Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-07 / 14. szám
241 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 242 eek rendezésétől azért irtóznak, mert egyes vallásfelekezetek érzékenységét nem merik felkölteni. Téves az a felfogás, mintha ezen kérdések rendezésének sürgetése valamely felekezet elleni támadás természetével bírna. A törvények, melyeket mi akarunk, nem valamely vallásfelekezet vagy annak közegei ellen irányulnak, hanem minden honpolgárt kötelezőleg rendeznék a még nem rendezett jogviszonyokat és épen úgy képeznének biztosítékot a protestánsok részéről elkövetett túlkapások és visszaélések ellen, mint megfordítva. Eredménye pedig ezen törvényeknek épen az lenne, hogy a vallásfelekezetek között fennforgó súrlódási pontok kiküszöböltetvén, a béke és az egyetértés a vallásfelekezetek között biztosíttatnék. Nem akarjuk ismételni azokat a panaszokat, amelyeket többször hivatkozott véleményünkben a jogtalan és törvényellenes hittérítésre, a prot. hitoktatásnak némely r. kath. vallásu iskolákban való megakadályozására, a temetők használatára és az azokban való temetkezés megakadályozására vonatkoznak. Nagyméltóságod azon ünnepélyes Ígérete, hogy ezek a sérelmek a jövőben az egyenlőség és viszonosság elvének szemmel tartásával fognak orvosoltatni, megnyugtat bennünket és csak akkor fogjuk újból a kényszerrendszabályok megalkotását sürgetni, ha azon reményünkben, hogy a vallási türelmesség terjedése és a jogok kölcsönös tiszteletben tartása tűrhető állapotokat fog teremteni, csatlakoznánk. Érdemleges választ és elintézést kell azonban kérnünk a véleményünk V. fejezetében felhozott sérelmeket illetőleg. Ezen fejezetben ugyanis sok mindenféle oly sérelemről panaszkodtunk, amelyekben maga a m. kir. kormány segíthetne, ha az egyenlőségi elv megvalósítását komolyan venné. Örömmel vennők tudomásul a kielégítő választ, de a kapott válasz egyáltalában nem kielégítő. Azt mondja Nmgod, hogy a bizottság által felhozott sérelmi esetek már hivatali elődei által vizsgálat tárgyává tétettek, részben már el is intéztettek és amennyiben még függőben volnának, az itt kifejezett elv szerint fognak elintéztetni. Nagyméltóságod válasza sokkal inkább megnyugtatott volna, ha egyenként megjelölte volna azokat az eseteket, amelyek már elintéztettek és ha tudatná velünk az elintézés mikéntjét is és megjelölné azokat az akadályokat is, amelyek az el nem intézett esetek elintézésének útjában állanak. Miután Nagyméltóságod egyik kívánságunkra sem mondja, hogy az nem volna jogos és nem volna teljesíthető és miután ezen pontban csakis oly kívánalmak vannak felsorolva, amelyek teljesítése a kormánytól függ, újból kérnünk kell Nagy méltóságodat, hogy tettekkel váltsa be azon ígéretét, hogy a kormány a törvényben lefektetett egyenlőségi elvet a legszigoruabban alkalmazni fogja. Ezen szempontból újból figyelmébe ajánljuk Nagyméltóságodnak mindazt, amit az evangélikus újoncok felesketésére, a tanári kinevezésekre, az állami intézetekben alkalmazott hitoktatók díjazására, az ev. theologiai fakultásnak a budapesti egyetemen való felállítására, az apácáknak a közhatósági kórházakban való alkalmazására nézve korábbi felterjesztéseinkben elmondottunk. Nagy fontosságot tulajdonítunk azonban annak, és a megoldás elhalogatását tovább nem türhetőnek tekintjük, hogy a párbér és hasonló szolgáltatások kérdése végre az 1848 : XX. t.-cikk 2. §-ában kifejezett elvnek megfelelőleg haladéktalanúl megoldassák és hogy a kormány ezen kérdések mikénti elintézése tárgyában nyíltan és őszintén mondja meg véleményét. Mikép gondolja orvosolhatónak Nagyméltóságod az egyenlőségi elv puszta hangoztatása által a párbér sérelmeket ? Igaz, hogy ez a kérdés a törvény szempontjából igen egyszerű és világos. Az 1791. évi 20. t.-o. határo zottan és minden kétséget kizárólag megszüntette azt a jogtalan és viszás állapot, hogy evang. hívek a r. kath. plébánosnak vagy kántornak párbért, stólát vagy egyházi viszonyon alapuló tartozást fizessenek. Mégis a törvény ezen világos rendelkezése dacára mai nap is előfordul és minduntalan panaszok érkeznek hozzánk, hogy közigazgatási hatóságok és biróságok elmarasztalják híveinket az ilyféle szolgáltatásokban. Majd a oanonica visitatió, mint szerződési jogcim, majd a lelki teher theoriája lesz előrántva, amelyek segélyével ki lesz forgatva a törvény határozott intenciója és világos értelme. Már maga az a feltevés, hogy ezek a kérdések per tárgyává tehetők, megsértése a törvénynek és ezeknek a kérdéseknek bírói útra való utalása által is osak a felekezetek közötti perpatvar és egyenetlenkedés fokoztatik. A r. kath. egyháznak magának sem érdeke az, hogy ily kicsinyes, anyagi szempontból alig számbavehető zaklatásokkal a más vállásúak elkeseredését maga ellen irányítsa és ébrentartsa. Az autonómiával, amely után a r. k. hívek törekesznek, meg épen nem egyeztethető össze a más vallásuak megadóztatása, mert az az egyház, amely nem akarja, hogy az ő dolgaiba avatkozzanak, tartsa fenn önmagát, és ne kívánja a segélyezést más vallásu hívektől. (Folyt, köv.) A Tokaji Bortermelő Társaság szállít Tokajból 20 oTiiSs TOKAJI szamorodni bort 3 éves ládában bérmentve a megrendelő vasúti állomására. 26 koronáért,
