Dunántúli Protestáns Lap, 1907 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-07 / 14. szám

239

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

240

pontból is, mert az általános rendeletek ellen az egyes felekezetek ép úgy véthetnek, mint a törvény ellen! Megnyugvással vennők azt a kijelentést, hogy a kormány az 1848: XX. t.-cikk 2. §-ában lefektetett egyenlőségi és viszonossági elvet tiszteletben tartja és legkomolyabb törekvése azt végrehajtani, ha ezzel a kérdés meg lenne oldva, de általános kijelentésekkel a kérdés megoldva nincs, sőt azzal, hogy Nagyméltóságod a felvetett kérdések elől kitér, a kimondott elv végrehajtásának még a reményétől is megvagyunk fosztva.

Nem arról van itt szó, hogy a törvényhozás vagy a kormány által elismertetni akarjuk a vallásegyenlőség elvét, Hiszen ezen a háromszáz éves küzdelem után hála Istennek túl vagyunk és nem képzelhető Magyarországon kormány, legyen az bármily reakcionárius, amely ezt az elvet megtagadhatná. Nagyméltóságod tehát az egyenlőségi elvnek puszta hangoztatásával sem újat nem mond, sem arra, amit mi kívánunk és kérünk, nem felel. Mi ugyanis nem a vallás-egyenlőség elismerését, hanem annak megvalósítását kívánjuk és adatokat, tényeket hoztunk fel arra nézve, hogy a vallás-egyenlőség megvalósítva nincs és kijelöltük azon eszközöket, amelyek segítségével az elv megvalósítása szerintünk keresztülvihető.

Ezen eszközökre és azok mikénti alkalmazására nézve kértünk és vártunk mi a kormánytól választ és sajnálattal látjuk, hogy a kormány ezekkel a kérdésekkel foglalkozni egyáltalában nem akar.

Véleményünk, amelyben 1903-ban az 1848 : XX. t.-cikk 2. és 3. §-ának megvalósítását sürgettük, két főrészre oszlik. Az első rész a 2. §. végrehajtását tárgyazza és ebben az életből merített példákkal bizonyítjuk, hogy az e hazában bevett vallás felekezetek között a teljes egyenlőséget biztosító elv még mindig végrehajtva nincsen.

Igaz, hogy ezen fejtegetéseink keretében nemosak a vallás-egyenlőségi elv megsértését magában foglaló állapotok és intézkedések megváltoztatását sürgettük, hanem azt is, hogy az ezen elvnek megfelelőleg hozott, a vallásfelekezetek egymásközti viszonyait helyesen szabályozó törvények tökélyesíttessenek oly célból, hogy ezen törvényeknek végrehajtása biztosíttassék. Ezzel a látszólagos kitéréssel nem tértünk el a XX. t.-cikk 2. §-ában kimondott elv megvalósításának sürgetésétől, mert a vallásfelekezetek közötti egyenlőség csak úgy nyugszik szilárd alapon, ha a valláBfelekezeti viszonyokat szabályozó törvények végrehajthatósága biztosítva van, mert csak ekként akadályozhatók meg azok a túlkapások, amelyek a felekezetek közötti békét megzavarják, az egyenlőséget és a viszonosságot sértik. Kiterjeszkedtünk továbbá azon intézmények ismertetésére is, amelyek mint a vallásközi béke súrlódási pontjai és a vallásegyenlőségi elv érvényesítésének akadályai az igazságnak megfelelően szabályozandók.

Panaszkodtunk végre arról is, hogy egyesek sértik a vallás-felekezetek közötti egyenlőség elvét és hogy a hatóságok ezen sérelmeket a fennálló törvények dacára nem orvosolják.

Mindezen fejtegetésünkre Nmgod mély sajnálatunkra csupán azzal felel, hogy a kormány a vallásegyenlőségi elvet komolyan végrehajtani iparkodik és hogy a vallásegyenlőségi elv megvan, a felhozott konkrét sérelmi esetek pedig már hivatali elődei által vizsgálat tárgyává tétettek, részben már el is intézteitek és amennyiben még függőben volnának, az itt kifejtett elv szerint fognak elintéztetni.

Arra a kifejtéseinkre azonban, hogy a vallásügyi törvények ellen vétők túlkapásai ezen törvények tökéletlensége, a sanctió hiánya miatt nem orvosolhatók, hogy egy a törvénnyel ellentétben álló joggyakorlat alaptörvényeinket félremagyarázza és valódi értelméből kiforgatja és hogy vannak jogintézményeink, amelyek az egyenlőségi elvvel meg nem férnek, Nagyméltóságod egyáltalában nem reflektál.

Feleslegesnek tartja azonban Nagyméltóságod ezen viszonyok rendezését azért is, mert az egyes felekezetek az általános rendeletek ellen ép úgy véteni fognak, mint a törvény ellen. Ezen kijelentésre azt jegyezzük meg, hogy :

1. Mi nem újabb általános elvi kijelentéssel, hanem az illető konkrét viszonyokat az egyenlőség elvének megfelelő módon szabályozó törvényhozási, illetőleg kormányzási intézkedésekkel óhajtjuk ezen kérdéseket rendeztetni.

2. Épen azért kérünk a törvények meg nem tartására sanctiót, hogy a törvényt betartsák.

3. Az a kijelentés, hogy újabb jogszabályt azért nem kell hozni, mert azt úgy sem fogják megtartani, meglepő ugyan, de el nem fogadható, mert bízunk abban, hogy a törvényt a kötelességtudó emberek megfogják tartani, a kötelességszegőket pedig a törvény fogja a köteles engedelmességre kényszeríteni.

Abban is félreértette Nagyméltóságod a mi véleményünk első részét, mintha az egyebet sem tartalmazna, mint vallásügyi sérelmek felsorolását, amelyeket a szokott módon azzal vél elintézhetni, hogy azoknak az egyenlőségi elv szemmeltartásával való elintézését megígéri.

Mi nem annyira az egyes esetekben előfordúlt, többnyire már helyre nem is hozható sérelmek orvoslását, nem az egyenlőségi elv elleni sértés megtorlását céloztuk a konkrét esetek felsorolásával. Ezt már azért sem kívánjuk, mert felszólalásunknak nem az a főcélja, hogy a visszaélések megtoroltassanak, hanem az, hogy a visszaélések a jövőben megakadályoztassanak azáltal, hogy egyrészt törvénnyel állapíttassanak meg azok a jogi kövtekezmények, amelyek a már létező törvények megtartását és végrehajtását biztosítják, másrészt kiküszöböltessenek azok az állapotok és intézmények, melyek mint a vallásközi viszonyok súrlódási pontjai a vallási békét folyton veszélyeztetik, a kedélyeket elkeserítik, a honpolgárokat egymással szemben ellentétes, sőt ellenséges helyzetbe sodorják.

Ez a mi óhajtásunk és jogos követelésünk. Mi akarjuk a vallási békét, és nem azok, akik ezen kérdé-