Ezen komoly elvi kijelentés után rámutatunk néhány olyan életbevágó teendőre, amik legközelebb foglalkoztatni fognak bennünket. Első helyen áll az előkészülés az egyházi adóteher csökkentésére adandó államsegélynek miként, milyen föltételek mellett való kiosztására. Ez a nagy jelentőségű, nehéz kérdés fog legtöbb erőt, időt és tért kérni a maga számára. E lapban Nagy Lajos b.-somogyi esperes egy igen alapos dolgozattal megadta már a lökést e kérdés részletes megvitatásához. Bizonyosan foglalkozni kiváunak vele mások is, egyesek is, lelkészi körök is. Célszerű lenne, ha kiki nyilvánosságra hozná a maga jónak vélt eszméit. Szívesen adunk helyet az ily irányú közleményeknek. Bizonyosan sok szó fog esni az egyetemes református lelkészi egyesület tervbe vett megalakulásáról is. E nagyon fontos kérdést már közelebb szóba hozzuk és állandóan felszínen fogjuk tartani. Ezzel a legszorosabban összefügg az egyházi, helyesebben mondva, az istenes, erkölcsös életnek, a keresztyén szeretet munkáinak intenzívebb felkarolása és terjesztése. Ez a megalakítandó egyesület hivatva lesz megóvni református egyházunkat attól, amitől mostanában már komolyan lehetett tartani, hogy formalizmussá, csupa külső kormányzássá fajuljon egyházi életünk és hogy vallásosságunk csak látszat, csak képmutatás legyen, mint amilyen volt Jézus idejében a főpapok és Írástudók vallása. Mivelhogy még éppen nincs megoldva, sőt még csak kilátásba sincs helyezve, hogy a lelkészek alapfizetése fölemeltetik és korpótlék is adatik részükre ily cimü államsegéllyel: ez a kérdés is természetesen gyakran fogja foglalkoztatni az egyeseket és lelkészi köröket, hivatalos hatóságainkat s ezek folytán lapunkat is. Nem különben a tanítók fizetésének rendezése. Olyan jelenségeket látunk, amelyek különösen fölhívják figyelmünket az olyan kisebb gyülekezetekben levő iskoláinkra, ahol más vallásit iskola is van, avagy talán községi, vagy állami, ami iskolás gyermekeink száma pedig éveken át alul marad 30-on. Ilyen iskolákra vonatkozólag a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak az a terve, hogy a mostani tanító részére ád ugyan fizetéskiegészítést, ád korpótkot is, de ha változás áll be a tanító személyében : akkor megvonja ezeket a államsegélyeket s bennünket gyermekeinkkel az azon helyen levő más iskolába utasít. Életbevágó dolog ez ! Jó lenne számba venni az ilyen iskoláinkat és gondolkozni afelett, mi utón módon tarthatnánk fenn őket esetleg tisztán a magunk erejéből. A tiszántúli ref. egyházkerület már tervbe vette egy ily célt szolgáló alapnak az államsegélyből létesítését. Majd ismertetni fogjuk. Nagy jelentőségű kérdés az is, ami a lelkészképzésnek és a lelkészképesítő vizsgák módozatainak megállapítását illeti. Bizonyára megadatik nekünk, gyakorló lelkészeknek is a mód, hogy a tanári karok által készített javaslatokhoz hozzászólhassunk, mielőtt a konvent végérvényes szabályzatot adna ki. Talán nem ártana a dolognak, ha már most, még mielőtt a javaslatok a konventen tárgyaltatnának, hozzájuk lehetne szólni. A debreczeni tanári kar a novemberi kér. közgyűlés elé már beterjesztette javaslatát; de azt nem tudjuk, hogy valahol átadta volna a nyilvánosságnak. Pedig kívánatos volna ez. Felekezetközi viszonyaink is úgy fejlődnek, hogy a legnagyobb éberségre van szükségünk. A káros jelenségekre s azok sikeres elhárításainak módjára, vagy az ellenszerekre igen üdvös dolog lesz figyelmeztetnünk egymást e lap hasábjain. Csak ez a néhány főbb dolog is, amit fölvetettünk, mutatja, hogy az élet nem ismer megállapodást, tétlen nyugalmat, tehát neküuk se enged azt. Egyesítsük azért erőnket, hitünket, bátorságunkat és éberségünket, hogy ne csak megállhassunk, el ne tiportassunk, de egyenesen kezünkbe vehessük a vezetést, az irányítást és biztosíthassuk a keresztyén vallás hamisítatlan elveinek diadalát. Az Isten adja a mi jó szándékunkra megáldó kegyelmét. Az ő nevében előre!
